Nem unatkozunk...

Hétfőn elmentünk a szemüvegért. Nekem úgy tűnt, hogy kicsi, mondtam is a látszerésznél, de a fickó azt mondta, majd ahogy hordja kilazul, meg hajlítgassam én. :S Ez nem nagyon tetszett, olyan lerázósnak tűnt, meg szerintem ez az ő dolga lett volna. És sajnálom, de én egy 19 ezer Ft-os dolgot nem szívesen feszigetek.
Este, miután levettük, még 1 óra múlva is meglátszódott a helye, tök piros volt, szanaszét nyomta a fejét. Teljesen kiakadtam. Nem kezelem valami jól a stresszt, meg kellene tanulnom, mert még biztos sokszor leszek hasonló helyzetben... Alig bírtam aludni is, sík ideg voltam, mert úgy éreztem átb*sztak, direkt kicsit sóztak ránk. Este még a fb-on is puffogtam, már azon agyaltam, mit írok másnap a panaszkönyvbe.
Reggel anyósommal elmentünk. Nem volt valami higgadt a hangom. A koma mondta, hogy jó, akkor állít rajta. Gondoltam magamban vazze, tegnap is csinálhattad volna, és akkor megspórolok egy idegrohamot... Vagy 3-szor állított rajta, mire jónak tűnt. A nőtől kérdeztem, hogy ha egy számmal nagyobbat adott volna, azon nem lehetne szűkíteni, de azt mondta nem, meg azt is, hogy a nagyobb optikailag nem megfelelő neki. Kezdtek azért meggyőzni. És így visszanézve a képeket amiket a próbáknál csináltam, a nagyobb tényleg nem takarta rendesen a szemét, és annak már az orrnyerge is másabb, így valószínűleg nem akartak átverni, és -kissé szokásomhoz híven- sikerült túllihegnem a dolgot. Mert én úgy voltam vele, hogy azért egy látszerészet nem egy cipőbolt, ahol leemelem a lábbelit. Csak nem véletlenül kell nekik optikus szakvégzettség ahhoz, hogy szemüveget árulhassanak, nekik kell tudniuk, hogy mi a jó. Valószínűleg én is túl gyanakvó vagyok, de szerintem a bizalmatlanságomnak elég nagy lökést adott pl.: az izomsorvadásos dolog... Ő is szakember, sőőőt dr. és mégis hülyeségeket beszélt.

Történt két utcai "atrocitás" is. :D Először egy kislány kérdezte az anyukájától, hogy "mi van a baba szemével?", egy másik csajszi meg azt mondta, hogy "szegény kislány!". Amúgy ezek abszolút nem zavarnak, teljesen természetes, hogy a gyerekek ilyenek. Ami inkább szemet szúrt, hogy a szülők semmit nem válaszoltak. Én biztos, hogy ha majd a Cuki kérdez tőlem ilyesmi dolgokat, akkor el fogom neki magyarázni, még ha kicsit kínos is lesz, és nem fogok csöndben szemlesütve elsunnyogni.

A tapasz... A kezdeti sikerélmény után gyorsan fejbe vágott a valóság, vagyis hogy le kell ott izzadni, hogy felkerüljön ez a nyavalya. Úgy utálom gyerekkínzással kezdeni a napot. :(
Elsőre bevált a Gyerekdalok, de később már nem annyira, de mindig segítségül hívom. (Enélkül esküszöm hatalmas karmai lennének, mert a manikűr/pedikűr is csak ezzel műkszik.) Úgy szoktam, hogy mese be, majd villámgyorsan próbálom a megfelelő helyre rakni, ami nem könnyű. És akkor jön az igazi rémálom, mikor rossz helyre megy, mert ilyenkor lehet letépni, és újra kezdeni az egészet, csak ilyenkor már sokkal jobban gyanakszik és tiltakozik, és menekül, én meg robbanok.

És hogy tovább fokozzuk a reggeli jókedvet, tovább bőgetem a leányzót, ugyanis takonypóc, így lehet porszívózni az orrát. Legutóbb akkor volt beteg, mikor még feküdt, és kb.: fele ennyi erő volt benne, akkor lazán le tudtam fogni. Most meg?! Legtöbbször csak az egyik orrlikát sikerült. Szerencsére barátnőm adott egy tanácsot, ami egész jól bevált: egyik lábam alatt a keze, másik kezemmel fogom a fejét és a kezét, a szabad mancsommal meg fogom a szívót, és próbálom beledugni a veszettül őrjöngő utódom orrába. Még így sem könnyű, de azért általában sikerül.
A dokihoz menetelt kicsit húztam, ugyanis még hőemelkedése sem volt, de ma azért csak elvittem. Aranyos a nőci, most sem sírt nála a Tündüs, csak azon sértődött meg, mikor a torkát nézte. Viszont teljesen megrettentem, ugyanis a hónaljánál fogva próbálta állítani úgy, mint a régi dokink. :O Előtört a rémkép, mikor a vénqrva kedves idősödő, volt doktornőnk döngölte a lányt ezzel a módszerrel a vizsgálóágyba, miközben a lábai csak csavarodtak maga alá, és közben ordibálva pofázta, hogy: -"teccik látni, tecccik láátni, tecccik lááááátni? Nagyon nem jó jel, az a kislány is ilyen volt, blabla..." Szerencsére az új dokink nem akadt ki ezen, mondta, hogy most biztos nincs kedve, és ezzel el is volt intézve. Fellélegeztem. :)

A szemüvegtől állandóan meg akar szabadulni, nem számoltam hányszor pakoltam rá vissza, de az biztos, hogy sokszor. Egyébként strapabíró, legalábbis eddig, de nem akarok semmit elkiabálni. Ha így folytatja, szerintem szigszalag lesz a vége, mert tuti eltörik. Embertelen, hogy mit művel vele az életem. A minap arra mentem be, hogy 180° fokba hajlítgatja a szárait, majd ráadásként még meg is csócsálta, miközben én a látványtól majd szörnyethalva próbáltam kitépni a karmai közül. Szegény szemüveg...
Ma kettőször is így nézett ki a merénylet után, de szerencsére sikerült visszahajlítanom, de kíváncsi vagyok, meddig bírja a nem rendeltetésszerű használatot...

A 2. napon a merénylet után...