2016. május 1., vasárnap

Anyák napja 2016.

Szerdán volt az oviban ünnepség. Nagyon ügyesek, édesek, aranyosak voltak. Én személy szerint örülök, hogy most csoportos köszöntés volt. Nem volt rossz a tavalyi egyéni sem, sőt..., de az idei azért mégis hagyományosabb, számomra szívet melengetőbb volt.
Szerintem én jobban izgultam, mint a nagylány. :) Örülök, hogy nem igazán láttam rajta szorongást a szereplés során; bízom benne, hogy ez nem fog jelentősen változni a későbbiekben sem, hisz tudom mennyire rossz lámpalázasnak lenni, remélem neki nem kell éreznie olyan fokú izgulást, mint amin én mentem párszor keresztül!
Tetszett az is, hogy nem volt külön versmondás, hanem kizárólag közös produkciók voltak. Nem történt semmi kínos túlspirázás, nem volt zavaróan hosszú sem az előadás.
Nagyszülők nem jöhettek (de erről volt párbeszéd a nem régi szülőin), van pro-és kontra ez ügyben is természetesen, mindkét verziónak vannak jogos érvei. Értem a nemet, de kissé kellemetlen volt látni a mamák arcán a csalódottságfélét, hogy ők nem jöhetnek. (Az apai nagyi mindkét unokája ovijában ott lehetett, így gondolom ezért is volt furcsa, hogy ide meg nem jöhetett, anyám meg hát imád részt venni mindenféle rendezvényen, gondolom ő meg emiatt volt kissé szomcsi. (De amúgy ezt meg is érdemli, hamarosan kifejtem.)
A Cukkancs csoportjába jár egy kisfiú, akit nevelőszülők gondoznak. Neki ott volt a vér szerinti anyukája és a másik anyukája is. Majdnem elsírtam magam, mikor az ajándékozás volt: a kisfiú a nevelőanyukájának szerette volna adni a meglepit, aki gyengéden, kedvesen és a helyzethez mérten a lehető legtermészetesebben átirányította a vérszerintihez. (Mellékinfó: ezzel a kis sráccal szokott állítólag csókolózni a bokorban a Cuki :) <3)

Én nagyon szerettem, szeretem az anyai nagymamámat. Rengetegszer volt anyám helyett anyám, a hozzáállása az élethez, a felfogása és még sorolhatnám a végtelenségig az erényeit, csodálatra méltóak! Nagyon hiányzik. :'( 2009-ben hunyt el, Isten nyugosztalja! Valószínűleg miatta is van bennem egy olyan érzés, hogy a nagyikat legalább annyira megilleti a köszöntés, mint a muterokat. Emiatt sem esett túl jól anyám reakciója... Én nem tettem különbéget a két nagyi közt. Legalábbis az ajándékok tekintetében biztosan nem. A Cukival közösen csináltunk képeslapot a két nagyinak. Ő festette a virágokat, a szívecskéket; ragasztotta a lepkéket, tulipánokat, csillagvirágokat, stb. Nagyon lelkesen és örömmel alkotott. Egy verset is tanultunk. Észrevettem amúgy eközben, hogy hallomásból nem mindent ért vagy félrehall vagy mi. Pl. a 'hajladoznak' helyett mindenfélét mondott. Viszont ahogy leírtam a verset, egyből ki tudta simán ejteni és a megtanulása is ezután simán ment. Nem tud olvasni, de minden betűt ismer és hát vizuális típus nah. :) Egyem is meg! Nagyon durva volt amúgy ez, mármint hogy ennyin is múlik, hogy megy vagy sem valami. Hiába nem tud olvasni, mégis a betűk és a versszakok tagolása miatt tudta, hogy mi mi után következik és hogyan kell kiejteni.
Ma az apai nagyinak el is szavalta a verset. Minimális segítség kellett csak (3-szor egy kis súgás), nagyon édes volt, ahogy előadta. Dagadt is a keblem. A mamára nem nagyon mertem nézni, de amit félszemmel láttam, az alapján ki merem jelenteni, hogy kissé elérzékenyült. ;) Megható volt. <3



Anyámra azért vagyok haragos, mert tegnap áthívott, hogy vigyek szamócát haza, mert fater hozott. Mondom oké. Ekkor szóltam neki, hogy mi lenne, ha felugranánk hozzá, a Cuki elszavalná a verset, átadná az ajándékot, aztán jönnénk haza. Erre jött azzal, hogy ne, hisz a barátnőjével találkozik, majd jön a nagy duett, amit mindenképp nézni akar és azt sem tudja, hogy mikor ér haza, nem akar ezen stresszelni. Magamban gondoltam pár cifrát, amire nem vagyok túl büszke, mert akármilyen, akkor is az anyám, de akkor is fáj, hogy számára fontosabb a barinő meg egy műsor, mint az unokája... Azt már megszoktam, hogy én nem annyira vagyok neki lényeges, de ez a lerázás azért odab*szott. Főleg, hogy a kis drágámnak azt mondtam, hogy elmegyünk M. mamához, aztán felugrunk K. mamához. Max. 20 perc lett volna, de neki ennyi ideje nem volt ránk és inkább lerázott. :( Ezek után bocsássa meg az ég, de nem éreztem késztetést, hogy küldjek neki sms-t vagy felhívjam, hogy boldog mutter napot. :/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...