2013. december 26., csütörtök

Karácsony, meg egy kis előtte történtek

Úgy volt, hogy a szünet előtti utolsó tsmt-n nem feladatok lesznek, hanem játszhatnak a csajszik. Nagyon vártam, mert a foglalkozások végén, mikor már öltöztetjük őket, oda szokott menni a kislányhoz, akivel együtt tornázik, és mosolyog rá és hasonlók, és annyira ritkán látni ilyesmit a leányzómtól. De valahogy sejtettem, hogy nem fog összejönni, így is lett, a kislány lebetegedett... :( Na mindegy, egyszer hátha összejön egy kis szabad foglalkozás. Így volt egy kis torna, persze ordenáré ellenállással és sírással. Pár szót beszélgettem a fejlesztővel, és hát majdnem el is bőgtem magam (a szokásos bajaimat zúdítottam egy kicsit rá, minthogy méééé ő, méééé mink, stb.) Mondta, hogy mért nem tanulok valami ilyesmit, szerinte nekem menne, van hozzá érzékem. Mikor tavaly felmerült, hogy auti a drágám, akkor kacérkodtam a gondolattal, hogy beiratkozom főiskolára, és leszek gyógypedagógus, de aztán átgondoltam, és szerintem lelkileg nem lennék elég erős, hogy tudjam csinálni.

A másik fejlesztésen csoda történt: pár percig rá bírtuk venni, hogy üljön és hogy csináljon egykét feladatot. A jutalom Fifi nézés volt. :) És ezen a napon teljesen egyedül felment a lépcsőn. És utána pár nappal még egyszer volt rá példa. Amúgy legtöbbször fél emeletet hajlandó megtenni, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre nem kellett felcipelnem... :)

Majdnem írtam karácsony előtt, hogy mennyire nem várom, és hogy milyen szar kedvem van, de aztán a nyűgöm akkora volt, hogy még írni sem volt kedvem róla. A fő ok az volt, hogy féltem az ünnepektől, ugyanis a tavalyi számomra nagy csalódás volt. Akkor már sejtettük, hogy van valami a lánnyal, és hozta is rendesen a formáját (pl. nem bontotta ki az ajándékokat, hanem csak megtaposta, nem tudott egy rohadt kép erejéig sem az ölünkben maradni. De azért idén mintha már könnyebb lett volna, lehet, hogy azért, hogy tudjuk a viselkedésének az okát. Így nem is voltak olyan elvárásai, mint tavaly, és még 1-2 kép is sikerült. :) Jó, nem is volt olyan hú de nagy karácsonyi hangulatom, de összességében egész jó volt.

Megbeszéltük Emberrel, hogy egymásnak nem adunk ajándékot, de nem bírt magával. :) Kedves volt tőle, nagyon jól esett az ajándéka (bár szégyelltem magam, hogy tőlem nem kapott semmit...és fájt is a szívem, mert én legtöbbször kikunyerálok mindenfélét, nemrég egy melegítőalsót, a miértekről majd egy másik bejegyzésben, meg ugye a körömlakkfüggőségem és csóré ember karóráját még pár hónappal ezelőtt szétlóbálta a kisasszony, meg sem lehet csinálni, és hát kinézett magának egy újat, de nincs rávalónk. De szerencsére egy kedves megmentőnk adott kölcsön, így megnyugodott a lelkem, mert rendes ember és megérdemli). Kuponokat kaptam, pár cím: kutya kupon, autista gyermek kupon, futás kupon, szeretlek kupon. <3 Az utóbbiból egy kis részlet:
"E kupon (tulajdonosa x-né y Katalin) 1 db férj elhasználását jelenti"
A másik kedvencem az autista gyermek kupon:
"E kupon tulajdonosa immár 32 hónapja és 13 napja kupon nélkül neveli autista gyermekét. E kupon felhasználása nélkül is folytathatja gyermeke nevelését.
Így ez a kupon értelmetlen." :D
És kaptam még egy bizonyos összeget, mellé Rossmann-os 10%-os kupont, amit mindenféle lakkokra, szemfestékre, vagy amire csak akarom, arra költhetem. :)))
És volt még pikáns is köztük, de azt inkább nem írom le. :D

25-én elmentünk anyósomhoz. Délután anyu jött. A leányzó meg akkorát esett, hogy vérzett a szája, be is dagadt és csupa lila lett szegénynek. Volt nagy sírás is. :(

Ma meg átjött apu, tetszett neki a kutya, pedig ő vaskalapos a lakásban tartott állatokkal kapcsolatban, ugyanis szerinte állatnak nincs keresnivalója a lakásban, de én máshogy vélekedek erről. :)

És már vége is lett az ünnepeknek. Azt hittem, hogy Fickó jobban fogja nyúzni a fát, de csak az első napokban szedtem ki a szájából díszeket. Viszont a tűleveleket eszi...

