Tudom, nem egy világrekord, de örülök, hogy sikerült 9 kört kocognom, nemrég még a 800 m-től is képes voltam kidögleni. Számolni közben utálok, mert elvonja a figyelmem, szeretem ilyenkor teljesen kikapcsolni az agyam, így vittem magammal szemceruzát és azzal huzigáltam a strigulákat a megtett köröknél a kezemre. :D
Az Endomondo olykor nagyon érdekesen mér... Tegnap elég jól csinálta, lehet, hogy hülyeség, de most ellenkező irányba futottam mint eddig. Lehet, köze nincs ahhoz, hogy viszonylag pontos volt, de sose tudni. Már annyira felhúzott múltkor, hogy össze-vissza mér, hogy a Google térképen cérnával lemértem. :D Így azért tudom legalább, hogy 1 kör kb mennyi.
Olyan megszállott lettem, hogy még 24-én és 26-án is lementem. o.O Remélem most már nem hagy alább a lelkesedésem, és szeptemberben sikerül a félmaraton!
Amúgy rájöttem, hogy nem nagyon szeretek futni, közben sokszor érzem azt, hogy mi a fenéért csinálom, őrült vagyok, de miután végeztem, felszabadulnak az örömhormonok és nagyon jól érzem egy darabig magam. És kellemes a lelkemnek, hogy ha apránként is, de azért napról napra egyre többet tudok kocogni és egyre kevésbé nyúlok ki a végére. :)
A térdeim viszont nem a régiek, remélem, hogy csak szokatlan nekik a terhelés, és nem az öregedés jele, hogy fájdogálnak. Nem betonon futok, pont azért, hogy kíméljem őket. A kék nyilas pályán szoktam kocogni és ez nagyon állat ám, pár éve csinálták, és ilyen fekete gumiaszfalt vagy mi a tökömmel van burkolva, olyasmi szerintem, mint ami egyes játszótereken van. És ha még ez nem lenne elég, elárulom, hogy emelkedőket és lejtőket is csináltak bele. :)
