2014. szeptember 13., szombat

Tetoválás

Szeptember 2-án történt. :) Ő volt az első. Az biztos, hogy nem az utolsó, már ábrándozom a következőről (terveim szerint a bal karomat végig, meg a jobb lábamra is szeretnék pár mintát, esetleg lapockára is. Vagy ha nagyon gazdag lennék, akkor szétvarratnám magam és csak az arcom és a nyakam meg a hasam, a muffom maradna ki.
Annyira ideges voltam előtte, hogy nem igaz, aludni alig bírtam, ment a hasam meg hasonlók. Sok volt egyszerre a stressz, ugye a magánéleti válság, az ovikezdés és akkor még a tetoválás is.
Szerencsére nem kellett túlórázni, időben sikerült befejeznünk, így rohantam a szalonba. Én másik madárkát vittem, de azt mondta a művész úr, hogy azt nem szeretné. Nem annyira örültem neki, de úgy voltam vele, hogy csak jobban ért hozzá és ugye itt azt is figyelembe kellett venni, hogy a hülye hegeimet takarja.


Nehéz volt meghozni a döntést, de végül sikerült. Úgy izzadtam, mint egy ló, nagyon fostam, hogy mennyire fog fájni. Reménykedtem abban, hogy ha a szülési fájásokat túléltem, akkor talán ez is menni fog. És kár volt ennyire szétidegelnem magam, hisz pl. a szárnynál szinte semmit nem éreztem. Persze voltak neccesebb helyek, főleg az inaknál. És gondolom csont közelében is tud fájni, de nem vészes. 1 óra+ 15 percig készült. 

Frissen

Maga a tetoválás nem gyulladt be, viszont a mellette lévő bőrfelület kicsit kipattogzott, szerintem az immunom nem bírja azt a bacit, ami az 1 évvel ezelőtti szájrohadásomkor is kínzott, ezek a bubik is olyanok voltak, de szerencsére nem durvult nagyon. Fertőtlenítőszappannal mostam, kentem Bepanthen-nel és egy kis Octenisept-et is kapott. Hamar elmúltak a pöttyök, igazából csak azok fájtak, maga a tetoválás csak minimálisan volt érzékeny. Keveset fóliáztam, csak akkor, ha nagyon muszáj volt.

Aztán az ötödik nap elkezdtem vedleni. Ekkor nem nyújtott szép látványt, viszketett, feszült. És nehéz volt kibírnom, hogy ne szedegessem le, mert imádom tépkedni az ilyen bőrcafatokat; olyan volt, mint mikor gyerekként hólyagosra pirultam és aztán az elkezdett hámlani. :) És én azt mindig leszedegettem. Még másokról is... o.O :D

Vedlés közben


Ezek pedig mai képek, 11 naposan így néz ki, szerintem szinte 100%-osan meggyógyult, egyáltalán nem érzékeny, Bepanthen-nel még kenegetem. 2 hetet mondanak átlag gyógyulási időnek. Örülök, hogy megcsináltattam! Mindenképp szerettem volna tetoválást, valószínűleg nem ide került volna (az első), de a heget nagyon szerettem volna elfedni, az utóbbi időkben egyre inkább kezdett zavarni. Jó, ha nagyon figyeli az ember, akkor persze látszódik, de aki nem tudja, hogy ott vannak, az szerintem nem is feltétlenül szúrja ki a kamaszkori ballépésemet. :)

A 11. napon :)

Sokan kérdezték, hogy miért pont ez. A madár az egyértelműen a szabadságot jelképezi számomra. Az meg csak nemrég jutott eszembe, hogy mivel szerintem valami pintyféle lehet a kicsmadár, így az autizmusra is utalhat Darwin által (elméletileg ő is érintett volt).

8 megjegyzés:

  1. szép madárka valóban :)

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos lett ez a tetoválás, pedig nem vagyok a rajongójuk :) Egyébként én is olyan vagyok, hogy csipegetem a hámlott bőrt, régen a családom összes tagját megtámadtam :P

    VálaszTörlés
  3. Köszi! :) Megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen bőrleszedő. :)

    VálaszTörlés
  4. Ez szép lett, csak ne csináltass túl sokat, bár semmi közöm hozzá D

    VálaszTörlés
  5. Tetszik. :) Bár a madár begyéből kiálló csontot(?) nem teljesen értem. o.O Megmutatod az eredeti terv szerinti madarat is?

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...