Ovi, játszótér, vicces dumák

Holnap lesz az oviban családi délután, mármint ha az időjárás kegyes lesz. Ez azért tölt el leginkább szorongással, mert kértem szabit, kaptam is (mertek volna nem adni...nem nagyképűségből írom, de a 2 év alatt, mióta visszamentem, többet kértek tőlem, mint én tőlük és akkor igencsak finoman fogalmaztam...) De ha holnap elmarad és átrakják másik napra, akkor már neccesebb, de természetesen megpróbálok ekkor is eljönni, de franc tudja, hogy sikerül -e. :( Nagy volt a leépítés, csupa idegbetegség, túlterheltség és kevésbé kiszámítható hely lett. Nem ér röhögni, de pl. helyettesítést úgy kapok meg, hogy ha úgy alakul a helyzet, hogy kevés a meló, akkor csak 1 órát leszek bent és így lecsúsztatjuk... Nem ám, hogy kifizetnék mondjuk túlórában vagy valami, áh, dehogy! Akkor még én is jól járnék. (2 óra/nap a munkaidőm, gondolhatjátok, hogy mennyire sz*rrá keresem magam. Tudom, megkaptam már párszor, hogy nézzek más munka után... Rajta vagyok, de egy kisvárosban, befolyásos ismerősök hiányában ez nem egyszerű. Pláne úgy, hogy az ápolásival is összeegyeztethető legyen.)
Szorítsatok kérlek, hogy ne essen és megtartsák! Szegénykém az ovis kirándulásról is lemaradt, pedig már meggyógyult, de kapott előzőnap este egy 2 órás "auti rohamot", így fél10kor még nem aludt, kimerült; így nem láttam jónak, hogy ezek után másnap menjen. :( Pedig készült is rá szegénykém. :( Annyira sajnáltam! Másnap 10-ig aludt, ez is megerősítette, hogy ilyen előzményekkel lehet, hogy nem lett volna szerencsés részt vennie benne. (Nagyon sokat tanakodtam, hogy mi legyen; reggel is ott álltam/térdeltem az alvó Cukiság mellett és agyaltam. Sokszor olyan nehéz eldönteni az ilyen és ehhez hasonló dolgokat az ovi síkján. Például betegségeknél sem könnyű számomra meghúzni a határt, hogy mikor érdemes engedni és mikor nem.)

A hűtőnk továbbra is sz*r... Nappal megy, akkor fagy a "jégakku", melyek éjjel a (manuálisan) kikapcsolt állapotban felkerülnek a sima hűtőtérbe. o.O

Hétvégén is nagyon megmosolyogtatott a leányzó. :) Olyan szövegei vannak, hogy alig győzünk pislogni! :)
Játszótéren voltunk, az apja kicsit később csatlakozott. Mikor közeledett, akkor szóltam a bőszen homokvárat építő csemeténknek, hogy:
-Nézd, ki jön ott?!
Mire ő félszemmel kitekintett a nagy munkából, majd várt kicsit, és megszólalt, hogy:
-Szia, fater!
:D :D :D Dőltem a röhögéstől! Lehet, hogy így leírva nem adja át a szitut, de úgy, ott, abban a formában, azokkal az arckifejezésekkel felettébb szórakoztató volt. A mellettünk lévők is nevettek. :)
Nem sokkal később a fater próbálta tömöríteni a homokhalmaz egyik részét, mire határozottan rászólt a nagylány, hogy:
-Ne máááár, hát kinyomod a belit neki!!!
Majd, miután elkészült a vár, a Cuki kérte az apukáját, hogy legyen hercegnő is a várban. Kreatív volt az apja (bevallom, nekem valszeg nem jutott volna eszembe ilyesmi megoldás), hisz "rárajzolta" a homokvár falára. Közben kérdezte a leányzót, hogy:
-Mije van a hercegnőnek?
-Hát haja, meg p*nája.
Természetesen nem kis hangerővel válaszolt a kérdésre. Végül is igaz, amit mondott, (bár finomabban is fogalmazhatott volna :D ) de mi koronára (vagy tiarára vagy mi a tökömre), szoknyára, meg ilyenekre gondoltunk. :)

A játszótérrel kapcsolatban egyre több a pozitív élmény. Mindhármónknak. Van még, hogy kiborul hazafele jövet; van, hogy harcolni kell vele, hiába az addig bevált praktikák (napirendi kártya; teló visszazámlálója; még ennyit csúszhatsz, aztán vége a játszónak; ha jössz, akkor kapsz fagyit, stb.), de többször van már, hogy nincs földön fetrengés, sírás, eszméletlen erővel kitörő tiltakozás. Sőt, már van arra példa, hogy játszik gyerekekkel. Régebben kizárólag homokot szórt, pancsolt, magában beszélt, ha odament valaki hozzá, akkor otthagyta az addigi tevékenységét. Azt vettem észre, hogy a kortársakkal még bizonytalan, de a nála fiatalabbakkal nagyon szívesen és önfeledten játszik.