2012. április 29., vasárnap

Áll a baba, áll

Most már szerintem hivatalosan is kijelenthetjük, hogy tud állni. Kicsit még bedől, és van, hogy érdekesen állnak a lábai, (lesz még egy kis munkája a gyógytornásznak), de ez már biza állás. :) Nagyon felgyorsultak az események, nincs egy hónapja, hogy elkezdett mászni... Fura, hogy nemrég még kukacszerűen közlekedett, most meg ácsorog:

Tegnap homokozott is. Tetszett neki, de leginkább falta volna. Ennek nem igazán örültem. Nem a homok miatt, hanem hogy sok festék lepattogzott a homokozóról, és az nem hiszem, hogy egészséges. Max. 3 kis darabot ha megevett, olyan gyorsan a szájába tudja tenni a dolgokat, hogy előfordult, hogy nem tudtam megakadályozni. Voltunk a mamánál is. Az udvaron volt egy spontán kétszemélyes babatali, a szomszéd kislány 1 hónappal fiatalabb. Ügyesen áll, ő is járt Dévényre, 3 hónapos kora óta. Már nem is kell menniük. Nagyon cukik voltak, a Tündüs nagyon kis barátkozós, a másik kislány kicsit meg volt szeppenve, de ő is aranyos volt. Olyan fura, hogy tök anyás. Végig a lábánál volt, míg az én lányom magasról tett rám, felderítette az udvart, megszeretgetett egy autót, evett egy kis füvet, százszorszépet. Bírom, hogy ilyen kis talpraesett, de egy kicsit több szeretetkimutatásnak tudnék azért örülni. Olyan mint az apja, ő sem egy pusziosztogatós... Remélem azért nem utál! Na jó, ezt azért nem hiszem.
Este meg az őrült macska úgy beakasztotta a körmét a számítógép alá, hogy csak úgy tudtuk kiszabadítani, hogy levágtuk a körmét. Pedig fel is fordítottuk a gépet, de akárhogy próbáltam, nem sikerült, meg persze ő sem segített azzal, hogy vertyogott, és próbált megharapni. Szegénynek biztos fájt. Ennek mindig történik valami a lábával... Mikor még a régi helyen laktunk, becsukta. Akkor is a furcsa nyávogásra lettem figyelmes. Lüke egy jószág!!!
Majd ez még nem volt elég, a gépem összeomlott, nem akart betölteni. Még jó, hogy az Ember ért hozzá. Félő volt, hogy 1 hónapnyi kép elvész, mert nem voltak kiírva, pedig férj mindig mondta, de ugye az "ejj ráérünk arra még" hozzáállásommal húztam-halasztottam. Tanultam belőle, az biztos! Szerencsére nem tűntek el a fotók.

Úgy volt, hogy ma megyünk játszóra, de nagyon fújt a szél, így kihagytuk. Nem tudom, mi volt ma vele, délután esze ágában sem volt aludni. 5-kor már végső felháborodásomban kivittem babakocsiba ringatni az udvarra. Fél óra risza végül elnyomta. Aludt szűk 1 órát... Ja, és most este fél 10-kor szintén nem úgy fest, mintha nagyon álmos lenne. Mindegy, ő tudja.

Sütöttem kiflit, teljes kiőrlésűt zabtejjel, fincsi lett. :) Annyi hibája van, hogy nem pirult meg, pedig már átsült, de ha tovább bent hagyom, akkor meg úgy járok, mint a legutóbbi zsömléimmel, melyekkel ölni lehetett volna. Úgy voltam vele, legyen inkább hókadt, de ehető. Bár a recept szerint írtak felével dolgoztam, az élesztőt elfelejtettem csökkenteni, de úgy tűnik, ez nem akkora gond. A recept INNEN van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...