lassandebiztosan

2012. április 9., hétfő

Torta katasztrófa

Olyan jó ötletnek tűnt a formás-pudingos torta, de sajnos a gyakorlatban nem működött a tervem. Rizstejjel próbáltam a pudingot, de nem jött ki a formából ... Még jó, hogy csináltam próbát. :( Feladom, tovább nem kísérletezgetek vele. Majd lesz rizstorta, és tegnap rendeltem egy tej-és tojásmentest egy cukrászdából. Amúgy sem egyszerű a sütigyártás, legalábbis nekem biztos nem, hát még úgy, hogy 2 elég gyakori összetevőt sem használhat az ember... Azért nem búsulok nagyon, ez legyen a legnagyobb problémám! :)

Kinőtt végre a 8. foga is, ez eléggé megkínozta, nagyon lassan akart áttörni, de megvan.
Az elalvással pedig legújabban vannak harcok. Amióta elkezdett mászni, alvás helyett ücsörög vagy négykézláb van, és közben vergődik és nyüszít. Közben meg látszódik rajta, hogy tiszta álmos. Több helyen is olvastam, hogy általában ez így szokott lenni. Jajjj, szegény fejemnek...


Tavaly ilyenkor szombat volt, és már nagyon kínlódtam. Se ülve, se állva, se fekve nem volt jó. Egész hétvégén azon agyaltam, hogy melyik dokira hallgassak: arra, aki azt mondta, hívjak mentőt a hétvégén, vagy arra, aki azt javasolta, hogy csak rendszeres fájásoknál, mert egyébként úgyis hazaküldenek. Én az utóbbi orvosra hallgattam olyan megfontolásból, hogy valószínűleg van rálátása, mert vezet le szülést abban a bizonyos kórházban, valószínűleg tudja, mi a módi ott. Nem akartam megkockáztatni egy fölösleges utazást sem.
A nyákdugó már vagy 1 hete távozgatott. Elég erős jóslóim voltak.  Ami még ennél is jobban zavart, az a vizesedés. Az utolsó hétvégére elefánt lábam lett. Még kiráz a hideg, ha rágondolok, milyen zavaró volt, ahogy mentem, és éreztem, hogy lötyög a víz benne. Mondták sokan, hogy az alma jó vízhajtó. Ezen a hétvégén már csak szinte ezt ettem, és nagyon nem esett jól, a lábam viszont ugyanúgy püffedt maradt. Ami még változott, az a csillapíthatatlan szomjúság érzés. Nem volt az a mennyiség, ami csillapította volna.
Majdnem 20 kilóval voltam nehezebb, mint teherbeesés előtt. Ennek a vége fele szerintem jelentős része víz volt. A térdeim alig bírták a plusz súlyt. Na ekkor már tényleg terhességnek éreztem. Annyira vártam már, hogy megszülessen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése