Kivizsgálás

Asszem hatásosra sikerült a doktornőnél való kiselőadásom, ugyanis kaptunk beutalót. Bementem, ledobtam az asztalára a kaki fotósorozatot, és közöltem vele, hogy ez így nem állapot, valamit tegyen. Hüledezett, gúvadt a szeme, és szörnyülködött.
"-Anyuka, hát mért nem mondta ezt előbb?
 -Doktornő, én minden egyes tanácsadáson szóltam!
 -De mért nem adta elő ilyen drasztikusan, hisz akkor már hamarabb is el lehetett volna indítani a kivizsgálást."
Magyarul még volt pofája engem hibáztatni az ő hanyagsága miatt. Elmehet a búsba!!! Tanultam belőle: egy tapló, bunkó, nagypofájú állatnak kell lenni, hogy figyeljenek és komolyan vegyenek. Elég szomorú, hogy csak így érheti el az ember a célját.
 Szegedre visszük a nagylányt, szerencsére apja is jön. Vonattal vágunk neki a távnak. Annyira félek, hogy fájdalmas vizsgálatokon kell átesnie! Annyit szenvedett már szegénykém ez alatt a 9 hónap alatt! Jó lenne, ha megoldódnának már a gondok, és boldogan élhetnénk a kisgyermekes családok életét! Remélem nem hagy mély nyomot a kis lelkén ez a sok megpróbáltatás! Ma a tornát is végig sírta, mintha érezné a vesztét. :(
 Azt sem tudom, hogy hajnalban megetessem -e, de szerintem nem fogom, hátha felöltözés után még szunyál egyet a babakocsiban. Nem akarom annyira felborítani a napirendjét, hogy 8 helyett 5-kor megtömöm. Majd ott szerintem bőven lesz idő, mert nem időpontos rendszer van, hanem érkezési sorrend. Azt sem tudom, hogy bent fognak -e kivizsgálásra, de hogy ne érjen meglepetés, viszek cuccot. Be is pakoltam váltás ruhát, meg ilyesmiket. Azzal vigasztalom magam, hogy nemsokára kiderül, hogy mi a baj, és akkor már nem kell többet szenvedni a tündérnek.