2015. augusztus 13., csütörtök

Kivan a micsodám

Nem erről akartam írni, piszkozatban csücsül egy félkész összefoglaló, azt szeretném már befejezni végre. De ma eléggé kihúzta a gyufát nálam a csajszi, elfogyott a türelmem, türelmünk; így ideglevezetőként muszájnak érzem kiírnom magamból...

Lehet, hogy a meleg is közrejátszik, de valami elképesztő produkciókat vág le az utóbbi időkben. :( Nagyon látszódik rajta, hogy május vége óta nem volt szakember kezei közt, nem kapott fejlesztést, éljen a tanév rendszerű fejlesztés. :( Nagyon kezd elkanászosodni. Egyre kevésbé együttműködő. Egyedül ez a telós visszaszámlálós dolog műkszik, de ugye ezt nem lehet mindenre alkalmazni (pedig milyen jó lenne).

Közben a bűntudat is mardos, mert tisztában vagyok azzal, hogy többet is tehetnék érte, de valahogy most nem megy. :( Elfáradtam, belefásultam abba, hogy minden egy feladat, egy játékhelyzetbe hozás is, olyan mű ez így. Szinte semmi nem megy csak úgy, magától. Ezért lazábbra vettem a nyarat, meg is van az eredménye. Egyre többet van autiban, egyre kezelhetetlenebb, egyre intenzívebbek a kitörései. :(  És egyre erősebb. Mikor már szakad a cérna, akkor eltervezem, hogy kap egy kis langyos zuhanyt. (Tudom, hogy genyóság meg minden, de volt, hogy bevált, sikerült általa kizökkenteni, visszahozni.) De már olyan erős, hogy egyedül képtelen vagyok belerakni a kádba.

Ma azon akadtam ki és ez borította ki a bilit leginkább, hogy szerettem volna elvinni egy gyerekeknek való koncertre, ami a városunk mini erdőjében volt, de nem tudtuk sehogyan sem rávenni. :( Alig vannak elérhető programok számunkra (autó és anyagi hiányosságaink miat).
Itt lett volna egy remek alkalom, de neeeem, nehogy már jó legyen. Elkezdett irdatlanul tiltakozni. Az apja sem volt annyira partner, szerintem neki sem volt nagy kedve menni (nekem sem, nem épp az én zenei ízlésem az Alma Együttes, de akkor is jó lett volna egyet bohóckodni, "bulizni" hárman...) És ilyenkor (is) jön a rágódás, hogy mi lenne a helyes, mi lenne a legjobb neki, nekünk? Erőszakkal elrángatni a koncira, hogy találkozzon más gyerekekkel, tömeggel, hangzavarral? Mert ez nagyon kellene neki, de ilyen erős tiltakozás mellett hogy kivitelezzük? Azzal nyugtatom magam a hiányosságainkat elnézve, hogy basszus, mi nem autispec. fejlesztők vagyunk, hanem csak szülők. Tudom, hogy sokszor egy neurotipikus gyerekkel sem egyszerű, de ettől nekem nem könnyebb.

Hosszú, túl hosszú ez a 3 hónap óvoda, fejlesztés nélkül...

És akkor még nem írtam arról, hogy másfél éve vannak kakigondok.
Hogy a férjem munkahelyi furcsaságai miatt (szerintem) feszültebb, mint szokott.
Hogy faszom kivan a meleggel. Meg azzal, hogy a fölöttünk lakó "kedves" szomszédéknak annak ellenére folyamatosan búg a légkondijuk, hogy nem fizetnek közösköltséget (több százezres hiányuk van). Van kocsijuk is és még két garázst bérelnek.... A garázsokról könnyedén le tudnék mondani, de a légkondit és az autót azért el tudnám fogadni én is. És mióta itt lakunk, ha félretettük volna a közösköltség árát, már lehetne klímánk... És ezek voltak a másodikok, akik sérelmezték, hogy vannak kutyáink. Sőt, az ürge egyszer lejött délben!!! ugatni, hogy nyikorog a lányom alatt a hinta (a kisszoba ajtófélfájában van rögzítve), anyámé nem olajozom be. Mindezt többszöri baszdmegolás kísérte. Meghallgattam, majd mondtam neki, hogy baszd meg te és rák*rtam elég erőteljesen az ajtónkat... Még így is túl elegáns és udvarias voltam. :P
A melóm is egy foskaki. Mármint nem maga a meló, mert az még jó is, de a munkatársak tudnak érdekesek lenni olykor. Nem szeretem a veszekedést, volt benne részem elégszer gyerekként, lehet emiatt is visel meg ennyire egy-egy összezördülésük.

Így most hirtelen ennyi. Van még bennem tüske, zavaró dolog, keserűség, értetlenség a fentebb ecsetelteken kívül is, de szerintem ezekből elég ennyi is, sőt kicsit sok is volt most így egyszerre. Legalábbis leírni nekem mindenképp. :/ Meg visszaolvasni. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...