Végül pár kép:

Szerintem egész mutatósak lettek a keményítő-szódabikarbóna díszek. :) Jövőre is csinálok.


Az egyik "legjobban" sikerült karácsonyi pózolás :D
24-én hirtelen felindulásból csináltam Fickónak egy fekvőalkalmatosságot.
Nagy az arca Mókinak, hogy nem tud (még) feljönni az ágyra Fickó... :D Pofonokat továbbra is előszeretettel osztogat, mikor betalál, akkorát csattan, hogy csak na. :O

16 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni a bejegyzést. A csajócáddal ez az időszak most nehéz, de hidd el később mindig könnyebb lesz, mi 14 éve járjuk ezt az utat mostanra egész jól megtanultuk egymást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon jól esnek most a biztató szavak, mert sokszor olyan hihetetlennek tűnik, hogy később könnyebb lesz, de ha ennyien mondjátok, akkor biztos, hogy van benne valami! :)
      Akkor Te sorstárs vagy?

      Törlés
    2. Igen, duplán. Kettőből kettő spektrumlakó nálunk :) Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy mi is azok vagyunk :D

      Törlés
    3. Spektrumlakó, ezt a kifejezést még nem is hallottam, de nagyon tetszik. :) Akkor neked sok mindent nem kell magyaráznom, van tapasztalatod...
      Nekem is van olyan érzésem, hogy valószínűleg alattam is rezeg a léc, sőt, apu és a férjem is gyanús, hogy érintettek. :)

      Törlés
  2. De jó fej férjed van! Jót mosolyogtam :)
    A karifátok meg nagyon formás, de persze a legjobb a családi fotó, azok a vigyorok :D
    Örülök, hogy jól telt az ünnep.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem semmi emberem van az biztos. :D
      Én csak úri fenyőnek hívom. Férj vette, és valami douglas vagy mi és képzeld, még sosem volt ekkora fánk. :) Majdnem plafonig ér. Majd a másik blogra rakok fel képet homályosítás nélkül. ;)

      Törlés
    2. Másik blog? Oda hogyan találok?

      Törlés
    3. Neked nem küldtem meghívót??? Oda ritkán írok, inkább csak képeket szoktam felrakni, de ha nincs meghívód, szívesen küldök.

      Törlés
  3. Extra jó a fátok! Annyira tetszik. :-)
    Jaj az a közös családi fotó!!! :-))))))))
    Még jóhogy a kutya pofiját nem szerkesztetted át. :-P
    Férjed tök jópofa. :-D
    Szerintem is a fejlődést csak úgy látod, ha visszagondolsz a fél évvel vagy 1 évvel ezelőtti állapotokra.
    Van másik blogod? :-O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Gondoltam rá, hogy poénból a jószágok fejét is kikockázom, de mondom inkább nem. :D
      Írtam emailt, és azt a kommentedet nem teszem ki, jó? Meg küldtem meghívót, és ha van kedved, összehasonlíthatod a tavalyi és az idei fotózás közti különbséget. :)

      Törlés
  4. Szerintem pedig biztosan meg tudnád csinálni a főiskolát, és lehet, hogy éppen ez lenne az életpályád. Én a helyedben belenéznék a lehetőségekbe. Amúgy meg irtó kreatív vagy, nagyon szuperek amiket készítettél. Eny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Tegnap beszéltük férjemmel, hogy valamit tényleg kezdenem kellene magammal, biztos a lelkemnek és az önbizalmamnak is jót tenne egy ilyen kihívás. De, egyelőre halasztjuk, de csak 1 évet, ugyanis a leányzó óvodája lóg a levegőben, mert ha nem lesz szobatiszta, akkor nem veszik be, és úgy nehéz lenne bejárni, tanulni, meg ilyenek. Remélem ez nem csak egy kifogás lesz, és idővel tényleg valami normális melóm lesz, mert ez a 2 órás vicc kategória... Az egyik rokonom 40 évesen lett gépészmérnök, mindig rá gondolok, mikor úgy érzem, hogy elkúrtam az életem és lehúzhatom magam a wc-n, nincs karrierem, stb, hisz beugrik, hogy van még időm. :)

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...