2012. április 14., szombat

Szobatársak

Elkapott ismét a múltidézés. :) Szülés óta többet nosztalgiázom, lehet azért, mert a múlt már biztos, a jövő viszont ijesztően bizonytalan... :/

Eszembe jutottak a szobatársaim a kórházban. Volt egy nőci, aki horkolt. Úgy fest, vonzom a hangosan alvókat, az Ember is szörnyű hangokat szokott hallatni álmában. Ez kicsit zavart, mert akármilyen hulla is voltam, nem nagyon hagyott aludni.

Volt egy hölgyemény, aki úgy nézett ki, mint aki a Móunika Show-ból szabadult, és még bunkó is volt. Ugye a drágám nem szopizott, helyette inkább bőgött. Ez a nő meg mindig ezt mondta: "hé, heee, ha sokat bőűg a gyerek, majd jóú befog lázasóúdni". Mondom ez hülye! Nem elég, hogy kínlódok a lánnyal, ez meg még jön az okosságával. Nagyon nagyra volt magával, azt is mindig elmondta, hogy az ő kisfia fent sem fogad el egy csepp tápszert sem. Aztán mondtuk neki, hogy nagy valószínűséggel azért ennyire cicifüggő a babája, mert a nikotinhiányt csillapítja a tejével. Innentől visszafogta magát, és nem szólt be.
Persze értem én, hogy biztos zavaró volt, hogy a békés szoptatást az én gyerekem üvöltése megzavarta, de ettől még nem kellene tuskónak lenni, hisz nem direkt bőgettem... Amúgy olyan fura volt: függőleges helyzetben csöndben volt, viszont ahogy vízszintbe került, mint akit nyúznak. Nem tudom, ez miért volt így.

A másik "kedvencem" az a perszóna volt, aki ugyanannál a dokinál szült, mint én, csak ő perkált érte. Én mondtam, hogy velem rendes volt, és nem volt a fogadott dokim. Lehet, ez nem tetszett neki, mert ezek után ő is okoskodott. Mondta, hogy szoptassak ülve. Nem baj, hogy katéter lógott a "picsámból", és úgy be volt ödémásodva a micsodám, hogy a nővérke még az orvost is lehívta, hogy biztos nincs -e gond. Ő meg szülés után pár órával már zuhanyzott, és vígan sétálgatott, míg én még pisilni sem tudtam magamtól. Nem fogta fel, hogy nincs két egyforma szülés, és attól, hogy őt nem viselte meg nagyon, a másik attól érezheti magát pocsékul. Egyszer, mikor már nagyon untam, meg is mondtam neki a magamét, szerencsére ezután nem idegesített.

Volt egy városbeli csaj is. Szegényt sajnáltam, mert vákuummal szült, és aggódott is emiatt, amit teljesen megértek. Még a végbele is berepedt, szanaszét szakadt, másfél óráig stoppolták...

Az utolsó nap érkezett egy aranyos, szimpi nő, meg egy büdös is. Neki olyan szaga volt, hogy az nem igaz. Mondjuk őt is sajnáltam, mert mondta, hogy nem viheti haza a babát, mert nem olyanok a körülményei, de attól még fürödhetett volna. Már könyörögtek neki, de azt mondta, nincs tusfürdője. Hiába mondtuk, hogy adunk, hajthatatlan volt. A nem büdi jó fej volt, nekem is próbált segíteni, de teljesen normális hangon, nem kioktatóan, mint a többi luvnya. Kár, hogy csak az utolsó nap jött, és nem előbb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...