2012. január 20., péntek

Szegeden

Tegnap megejtettük a szegedi utat. Fél 6- kor keltettem a leányzót, és várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem volt nyűgös, csak pislogott, hogy mi a fene történik. Nem adtam végül neki enni, csak egy kis teát kapott. Nem is voltunk késésben (én általában rohanok mindenhova, mert képtelen vagyok időben elindulni, de már fejlődök). Kiderült, hogy van családi jegy is, ami akkor jár, ha kiskölökkel megy az ember, így én 33%-os kedvezménnyel utaztam. Apja meg 50%-al (közalkalmazott), így nem is kellet olyan mélyre nyúlni a zsebbe. Pozitívat csalódtam a MÁV- ban. Bár az ajtókat csinálhatták volna nagyobbra, mert a babakocsi csak összehajtva fért fel, de ne legyek mán elégedetlen, a lényeg, hogy felfért. A Tündi nagyon jó kislány volt, kicsit kómázott, pöntyögött, gondolom örült az aludni próbáló koma :D. Majd Szeged határában, amikor kanyarodik a vonat, elaludt. Pár perc múlva lehetett kelteni, de most sem volt nyűgös. El voltam ájulva, hogy milyen jó gyermek!
 Elég közel van az állomáshoz a klinika, kis séta után már ott is voltunk, és az ambulanciát is hamar megtaláltuk. És nem is voltak kiakadva, hogy mért nem gasztróra kaptunk beutalót. Kis várakozás után be is mehettünk. Elmondtam a panaszt, fényképet is mutattam, és elkezdték vizsgálgatni. Szegénykém persze sírt. Majd mikor a kakilójába nyúltak, én is picsogtam. Aztán azért hamar összekaptuk magunka, és abbahagytuk a pityergést. A kisasszony is nézelődött, ügyes volt nagyon. Majd elmentünk uh-ra. Ott is jófejek voltak. Még a zselé is melegített volt. Kicsit tiltakozott, de nem volt vészes. Majd vissza az ambulanciára. Mondták, hogy most nem fognak bent. Ki kell próbálnunk, hogy tejmentes diétára fogva a leányzót változik -e a helyzet. A gyerekorvos is elképzelhetőnek tartotta ezt. Bár inkább a hasmenés a jellemző, de előfordulhat makacs székrekedés is. Hülyén hangzik, de abban bízom, hogy tejallergiás, mert még mindig "jobb" lenne ez, mintha szervi baj állna a háttérben, mert annak általában műtét a vége. Februárban vissza kell menni, és ha nem javul, akkor kivizsgálásra be kell feküdni. Jó, hogy valami elindult, és rajta vagyunk, hogy kiderüljön, hogy mi a ludas. Hazaúton is kifogástalanul viselkedett. Annyira büszke vagyok rá! Nézelődött, huncutkodott, dumált. Nem is volt hisztis, pedig azért sok mindenen keresztül ment, rosszul is aludt, és mégsem volt semmi gond. Apja is le volt nyűgözve. Itthon bezzeg, már arra nyavíkol, ha mondom neki, hogy nem túl jó ötlet pl.:vezetékkel játszani. Olyan édes, ahogy hisztizik, és kifejezi nemtetszését. :) Így, hogy ilyen kellemesre sikerült az utazás, elképzelhető, hogy nyáron is majd kiruccanunk valahová. Fél 1-re már itthon is voltunk.
 Kapott a csajszi Milumil Pregomin tápot (csak 300 Ft, recept nélkül 3 rongy lenne) és Sinlac-ot. Eleinte tiltakozott a Sinlac ellen, de aztán belenyugodott, hogy most ezt kap. Pedig az asszisztens azt mondta, hogy nem fogja megenni egyiket sem. Tévedett! Ja, meg kapott még egy olyan hashajtót, amit elméletileg csak 1 éves kor után lehetne neki adni, de én ezt csak a legvégső esetben fogom bevetni, mert a betegtájékoztatóban az van, hogy hirtelen szívhalált is okozhat, ez nagyon nem hangzik jól...Reggel kakilt, és én úgy vettem észre, mintha kicsit vékonyabb lenne, de azért még mindig inkább szülésnek nevezném. És most is masszírozással, és lábak hashoz nyomásával sikerül kipréselni belőle. :( Annyira várom már, hogy rendbe jöjjön!
 Azért nap végére jócskán elfáradtunk, főleg agyilag.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...