Elfáradtam!!! Korai volt az öröm kakiügyben. :( Tegnap megint szült szegénykém. Pedig csak 1 nap volt kakimentes, és mégis belesült. Én ezt már nem bírom sokáig nézni, és még olyan messze van február vége, mikor befekszünk. Akkorára tágult az a kis picsaluk, hogy szinte fizikailag képtelenség. Az csoda, hogy nem repedt be! Tegnap reggel már ezzel kezdtünk, úgyhogy a kedvcsináló megvolt. Ilyenkor az a legnehezebb, hogy ne törjek össze, és ne sírjak vele. Na meg ezek után mosolyt erőszakolni az arcomra se könnyű, hogy ne egész nap a fancsali képemet nézze, pedig szívem szerint üvöltenék, bőgnék a tehetetlenségtől. Egy korosodó perszónát pedig jól elnáspángolnék! Délután is erőlködött, ahogy nyomtam a lábát a hasához, és mikor láttam, hogy jön, szóltam az apjának, hogy most lesszíves tartani a lábát, vegye át, mert én 2-szer 1 nap nem bírom nézni. Ő is szörnyülködött. Majd megszakad a szívünk ezért a büdösért! Mennyit szenvedett már ez alatt a 9 és fél hónap alatt. :'( Mit ártott Ő? És akkor ezek tetejébe még halálra is kell ám ijeszteni az embert, mert mé' ne. Folyamatban van a dokicsere, még egy információ morzsa hiányzik, és meghozom a döntést. Szeretném még a héten letudni ezt is, én még egyszer be nem teszem a lábam hozzá. Attól is félek, hogy mi vár szegénykémre a kórházban, mennyi fájdalmas vizsgálat, és olyan rossz, hogy nem lehet elmagyarázni Neki, hogy miért történik vele mindez.
Férjjel arra jutottunk, hogy nem ártana egy kis kikapcsolódás, így elmegyünk uszodába nemsokára. Először úgy volt, hogy visszük a lányt is, de inkább majd csak nyáron. Most macerás is lenne, meg hátha akkor már tudni fog ülni. Egy olyan babás párnak is szüksége van egy kis kimozdulásra, akiknél minden könnyedén megy. Nagyon ránk fér már, mert azért ez a sok bonyodalom kicsit rányomja bélyegét a kapcsolatunkra is, türelmetlenebbek, harapósabbak és érzékenyebbek vagyunk. Legutoljára akkor voltunk kettesben, mikor 2 hónapos lehetett a leányzó. Elmentünk biciklizni. Igen ám, de mért is lett volna jó vége?! Természetesen kilyukadt az első kerekem... Így ameddig bírtam szusszal, csontlapos kerékkel hajtottam, majd toltam, aztán ismét tekertem. Nem akarok hazudni, de kb. 6 km-t tettem meg így, és pláne, hogy nemrég szültem, eléggé kellemetlenül érintett mindez. Kicsit félek az uszodától, olyan ocsmány a hasam. Lesz@rom, hogy mit gondolnak mások, de engem zavar. Szerezni kellene egy kendőt! Pedig a hasam volt az a testszelvényem, amit maradék nélkül elfogadtam. Sőt, szerettem! Izmos, lapos, kockás volt, most meg egy dülledt, lógó, zebramintás, rezgő förmedvény. Jó, persze, tudom én, hogy mért ilyen, és nem is bánom, de azért hiányzik a régi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése