2014. január 10., péntek

Nagy nap a mai!

El sem hiszem, hogy végül milyen kellemes kis nap lett a mai. :) Pedig olyan veszettül indult, felkelni sem volt kedvem, nyűgös voltam nagyon. Erre olyan dolgok történtek, hogy még a szándékomban álló hiszti posztot is elhalasztom, mert most valahogy nincs kedvem a nehézségekről írni ennyi csoda után.

Délelőtt a szokásos játékos házifeladatos foglalkozást tartottam. Vagyis nem szokásos számomra mostanság, mivel lesérültem szétcsesztem a térdeimet, így férj szabin volt, hogy ne kelljen a pancserségem miatt egy egész heti fejlesztésről lemondania a leányzónak... Ember rendes, szóval eddig ő csinálta a házit is a leánnyal, de ma rám várt a feladat, mivel már dolgozott (ma nem is mentünk fejlesztésre a köcsög térgyem miatt, nem mertem bevállalni). Annyira ügyi volt a csajszi, hogy nem igaz! Egy színválogatós játékot eszeltem ki a számára, piros és zöld dolgokat kellett szétválogatnia. Valamennyire részt vett a feladatban, és bár azért volt egy kis dac, lázadás, ami annyit takar, hogy tudom, hogy vágta a feladat lényegét, de annyira tett rá néha, hogy csak úgy pakolgatott, de csodás volt, hogy együttműködött és bár végig idézett a Fifiből, mégis valamennyire figyelt, mert ha mutattam és mondtam neki, hogy mit hova, akkor volt, hogy figyelembe vette a kívánságomat. Édi!!! Meg ügyi!!! :)))

És az esti óriási csoda, ami miatt szintén nagyon boldog vagyok: fürdött, vakarta a fenijét, ezt olyankor szokta általában, mikor kakilnija kell, elmentem hát a biliért, mondom hátha. Kikaptam a vízből, ráültettem a bilire, közben gyorsan a kezébe adtam izgi dolgokat, és legnagyobb meglepetésemre nem kelt fel egyből a bigyóról, hanem egy darabig ült rajta. Közben mondtam neki, hogy nyugodtan kaksizzon bele, nyomjál aranyom így: "üüüüü". Nem hallottam koppanást, se csurgást és miután felállt, visszaraktam a fürdőkádba. Legnagyobb megdöbbenésemre bizony volt folyadék a biliben. Azt hittem először, hogy biztos a lecsöpögő fürdővíz. De nem!!! Ez bizony pisi volt!!!! Úgy örültem neki, mintha valami arany folyadék lett volna, de igyekeztem nem túlzásba vinni az éljenzést, nehogy megijedjen és ezáltal kedvét szegjem. Persze mondtam neki, hogy mennyire ügyes, majd csodáltam a szalmasárga folyadékot. :) Ekkor már ki kellett volna jönnie elméletileg a fürdővízből, mert már egy ideje benne ázott, de mondom ha az első sikeres bilibe brunyálás után véget vetek a pancsizásnak, az nem túl pozitív társítás, így inkább azt az opciót választottam, hogy engedtem még egy kis melegvizet. :) Le is fényképeztem az első sikeres végterméket. Ez annyira jó!!! Nem fogom erőltetni, de így végre van egy kis reménysugár, hogy szeptemberre szobatisztává váljék (ez a feltétele sajnos még a spéci csoportnak is, hogy felvegyék az oviba, amúgy maradna bölcsis, ahol sok gyerek van és nincsenek is az állapotának megfelelő feltételek, szóval, ha pesszimistán nézem és azt feltételezem, hogy nem lesz az, akkor ki fogom nyitni a pofám, mert szerintem nonszensz, hogy a speckó csoportban is feltétel a szobatisztaság...miközben például köztudott, hogy az autik többsége nehezen lesz az. Meg gondolom a más diagnózissal rendelkező, speciális csoportba "utalt" gyerekek többségének sem kellene, hogy feltétele legyen a szobatisztaság. Az óvodavezető mondta, hogy nincs törvénybe foglalva, hogy pelusost nem vehetnek fel, de kimagyarázza magát azzal, hogy nincsenek meg a tárgyi feltételek. Most nem az, de milyen tárgyi feltétel kell egy kiba' tisztábatételhez? Max. a pelenka+popsitörlő+popsikence (amit ugye a szülők vinnének be). Ha meg kell kézfertőtlenítő meg pelenkázó, akkor teszek róla, hogy megoldódjon ez a hiányosság. Nem, nem lettem gazdag, de hegyeket tudnék megmozgatni azért, hogy a gyerekem és a hozzá hasonló helyzetben lévők olyan oktatási formában részesüljenek, amire jogosultak... és megkapják a fejlesztéseket, amik járnak számukra és még sorolhatnám.

Pár napja kiraktam a Twitter dobozkát oldalsávba, aminek szintén örülök, hogy sikerült, mert közlési kényszerben szenvedek, de ezek legtöbbször nem érnek meg egy posztot, de megteszik egy csiripnek. Egy darabig szöszmötöltem vele, de végül a magamévá tettem a HTML kódokat. :) Azért is jó számomra, mert a memóriám egyre szarabb (mentségemül szolgáljon, hogy mindkét általam szedett gyógyszer mellékhatása közt szerepel a memóriaromlás), szóval erre is tökéletes, mármint arra, hogy ne feledkezzek el a számomra fontos eseményekről. Meg arra is, hogy megtanuljam rövidre fogni magam. :D Hisz ez sem az erősségem. Meg így összegyűjtöm oda, hogy miről is szeretnék ide írni. Tudom, írhatnám mindezt piszkozatba, vagy simán papírra (azt tuti elhagynám), vagy jegyzetfüzetbe (azt is elhánynám, ahogy magam ismerem) és amúgy is jó twittelni, csak elsőre szokatlan.

A másik mai öröm, hogy már csak írni kellene a következő blogomba, ami Fickojevicsről szól legfőképp. :) A sablon kész, meg úgy nagyjából az egész, az élmények frissek, szóval bele szeretnék vágni. Az is motivál, hogy apám szerint nem való panelba/lakásba állat, mer' az állatkínzás. Szerintem meg igen is helyük van kert nélküli kecókban is, szóval szeretném rögzíteni, hogy mivel jár, ha az emberlánya arra adja a fejét, hogy panelban szeretne kutyát tartani. A macskatartás nem olyan veszett, de nálunk ugye az is a helyzet, hogy itt egy macskanyanya (fingom sincs, hogy mennyi idős, de elméletileg már nem mai luvnya, kóbor cica volt, ezért sem tudjuk a szülinapja dátumát), aki mellé galád mód hoztunk egy kölyök ebet. És hát ez okoz némi fejtörést, olyannyira, hogy bármennyire szégyellem, de megfordult a fejemben, hogy visszaadjuk anyunak a Mókit, de én ragaszkodom ahhoz, hogy várjuk meg, hogy Fickó felnőjön, lehiggadjon és ha azután is csak kergetni akarja a cicát, akkor biztos jobb lenne Mókinak anyunál. De szeretném azt megvárni, hogy kiforrja magát, mert nem tudok dorombolás nélkül élni! Meg az milyen már, hogy jön egy kutya és visszapasszolom a macskánkat... És amúgy ő egy tündér cicalány, legalábbis velem az, még ölelgetni is szokott. Sok esélyt adok neki, de ha úgy veszem észre, hogy anyunál boldogabb, nyugodtabb életre számíthat, mint nálunk, akkor odaadom, bármennyire is kettészakadna közben a szívem. De ebbe bele sem akarok gondolni, szóval fél év múlva együtt fognak aludni a jószágok!!! Ha nem, akkor viszont megszokják egymást és kikerülik egymást punktum! :)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszenek a nyereményeid! Gratula. :-)
    Védőnőm azt mondta, hogy most az ő körzetébe tartozó gyerekek 70%-nál rezgett a léc, hogy 3 évesen szobatiszták lesznek. Egyre később alakul ki egy átlagos gyereknél is!
    Szerintem is irreális elvárás, hogy egy autista vagy bármilyen más "hátrányos" gyerek szobatiszta legyen oviig. Mondjuk én is azt csinálnám, hogy akkor vinnék minden cuccot, hamár ők nem tudják biztosítani.
    Szerintem jogos az éljenzés és valahol olvastam, hogy igenis jólesik egy gyereknek, ha megdícsérik. Mi matricáztunk. Pisilsz, kapsz egy matricát. Ezt sokan helytelenítik. De mivel én ismerem a fiam, így én jó ötletnek láttam. Ő péntekről szombatra pisi téren szobatiszta lett, de jóval elmúlt két éves és kegyetlen dacos korszakába volt. Direkt nem pisilt. Ezt azért motiváltuk és szerette a matricát. Aztán egy hét után nem érdekelte a matrica, pisilt rendesen.
    Tudom, nálatok más téren se működik a "jutalmazás", de ki tudja mi lesz pár hét-hónap múlva. Szerintem ha ép olyan hangulata van, nyugodtan ültesd rá és örömködj, ha van eredmény!!! :-)
    Az állatok meg majd megszokják egymást. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nekem is nagyon tetszenek. :)
      Hát ez az!!! És amúgy is azt hallani, hogy ne erőltessük a szobatisztaságot, de azért a szülőt stresszelik, hogy nem lehet ovis, ha pelusos... És félek, nehogy a kisasszony megérezze, mert biztos vagyok benne, hogy sokkal többet lepásztáz rólunk, mint hinnénk és ezzel lehet, hogy pont hátráltatjuk. Iszonyú radarjai vannak egyébként. De azért szerintem nyáron sikerül, akkor úgyis pelus nélkül lesz és hátha. Ha meg nem, akkor tényleg ki fogom harcolni, hogy pelenkával is bevegyék, ha kell, felhozom és tisztába teszem (nagyon közel lakunk az ovihoz). De mindenképp megpróbálok például médiához fordulni és minden követ meg fogok mozgatni.
      Éljenezni azért nem mertem, nehogy megijedjen. :) Igen, jólesik nekik, de az autik többsége annyira nem esik hanyatt a dicsérettől. És ezt sem értette meg a nagyon okos pszichológus ismerősöm, hogy mikor a koraiban arra tanítottuk, hogy hallgasson a nevére, akkor pont azért jutalmaztuk keksszel, ropival, akármivel, mert számára nem jelent akkora ösztönzőerőt, ha látja, hogy örülök. Különbséget tud tenni aközött, hogy leszidom vagy megdicsérem, de míg a leszidást nem szereti, addig a dicséretre úgy reagál, hogy semlegesen. És a pszichológus csaj belekötött a korai módszerébe is, mivel szerinte egy simogatás, mosoly többet érne. Jah, igen, egy átlag gyereknél biztos, de egy autit ezek sokszor inkább zavarják, minthogy örüljenek neki...
      Nem tudom, hogy az NT gyerekek szobatisztaságra tanításának mik a trükkjei, szabályai, de laikusként én semmi kivetnivalót nem találok a matricás jutalmazásban.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...