Sejtettem én, hogy meg fog fázni, de abban azért reménykedtem, hogy kicsit később... Azért sem örülök neki, mert így a beszoktatás is nagyon döcögős, nyögvenyelős. Mondjuk megszokhattam volna már, hogy nekünk semmi nem megy könnyen. :P :)
És naná, hogy én is taknyos lettem, úgy fáj a torkom, mint a fene... Külön kellemes, mikor egyszerre fázunk meg a nagylánnyal. Két kiállhatatlan nyűgös picsuli. :)
Még jó, hogy az apja munkahelye viszonylag rugalmas, így ő el tudta vinni orvoshoz, mert naná, hogy du. rendel a doktornő én meg akkor melózok. (Jeleztem már a vezetősségnek, hogy ha lenne rá mód, akkor rakjanak már át reggelre, hátha egyszer összejön.) Fogalmam sincs, hogy visszamenőleg tudna -e adni a doki igazolást, ha mondjuk csak kedden vittem volna, de elképzelhető, hogy nem.
A drágám ma úgy köhögött, hogy be is hányt. Még sosem rókázott, meg is lepődött, kicsit megijedt, de nem vészesen.
Az ovi egyébként úgy volt, hogy kedden elég paprikás hangulattal hagytam ott a leányzót (mármint én voltam felhúzva), mert bár beíratásnál jeleztük az óvodavezetőnek, hogy nem szobatiszta, aszondta, hogy belefér, megoldjuk, de igyekezzünk, hogy nyáron azzá váljon. Amúgy szerintem abszolút felháborító és vérlázító, hogy egy speckó csoportban is elvárás a szobatisztaság... Ezt a szakbizottságnak vagy nem is tudom, legújabban hogy hívhatják őket, na de ott is mondtam a hölgynek, aki telefonon megkérdezte, hogy belemegyek -e a speciális csoportba, kijelölhetik -e, vagy szeretném erőltetni az integráltat. Mondta, hogy teljesen igazam van (még szép...) és hogy szerinte max. fél napra kötelesek lesznek felvenni, szerintem az óvodavezető sem pattogott, hisz tisztába van vele, hogy kijelölt intézmény, kijelölt csoportjába vette fel a kisasszonyt. Mikor megtudta, hogy ápolásin vagyok és csak félnapos lehet, akkor megnyugodott.
Na de ott tartottam, hogy azzal fogadott második nap az óvónő, hogy észrevették tegnap, hogy pelusos. o.O És hogy ez nem lesz jó, meg ők nem egészségügyi intézmény, és már pár éve az alapító okiratban is benne van, hogy csak és kizárólag szobatiszták járhatnak oda. Pár pillanatig kétségbeestem, majd előtört a harcimarci énem, és mondtam neki, hogy itt lakom egy köpésre, ha kell, telefonáljanak, átugrok, tisztába teszem, és hazamegyek. Meg ha mondom ez így nem megoldható, és nem maradhat a neki legmegfelelőbb csoportban és át akarnák rakni bölcsibe (ahol bár ki tudnak cserélni egy kiba' pelenkát, ám nem kapna autispec. fejlesztést, ami elő van neki írva ugyebár és mindezt a félmegoldást a város túlvégében vehetnénk igénybe...), akkor minden követ meg fogok mozgatni, hogy ez ne következhessen be. Persze normálisan fogalmaztam meg mindezt és úgy tűnik hatásos volt, mert mikor mentem a csajsziért, akkor már finomodott a véleménye az óvónőnek, azt mondta, nem lesz ezzel gond. Gondolom neki inkább az esett rosszul, hogy az óvodavezetőnek leadott infó nem jutott el hozzá, így váratlanul érte az egész.
Úgy terveztük a beszoktatást, hogy szerdán már fél 11-ig marad, majd a következő héten meg ebédig, de hát a kisasszonykám, aki ugye egy felpörgött, állandóan mozgásban lévő csajszi, nagyon nehezen tűrte a tízórai utáni relaxációt. 3 éneket kellene nyugiban kibírnia egy helyben a többiekkel, de nagyon nem tetszett neki. :)
Így péntekig csak 10-ig maradt. Most azt próbálják vele megértetni, hogy ha nem pihengél, akkor nincs hinta. De közben meg mindezt úgy kell kivitelezniük, hogy azért az ovit se utálja meg. Nem irigylem őket. :) De szerencsére nagyon elhivatottak, kedvesek, türelmesek.
Az óvónő szerint októberig biztosan beszokik és utána ő lesz a csopi húzóereje. :)
A reggeli kelés is felülmúlta a várakozásaimat, rosszabbra számítottam, néha volt csak kicsit nyűgi. De csütörtökön pl. már tökre boldog arcot vágott, mikor mondtam neki, hogy elmegyünk az oviba. A napirendi-kártyák használata itt is nagyon sokat segített és a hazajövetelt is megkönnyítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése