2012. szeptember 22., szombat

Megfázás, üzletasszonykodás

Szegénykém beteg. Úgy kezdődött, hogy csütörtökön elmentünk a kecónkba (de fura belegondolni is, hogy van egy lakásunk) lemérni, hogy mekkora függönyöket kell majd venni. Az eladó nőszemély okt. 15-ig még ott lakik. Pedig már úúúgy mennénk, alig birok magammal. Szóval, a Cuki szörnyen viselkedett, vonyított, bőgött, annyira kezelhetetlen volt, hogy inkább levittem. Volt egy kis okoskodás is, hogy miért nem hoztam cumit, de én tudom, hogy mikor ennyire nyűgös, nem vigasztalja az sem, és amúgy sem szoktunk vinni magunkkal, csak nagyon ritkán. Amióta biztonságban érzi magát járásügyileg, nem nagyon igényli nappalra.
Mindezek után átélhettük eddigi legpocsékabb éjszakánkat. Nem csak azért volt ez a legszörnyűbb este, mert szinte alig aludtam egybefüggően valamit, hanem  azért, mert most toleráltam legkevésbé a Tündüs sűrűn "felcsendülő" fülsiketítő sírását. Eszembe juttatta a régi időket, mikor is hisztérikusan üvöltött, és semmi nem használt. Olyan rossz, mikor nem tudja az ember, hogy mi a baj, és segíteni sem tud. :( Lehet, hogy a torka fájt, de mondjuk ha az enyém fáj, nemhogy üvölteni, de beszélni is alig tudok, őkelme meg torkaszakadtából és nagyon elkeseredve hullajtotta a könnyeit.

Másnap már folyt is az orra, és a szemein is látszódott, hogy beteg. Láza nincs szerencsére, és a kedve sem rossz. Olyan cuki volt ezen a reggelen: itta a tejet, és egyszer csak elmosolyodott, és kicsit kacarászott is. Sejtésem sincs, mi lehetett vicces, de meg tudtam volna zabálni. És közben olyan bűntudatom volt, hogy az este csúnyán viselkedtem vele, és nem voltam mindig a helyzet magaslatán. :( Valahogy tudom, hogy nem jókedvében sír, és inkább aludna ő is, de voltak pillanatok, mikor erről elfeledkeztem... Szerencsére barátnőm a neten keresztül lelkisegélyben részesített, amiért nagyon hálás vagyok. Így folytathattam a napot, ami üzletasszonykodással (neten árulok ezt-azt) volt fűszerezve. :)

Sajnos a megfázás miatt nem úgy alakult, ahogy terveztem. Úgy lett volna, hogy a vásárló, aki az ismerősöm, és van egy tündéri kislánya, bejönnek, és a ruhapróba mellett játszhattak volna a csajszik. Sajnos ennek így lőttek. :( Remélem azért egyszer tényleg pótoljuk majd. :)
A nátha miatt egy cipővásárlásos kiruccanás is el lett napolva, én így nem cígölöm, vonatoztatom.

Az étvágya kicsit megcsappant, de amúgy a kedve nem rossz, energiája is van, sétál is sokat, szerintem nem vészes. Csak orrot ne kellene szívni... Na az valami szörnyűség. Ketten alig bírjuk lefogni. Viszont a pingvines kézi orrszívóval már van, hogy hagyja magát. Persze az nem szippant olyan tökéletesen, de a semminél jobb.

Az üzletelgetésről még annyit, hogy sikerült eladnom egy fiserprájz mássz utánam golyót, aminek nagyon örültem, hogy eltűnt hazulról, és még pénzt is kerestem. Nagy csalódás volt számunkra ez a játék, ugyanis a drágánk nem találta mókásnak; sőt, szó szerint rettegett tőle... Már a kezdetektől. Tavaly vettük neki, hogy hátha ez majd kúszásra/mászásra ösztönzi, de nem jött be. (Pedig ez lett volna a karácsonyi ajándéka, még jó, hogy nem bírtam magammal, és előbb odaadtuk neki, így nem az ünnepen csalódtunk...) Pár hete elővettem újra, mondom hátha megváltozott a véleménye, de nem így történt. Így elpateroltam, és szerencsére az új kis tulajdonos nem fél tőle. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...