Össze-vissza bejegyzés a nyáron történtekről

Hétfőn (10-én) voltunk a 3. lovagláson. Tetszik a Cukinak, nyitott, szereti a pacit. :) Egyelőre kb. 15-20 percet marad rajta, aztán mindenáron le akar szállni, hogy megetesse. :) Majd kitalálunk erre valamit (lehet, itt is bevetjük a telós visszaszámlálót). Mármint arra, hogy tovább is a nyeregben maradjon. Nem akarom feladatként ráerőltetni ezt a szabadidős tevékenységet, de az a baj, hogy ha ráhagyjuk és mindig úgy történnek a dolgok, ahogy elpukizza magát, akkor aztán lesz haddelhadd. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, hogy ne kényszernek élje meg, de ugyanakkor muszáj egy kicsit szigorúbban fogni, mint egy nt gyerkőcöt az ő érdekében. Nem könnyű, de rajta vagyunk az ügyön.

Nagyon lelkiismeretes a nő, aki tartja a foglalkozást. Nem a szó szoros értelmében vett terápiás lovaglásra kell gondolni, de hiszem, érzem, tapasztalom, hogy jó hatással van rá így is. Csomószor pénzt sem akar elfogadni I. néni... Most elég érdekes a magánélete, emiatt sem megy úgy ez a része az életének, mint ahogy ő szeretné. Nagyon szorítok neki, hogy összejöjjön az álma, a tervei, nem csak önös érdekeim miatt (ekkor aztán még esőben is tudna pacizni a leányzó), hanem mert igazán megérdemelné, ritka az ilyen jó szándékú, egyenes, becsületes ember manapság.

A leányzó bár egész jól tolerálta a meleget (energiabomba volt így is, egész nap pörgött ezerrel), azért a viselkedésén, a nyűgösségi fokán, együttműködési hajlandóságán érezhető volt a nem túl kellemes időjárás hatása. Aludni is kevesebbet bírt, mint szokott, gondolom ez is hozzájárult mindehhez. Na meg hát mi is türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek voltunk, mint normál esetben. Kell egy légkondi!!! (Álmodozni ér, nah... :P :D )

Nemsokára ovi, ami szorongással tölt el. Integrált csoportba kerül szeptembertől. Mondjuk annak nagyon örülök, hogy lesz két olyan gyerkőc is a csoportjában, akik tavaly vele együtt voltak a szegregáltban, na meg az óvónéni és a gyógyped.asszisztens (nem tudom pontosan a beosztását) is ugyanazok maradnak. Az ismerősök biztonságérzetet fognak nyújtani neki és ez rá is fér, hisz jócskán szorongó. :( Sokszor rágja a kezét is mostanában.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja feldolgozni azt, hogy nem abba a csoportszobába kell mennie, lesznek új gyerekek, stb. Biztos vagyok benne, hogy emlékszik arra, hogy mi volt az előző tanévben, nem tudom, hogy mennyire fogja bezavarni ez a jócskán nagy változás. Tudom, hogy ügyes-okos, de azt is tudom tapasztalatból, hogy mennyire szar szorongani és ezt biztos nem éli meg anélkül. :( Mindegy, remélem csak túlaggódom és viszonylag simán megy majd a beilleszkedés, beszoktatás és örömmel fog járni az oviba! :)

A kommunikációja nagyon sokat fejlődött. Elkezdte a ragokat (sokszor megfelelően) használni, egyre kevesebbszer echolál. Kéréseit mondatokba rendezve adja a tudtunkra. A hangsúlyán van mit csiszolni, hisz eléggé kis diktátorosan adja elő :D, ekkor persze az üvöltéses követelőzésére azt reagálom, hogy megkérem, hogy mondja szépen, nyugodtan, nem ordibálva és ez szerencsére sokszor működik. :)
A vele történtek verbális megosztása is nagyot fejlődött. Ez a folyamat amúgy ovi vége fele kezdődött, mikor is egyetlen egyszer válaszolt a kérdésemre, hogy mi volt az ebéd (minden nap feltettem a kérdést).
A következő élménymegosztása a Kerekmese - Kukásautó dalának volt köszönhető (többször próbáltam már neki mutogatni régebben is, hogy milyen izgi, hogy elviszik a bácsik a szemetet azzal az űber járgánnyal, de nem érdekelte, míg meg nem látta a Kerekmesés választ arra, hogy mi a fene az a kukásautó). Amikor jön a kukásautó, akkor szólok neki, vagy ő nekem; rohanunk egymás felé ujjongva, felkapom és nézzük a folyamatot, ami nagyon tetszik neki. Szerintem azért köti le ennyire, mert a Kerekmesének köszönhetően érti a szitut, hisz előtte abszolút hidegen hagyta mindez. A lényeg: egyik este megkérdeztem tőle az apja jelenlétében, hogy "mit néztünk az ablakból?", mire mondta, hogy "kukásautót". Ez egy óriási nagy dolog, eszméletlenül örültem neki! Még azt is elmesélte az apukájának (kérdésre válaszolva), hogy milyen színű volt a járgány. :)
Azóta több ilyenre is volt példa, aminek leírhatatlanul örülök.