Karácsony, meg egy kis előtte történtek

Úgy volt, hogy a szünet előtti utolsó tsmt-n nem feladatok lesznek, hanem játszhatnak a csajszik. Nagyon vártam, mert a foglalkozások végén, mikor már öltöztetjük őket, oda szokott menni a kislányhoz, akivel együtt tornázik, és mosolyog rá és hasonlók, és annyira ritkán látni ilyesmit a leányzómtól. De valahogy sejtettem, hogy nem fog összejönni, így is lett, a kislány lebetegedett... :( Na mindegy, egyszer hátha összejön egy kis szabad foglalkozás. Így volt egy kis torna, persze ordenáré ellenállással és sírással. Pár szót beszélgettem a fejlesztővel, és hát majdnem el is bőgtem magam (a szokásos bajaimat zúdítottam egy kicsit rá, minthogy méééé ő, méééé mink, stb.) Mondta, hogy mért nem tanulok valami ilyesmit, szerinte nekem menne, van hozzá érzékem. Mikor tavaly felmerült, hogy auti a drágám, akkor kacérkodtam a gondolattal, hogy beiratkozom főiskolára, és leszek gyógypedagógus, de aztán átgondoltam, és szerintem lelkileg nem lennék elég erős, hogy tudjam csinálni.

A másik fejlesztésen csoda történt: pár percig rá bírtuk venni, hogy üljön és hogy csináljon egykét feladatot. A jutalom Fifi nézés volt. :) És ezen a napon teljesen egyedül felment a lépcsőn. És utána pár nappal még egyszer volt rá példa. Amúgy legtöbbször fél emeletet hajlandó megtenni, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre nem kellett felcipelnem... :)

Majdnem írtam karácsony előtt, hogy mennyire nem várom, és hogy milyen szar kedvem van, de aztán a nyűgöm akkora volt, hogy még írni sem volt kedvem róla. A fő ok az volt, hogy féltem az ünnepektől, ugyanis a tavalyi számomra nagy csalódás volt. Akkor már sejtettük, hogy van valami a lánnyal, és hozta is rendesen a formáját (pl. nem bontotta ki az ajándékokat, hanem csak megtaposta, nem tudott egy rohadt kép erejéig sem az ölünkben maradni. De azért idén mintha már könnyebb lett volna, lehet, hogy azért, hogy tudjuk a viselkedésének az okát. Így nem is voltak olyan elvárásai, mint tavaly, és még 1-2 kép is sikerült. :) Jó, nem is volt olyan hú de nagy karácsonyi hangulatom, de összességében egész jó volt.

Megbeszéltük Emberrel, hogy egymásnak nem adunk ajándékot, de nem bírt magával. :) Kedves volt tőle, nagyon jól esett az ajándéka (bár szégyelltem magam, hogy tőlem nem kapott semmit...és fájt is a szívem, mert én legtöbbször kikunyerálok mindenfélét, nemrég egy melegítőalsót, a miértekről majd egy másik bejegyzésben, meg ugye a körömlakkfüggőségem és csóré ember karóráját még pár hónappal ezelőtt szétlóbálta a kisasszony, meg sem lehet csinálni, és hát kinézett magának egy újat, de nincs rávalónk. De szerencsére egy kedves megmentőnk adott kölcsön, így megnyugodott a lelkem, mert rendes ember és megérdemli). Kuponokat kaptam, pár cím: kutya kupon, autista gyermek kupon, futás kupon, szeretlek kupon. <3 Az utóbbiból egy kis részlet:
"E kupon (tulajdonosa x-né y Katalin) 1 db férj elhasználását jelenti"
A másik kedvencem az autista gyermek kupon:
"E kupon tulajdonosa immár 32 hónapja és 13 napja kupon nélkül neveli autista gyermekét. E kupon felhasználása nélkül is folytathatja gyermeke nevelését.
Így ez a kupon értelmetlen." :D
És kaptam még egy bizonyos összeget, mellé Rossmann-os 10%-os kupont, amit mindenféle lakkokra, szemfestékre, vagy amire csak akarom, arra költhetem. :)))
És volt még pikáns is köztük, de azt inkább nem írom le. :D

25-én elmentünk anyósomhoz. Délután anyu jött. A leányzó meg akkorát esett, hogy vérzett a szája, be is dagadt és csupa lila lett szegénynek. Volt nagy sírás is. :(

Ma meg átjött apu, tetszett neki a kutya, pedig ő vaskalapos a lakásban tartott állatokkal kapcsolatban, ugyanis szerinte állatnak nincs keresnivalója a lakásban, de én máshogy vélekedek erről. :)

És már vége is lett az ünnepeknek. Azt hittem, hogy Fickó jobban fogja nyúzni a fát, de csak az első napokban szedtem ki a szájából díszeket. Viszont a tűleveleket eszi...

Végül pár kép:

Szerintem egész mutatósak lettek a keményítő-szódabikarbóna díszek. :) Jövőre is csinálok.

Az egyik "legjobban" sikerült karácsonyi pózolás :D

24-én hirtelen felindulásból csináltam Fickónak egy fekvőalkalmatosságot.

Nagy az arca Mókinak, hogy nem tud (még) feljönni az ágyra Fickó... :D Pofonokat továbbra is előszeretettel osztogat, mikor betalál, akkorát csattan, hogy csak na. :O