2012. május 17., csütörtök

Nem néztek bolondnak

Elmentem, az én orvosomat helyettesítették, így voltak egy páran, de ahhoz képest egész hamar végeztem. Megnyomkodott a doki, és érezte, és nem tartott eszelősnek. :) Elküldött vérvételre és uh-ra. Kicsit meg is nyugodtam, azt mondta, szerinte nem kell nagyon aggódnom, remélem igaza lesz. Majd okosabbak leszünk, ha kész lesznek a vizsgálatok.
Azt meg ezentúl megpróbálom betartani, hogy nem az interneten próbálom beazonosítani a bajainkat. Nem vezet jóra... :S Amikor ugye kiugrott a vérnyomásom szülés után 200 fölé, nem nagyon vizsgálgatták, ráfogták az izgalmakra. Ebbe nem nyugodtam bele, mert jó, persze feszült voltam, hogy kiszáradt a lány, de annyira azért nem éreztem magam idegesnek. Na erről azt találtam, hogy lehet mellékvesevelő-daganattól, melynek tünete: hirtelen kiugró, érzelmi behatásra nagyon felszökő vérnyomás, mely nem reagál gyógyszerekre. Na belém a végén már napi 6-ot tömtek, így vitték le 140/90-re. Szóval egészen stimmel. Elkezdtem magán úton kinyomozni, de elfogyott a pénz, így a vizsgálatok félbe maradtak sajnos, így marad a remény, hogy hátha csak az agyam tette ezt velem. Mondjuk így is ijesztő... A mai napig szoktam rajta aggódni. :( A biztonság kedvéért majd vetek egy kis búzát, és csinálok búzafűlét. Régen is eszegettem, állítólag nagyon hasznos.

Ma végre sétáltunk is, eddig olyan pocsék idő volt, mintha ősz lenne... Lehetne már naposabb az idő, mert ez már unalmas. Olyan jó lenne biciklizni, játszóterezni, élvezni a jó időt, napozni! Holnap állítólag már kellemesebb lesz.

Cuki beindult, egyre több helyen feláll. Csodás érzés nézni, csak megérte szenvednünk a tornákon. Van, hogy csak egy kézzel kapaszkodik, olyan kis ügyes, és már táncolt is, sőt, kicsit már oldalazva lépeget. :) Egyem is meg azokat a lábikókat!

Írtam még pár napja egy levelet városunk képviselőinek, de még gondolkodom, hogy elküldjem -e. Röviden összefoglalva leírtam, hogy genyóság, hogy nincs egy 30 ezer fős városban szülészet (meg jóformán semmi osztály), és hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek. Tudom, hogy talán el sem olvassák, és nem történik semmi, de az én lelkem megnyugodna tőle. Nem mintha ideges lennék, inkább dühös, és szomorú. Jó kis város volt ez, de így?! Ha rosszkor megy az ember, egy sima infúzióért át kell menni a megyeszékhelyre... Meg szörnyű, hogy a gyerekosztályt is bezárták, és csináltak a kórházból egy elfekvőt. Barátnőm, mikor vagy 10 napot bent volt a fiával a bennünket ellátó/fogadó kórházban, a nagylányát alig látta... Ha helyben lettek volna, egész más lett volna a helyzet. Vérlázító!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...