Ma voltunk Dévényen, a héten már másodjára, mert kedd a tornás nap, és ugye jövő7en az május 1., így repetázott a Tündi. Gondolom örült neki. :) Férj is jött velünk. Meg lett dicsérve a kisasszony, mert nagyon ügyesen állt támaszkodva, elég sok ideig. Tetszett is neki a magaslati levegő. A gyógytornász nem semmi dolgokra tudja rávenni! Olyan, mintha varázsolna, de tényleg! Hihetetlen! Én eddig is teljesen Dévény párti voltam, de most egyenesen rajongok érte, és terjesztem is, ahol tudom! Ha ismertek valakit, aki aggódik a babája mozgásfejlődése miatt, mondjátok légyszí, hogy van ilyen lehetőség is. (Ha a munkatársam annak idején nem mondja, hogy hordja a kislányát, azt sem tudtam volna, hogy van remény.) Szóval, ha szeretnétek, itt lehet lájkolni.
http://www.facebook.com/DevenyAnnaAlapitvany
De hogy visszakanyarodjak a csodához: megfogta a hónaljánál a gyógytornász, de nem simán, hanem olyan furán, de ezt szavakkal nem igazán tudom leírni. Persze vérig lett sértve az addig békésen játszadozó leányzó, szó szerint toporzékolt. Majd a gyógytornász felváltva rálépett a tappancsára, és közben ingerelte a lábát, és erre őkelme LÉPEGETETT. Annyira jó volt látni!!! Nagyon nagyon ügyes volt, mi meg végtelenül büszkék, és boldogok.
A támaszkodva oldalazva lépegetést is próbálta megmutatni neki, de még nem igazán értette, hogy az mér' jó, de ez már a legvégén volt, és eléggé kifáradt a nagy lépegetésben. :)
A másik nagy dolog: végre kaptam puszit (jó, igazából arcnyalintást)! Tegnap volt az első, ami inkább gyenge harapás volt, de fogjuk rá, hogy pusszantás. Nem tudom, miért nem adott eddig nekünk. Az bezzeg tetszik neki, mikor mi puszilgatjuk, de eddig viszonozni nem volt hajlandó, akárhogy kérleltük. Mikor kérdeztük, hogy "Cuki, puszit adsz?", tartotta a homlokát, hogy mi adjunk neki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése