2017. június 1., csütörtök

Áprilisi összefoglaló

Annyira rohadtul haragszom magamra, hogy ennyire elhanyagolom a blogot, hogy nem igaz! Lusta dög vagyok. :( Reménykedem benne, hogy sikerül összeszednem magam és írni rendszeresebben!

Április 11-én volt a szülinapja. Még így 6 év után is feltörnek az emlékek elég brutkón a születésével kapcsolatban, de azért már sokkal könnyebb. (Nem kerülget sírógörcs pl.) Még pár év és hátha csak a szülinapra tudok majd koncentrálni... Ennek egyik lépcsőfoka az lenne, ha végre megírnám a Másállapotot a szülészetben-nek a történetünket. Csak azt is meg kéne fogalmazni, ami nem az erősségem. De rajta vagyok. Idővel majdcsak összejön! :)
Volt két tortája (1 az oviba, egy a családi bulira), természetesen mindkettőnek szamócásnak kellett lennie, hisz egy ideje eperfüggő lett. Pedig régebben nem volt hajlandó még megkóstolni sem, változnak az idők.

Kapott sok szuper ajándékot, örült mindennek. Köztük volt egy bicikli is, és pár gyakorlás után meg is tanult vele hasítani (alig bírom utolérni futva, elég ijesztő).
Elindulni még nem tud, de ha kicsit meglökjük, akkor utána már ügyesen teker. (pótkerékkel megy, nem kétkeréken, de számunkra ez is nagyon fantasztikus és büszkék vagyunk.)
Továbbra is felfoghatatlan a számomra, hogy már 6 éves! Lekakilom, hogy közhely, de tényleg most született, lassan meg már iskolás lesz. :O

Az egyik "kedvencem" is e hónapban történt: státuszvizsgálat. Nem volt semmi gond, csak az előzmények miatt én eléggé félve és szkeptikusan állok ehhez az egészhez.
A látásvizsgálatnál bizonytalan eredmény született, ugyanis nem tudni, hogy magát a feladatot, a mutatás módszerét nem értette, vagy pedig szemüveg kell neki. Abban maradtunk, hogy ismét megyünk szemészetre, biztos ami biztos alapon. (Kaptunk is időpontot októberre...)
A státusznál nekem az egy kicsit fura volt, hogy előtte pár hónappal már beszéltünk a védőnővel (összefutottunk a rendelőben, mert hát az utóbbi időben rengetegszer volt beteg), hogy kéne, pontosan mikor, meg hogy oltás is lesz és hogy ne mondjam el neki. Ezzel abszolút nem értek egyet. Megkérdeztem az egyik óvónőjét is a leányzónak és megerősített abban, hogy jók az anyai megérzéseim, miszerint nem a titkolózás, tagadás a helyes. Szerintem ez autista és neurotipikus gyereknél is egyértelmű: nem titkolózunk, hanem felvilágosítjuk őket, hogy mi fog velük történni. Anyu példáját követve készítettem fel: mondtam neki, hogy lesz injekció, amit a doktornéni a hűtőből fog elővenni, és fájni is fog picit. Ennek érzékeltetése gyanánt megcsíptem a kézfejét kb. annyira, mint amennyire szerintem fájdalmas egy szuri. Nem is volt gond, le lett fogva, de ha nem, akkor is tűrte volna, ebben biztos vagyok. Azt mondta, hogy nem is fájt.

Voltunk fülészeti kontrollon is, ami javulást mutatott hála! Még nem az igazi, de már csak 2 hetes gyógyszerelést írtak elő (ugyanazokat), és 2 hónap múlva ellenőrzést. Remélem akkor már jó lesz az eredmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...