2012. október 10., szerda

Tanácsadás

 Ma voltunk a 18 hónapos tanácsadáson. Ahogy vetkőztettem, a védőnő kérdezi, hogy hány hónapos. Hüledezett, mikor elárultam, hogy még csak ekkora, a méreteiből 2 évesre tippelt, és mondta, hogy milyen jól fejlett baba. Ekkor magamban gondoltam, hogy bárcsak más területen is fejlődne ennyire. :(
 Amúgy ebben a védőnőben pozitívan csalódtam, ugyanis nagyon segítőkész volt, és szolgált hasznos, általam nem ismert infóval. Nem is tudtam, hogy van a városunkban magán korai fejlesztés. o.O Ennek azért örülök, és ezen a helyen betűbölcsitől kezdve van sok jó program, aminek segítségével hátha sikerülne nyíltabbá tenni a kis csodabogárkánkat.

 Nagyon ügyesen tűrte az oltást. Sírt, de hamar megnyugodott. Vizsgálat közben is voltak olyan kézmozgásai, amit én fel sem vettem eddig, de a doktornő megemlítette: furcsán tekergette a csuklóját. Bár azt is hozzátette, hogy ez lehet simán baba mozgás is. A bezárkózós énjét is megmutatta, ugyanis miután már békén volt hagyva, elkezdte birizgálni szokásához híven a zipzar-ját, nem nézelődött sehova, elvolt nagyon. Azért milyen fura: valakinek az a baja, hogy a gyerek nincs el magában, nekünk meg pont az a problémánk, hogy gyanúsan jól eljátszik egyedül. Meg sokaktól hallottam, hogy így matrica, úgy matrica, egész nap rajtam csüng, hát a mi lányunk abszolút nem ilyen. Mondjuk, az utóbbi pár napban elég sokat javult ilyen téren, pár másodpercig már hajlandó megölelni bennünket. Olyan édes, és nagyon jó érzés. :)

 A doktornőnek elmondtam, hogy felkerestünk egy maszek fejlesztős helyet, és felvázoltam, hogy milyen fenntartásaim vannak az állami megoldással. Azt tanácsolta, hogy akkor próbáljuk úgymond fű alatt megoldani a fejlesztést, és ha nem javul 2 éves koráig a helyzet, akkor majd megyünk a koraiba. Megfogadom a javaslatát, majd elválik, hogy fél év alatt hova jutunk. Bevallom, nem vagyok túl optimista. Én eddigi életem során két dologhoz álltam pozitívan: szülés és a szoptatás. Egyik sem úgy sült el, ahogy gondoltam, és akkor enyhén fogalmaztam. Ezek után megfogadtam, hogy visszatérek a jól bevált védekezési mechanizmusomhoz: felkészülök a legrosszabbra, és így csak pozitívan csalódhatok.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök az ölelésnek! Na látod. ;) Lehet, hogy ő csak ilyen típus, és szépen lassan majd fel fog engedni,és megnyílni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Az apja, meg az apai mamája sem az az érzelem kimutatós fajta, hátha csak örökölte ezt.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...