Olvastam és többen mondták is, hogy milyen jó lenne, ha lovagolhatna a leányzó, hisz nagyon jó hatással van a gyerekekre. Sajnos nem volt olyan ismerősöm, akinek lenne lova, így csak álomnak tűnt egészen tegnapig ez a lehetőség.
Az infót a dologról a tetkós srác adta, meg a telefonszámot is. Ő is viszi a fiát és mikor a leányzómról készítette a portrét, akkor jött fel ez a téma. Nagyon megörültem neki, fel is hívtam a számot.
Vasárnapra kaptunk időpontot, szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, kellemes volt nagyon és nem is esett. Én persze szokásomhoz híven már előre szétidegeltem magam tök fölöslegesen (mi van ha leesik, mi van, ha nem ül fel rá, stb.) Mondjuk ez a leeséstől való aggodalmam szerintem onnan eredhet, hogy mikor gyerek voltam, akkor egy rendezvényen majdnem ledobott egy ló, két lábra állt és nagyon megmaradt bennem, hogy mennyire megijedtem.
Rövid gatyó volt a Cukin és hát mint kiderült, hosszú lett volna jobb, de majd legközelebb. Nem értünk a lovagláshoz asszem. :) (becsípheti a kengyel, meg ha izzad, nagyon hozzátapad, stb.)
Először próbálták rávenni, hogy simogassa meg, de szerintem a lovaglósisak felhelyezése kicsit megzavarta, így elég félős volt, majd mikor kérdezte a néni, hogy felül -e, akkor láttam rajta, hogy elkezdett szorongani, mondta is, hogy nem akarok pacizni. Szerencsére a hölgy jól kezelte, hamar ráhangolódott a leányzóra, nem volt tolakodó, üntyüli-püntyülizős (valahogy azokat az embereket nem tudja hová tenni, feszélyezik, zavarják), kellően határozott is volt. Szerintem ennek is köszönhető, hogy sikerült felvarázsolni a nyeregbe. :) Megfogta a nő és felrakta. Kicsit meg volt szeppenve, de nem tiltakozott. Nagyon fura volt, hogy csendben volt, nem pöntyögött, nem járt a szája; alapból egész nap karattyol, most viszont szinte a fél óra alatt alig szólalt meg. :D
Volt "feladat" is: színes karikát adtak neki, amit aztán vissza kellett adnia. Nagyon ügyes volt, többször előfordult, hogy így egy kézzel kapaszkodott csak. Mondta a hölgy, hogy látja, hogy az egyensúly-érzékelésével azért vannak gondok, viszont azt is hozzátette, hogy azért sokszor korrigál is és hogy ahhoz képest, hogy először lovagolt, szépen, stabilan ült.
Nagyon örültem, hogy felült és hogy tetszett neki. A vége fele már egészen feloldódott, mosolygott és integetett is. :) Olvastam, hogy szinte az összes auti az első alkalomkor felül a lóra. Ez azért jócskán elgondolkodtató és érdekes.
Miután vége volt a lovaglásnak, még megsimogatta a többi pacit, a nyuszit és a kacagógerle babát is. :) És olyan rendes volt a nő, hogy kizárólag a lovaglási időt számította fel, az állatsimogatást nem, pedig így majdnem egy teljes órát voltunk ott, és ekkor végig a nő foglalkozott vele, de csak fél óra árát kérte el.
Lesz folytatás, abban biztos vagyok; ha az időjárás engedi akkor ezen a hétvégén is megyünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése