2012. szeptember 6., csütörtök

Félelmetes

Mióta megtanult járni, óriási változáson ment keresztül, ami remélem csak átmeneti lesz. Ijesztő, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, mekkora balhét tud csapni. Eddig is volt egy kis hiszti, de amit most csinál, az azért durva. Az a mániája, hogy egyszerre megfog sok tárgyat, és azokat hurcibássza ide-oda. Nincs is ezzel semmi gond, de Uram irgalmazz, ha valami kiesik a kezéből, és véletlenül nem sikerül pillanatok alatt felvenni, akkor teljesen kiakad.
Miután megtörtént a katasztrófa, vagyis elejtett egy dolgot, elkezdte magát dobálni a földön, alig bírtam megragadni, hogy megakadályozzak egy hatalmas vetődést és fejkoppanást. Gondoltam, hogy megőrizzem a testi épségét, bevágom a járókába, ott kedvére kitombolhatja magát, és még nagy baja sem eshet...

Séták során is megesik, hogy elmennek neki otthonról, pl.: mikor rá próbáljuk venni, hogy ne a bicikli úton menjen, vagy szeretnénk haza cibálni, vagy galád módon visszarakni a babakocsiba.
Én a járással tudom összefüggésbe hozni ezt a drámai változást, mert nagyon egy időben történtek. Ha marad ilyen kis fenevad, azt is megszokjuk, csak így hirtelenjében kicsit sok, és új, és nem igazán tudom, hogy mit kéne vele csinálni. Általában csak hagyom, hagy tomboljon, próbáltam ilyenkor vigasztalni, de hatástalan, lök el magától.

Amúgy egész nap csak jár-kel, nagyon édes, mikor épp nem vonyít. Még akkor is sokat botorkál, mikor már nagyon fáradt, és ragadnak lefele a szemei, és olyan, mint egy kis holdkóros. :) És még erre a gyerekre mondta az exünk, hogy lusta...

Eddig még csak egyszer esett, de az "jó" nagyra sikerült. A szandál beleakadt a térburkolóba, és fejreállt. :S Szegénynek a homlokán és az orrán lejött a bőr, és keservesen sírt. Az apja meg engem hibáztatott, mert fényképeztem. Szerintem fotózás nélkül is ez lett volna, és lesz is még párszor, na de ahogy rám nézett?! Mint a véres rongyra, de nem is írok többet a kend helytelen viselkedéséről, mert szokott olvasni. :P

Azt el is felejtetem, hogy múlt héten kinövesztett 2 szemfogat, így fogainak száma 16-ra gyarapodott. :) Már csak 4 van hátra.

Kezd kicsit bújósabb is lenni, aminek örülünk. Ma az apja kezét simogatta, és az ölembe is szokta már hajtani a kobakját néha. :) Puszi még nincs, de majd lesz valamikor.

A pelenkázást kissé megnehezíti azzal, hogy mindenáron fel akar ülni, és rájött, hogy ha oldalt kapaszkodik, sikerül is. Én meg nem győzöm visszanyomkodni. Na ilyenkor össze szoktuk akasztani a bajszunkat... Meg akkor is, mikor nincs kedve beleülni az etetőszékébe, és olyan kis sózsák, hogy nehéz vele küzdeni. Erről meg az jutott az eszembe, hogy az étkezési szokásaiban is van némi negatív változás. Mikor még tápoldatos volt, csak nyelte, mint a kacsa a nokedlit. Aztán a hozzátáplálással sem voltak gondok, nem válogatott. Az utóbbi időkben viszont igen, és még nyűglődik is, és próbál belőlünk idiótát csinálni. Csomószor csak úgy eszik, ha énekelünk... Nemrég már hatástalannak bizonyult ez is, és csak tv nézés közben volt hajlandó falatozni őnagysága.

Mostanában nem nagyon ér rá még játszani sem a nagy totyogásban, tök fura, hogy nincsenek szanaszét a játékok. Ma viszont pár percre leült, és felépített egy 9 emeletes tornyot. :O Kis ügyim!

Olyan jó, hogy séták során már ki lehet venni a babakocsiból (már csak a visszatevésen kellene finomítani), és lépked velünk. :)  Egyem is meg azokat a hurkás csülköket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...