lassandebiztosan

2013. október 9., szerda

A Vadaskert Alapítványnál voltunk (hosszú verzsön)

Vigyázat, tényleg hosszú lesz! ;)

 Szóval az úgy volt, hogy este nehezen aludt el a leányzó, reggel meg alig bírtam felkelteni 8-kor. Én is nehezen tudtam elaludni, ugyanis férj horkolt, Hancsesz meg sokszor fel is sírt, így komoly 2,5 órát sikerült aludnom. Nem voltam túl kipihent. o.O

 Az odaúton is ügyes volt, jól viselte a majd 2 órás vonatozást. Persze Dóra és Bogyóék sokat segítettek. ;)

 Odaérve persze nekem pisilnem kellett, a vonaton nem szeretek. Nem csak azért, mert undi, hanem mert én valamiért félek attól a luktól. Kiskoromban attól rettegtem, hogy beleesek... Így beugrottunk a WestEnd City Center-be. És abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy láttam VV Gombit!!! :D Durva! Most gyorsan rákerestem a nevére, és lehet, hogy sok Bogyó és Babócát néztem, mert azt hittem, hogy VV Gömbinek hívják. :) :P (Nem vagyok egy nagy valóságshow rajongó, de mikor ez a széria ment, akkor voltam terhes, így jó szívvel gondolok vissza ezekre az időkre. Ekkor még nem volt laptopom, esténként férj gépezett, én meg rákaptam az ilyen agytompítós műsorokra :D )

 Ezután villamosra szálltunk, ezt is jól viselte a csemete. Láttam ablakon keresztül a Margit-szigetet (még sajnos sosem voltam ott, egyszer jó lenne), meg a villákat a dombon, és egyből eszembe jutott a Kaukázustól az Ingatlan című dal. :) És elképzeltem, hogy milyen fasza lehet már ott lakni. 

 Majd le köllött szállni a villanyosról. És útnak eredtünk. Alföldi lakókként azért lihegtünk az emelkedőkön. :) Azért meg tudnám szokni... Majd kiértünk a Hűvösvölgyi útra. Férj tervezte az útvonalat. Persze, ő azt képzeli magáról, hogy nagyon jól tud tájékozódni, de ezt már többször megcáfolta. :D (A hegyekben is legtöbbször miatta tévedtünk el). Szerintem amúgy azért nem megy neki annyira, mert túlságosan is bízik magában, én viszont minden apró részletet próbálok lejegyzetelni, és most is nekem tűnt fel, hogy valószínűleg "eltévedtünk". Ugyanis egyszercsak látom, hogy ki van írva tőlünk jobbra, hogy Vadaskerti utca. Mondom, figyuzz már, nem erre van valamerre? Mire ő: -nem, nem még menni kell. Na addig mentünk, hogy már kezdte elhinni, hogy valami nem okés. Alig voltak járókelők (autó annál több), de azért sikerült lecsapnunk egy turbékoló párra, és valóban nekem volt igazam, így fordulhattunk vissza... És persze mondtam, hogy -látod, látod, sosem hallgatsz rám, drága férjem, pedig igazam volt. :D Nem veszekedtünk, nem szokásunk szerencsére, de ilyenkor olyan jó piszkálni. :) Ő is mindig csesztet, így legalább visszakapja kicsit. :P És jó volt a megérzésem, hisz a Vadaskert utcával majdnem szemben volt a Lipótmezei út, ahol a Vadaskert van. A lényeg, hogy odaértünk időben.

 Recepción papírokat leadtam, a dvd-t viszont a hölgy visszaadta, és mondta, hogy majd a doktornőnek adjam. Ekkor féltem, hogy na, feleslegesen szarakodtam vele (még át is nevezgettem a videókat, mondom hátha izgalmasabb és figyelemfelkeltőbb egy olyan videó, aminek az a címe pl., hogy lóbálás4, mint a DSCF67012).

Van egy szuper kis játszósarok labdatengerrel, kiskonyhával. A cipőt le kell venni, és ez a kis disznófülű azzal szenvedett, hogy ha rajta volt, akkor be akart mászni a labdatengerbe, ha viszont levettem róla, akkor elment rohangálni. Olyan redvás volt már a végére a világos zoknija, hogy nem igaz, de már nem érdekelt, mert vagy hatszor le-fel veszegettük a cipellőt. Szerintem szívatott. :) Egy tesztet is ki kellett tölteni.

Nemsokkal utána már jött is a doktornő. Férjem először letegezte (később korrigált)... :D Gondoltam magamban, hogy jól van Embör, tudom, hogy laza vagy, de azért ne most már. De tényleg nagyon fiatalos nő, és hirtelen azt sem tudtuk, hogy mit akar tőlünk. De aztán bemutatkozott, kezet fogtunk (mindig meglepődöm, hogy nagyvárosokban ez a módi, esküszöm, itt a mi kis városunkban nem találkoztam még ilyen szituval).
 Felmenetünk a doktornő szobájába. Kérdéseket tett fel, közben jegyzetelt. Ja, én azzal kezdtem, hogy átadtam a dvd-t, mondom ha nem nyomom a kezébe egyből, akkor tuti elfelejtem.
 Először megrettentem, mert azt éreztem a szavaiból, hogy nem örül, hogy ott vagyunk, mert mondta, hogy már annyira alaposan és sokrétűen ki volt vizsgálva a kislány, hogy érdekelné, hogy miért jöttünk el ide is, miben látjuk, hogy tudnának segíteni. Kifejtettem, hogy hát ugye a fejlesztések szempontjából nem mindegy, és hogy Szegeden nem igazán voltunk elégedettek, meséltem, hogy kapásból rámondták, hogy értelmi fogyatékos meg ilyenek. Nem szidtam őket, csak a tényeket vázoltam fel. Ezek után megváltozott a doktornő hozzáállása, megértette, hogy miért hoztuk a nagylányt.
  Közben figyelgette a Cukit is, aki hozta a formáját. Le-fel rohangált és hasonlók. Mindenképp fennáll nála a látottak és a hallottak alapján a pervazív fejlődési zavar (ez átható fejlődési zavart jelent, minden autizmus pervazív zavar, de nem minden pervazív fejlődési zavar autizmus), de ő úgy gondolja, hogy nagy eséllyel auti. A kora miatt nem meri kapásból rámondani, hogy érintett. De mondta, hogy megnézi a videókat, elolvassa a tesztet, és ha azok nem bizonytalanítják el, akkor valószínűleg autizmus spektrum zavar diagnózist kap. Mindenképp speciális fejlesztések kellenek neki. Javasolta a PECS kártyák bevezetését, hátha rá bírnánk venni, hogy kommunikáljon. Felkészített, hogy lehet, hogy találkozom olyan, főleg idősebb logopédusok véleményével, hogy beszélő gyereknél káros ez a módszer, de azt mondta, hogy a személyes tapasztalata az, hogy ez nem így van. Persze ez sem válik be mindenkinél, de nagyon sok esetben hatékony.
 És a nagy megvilágosodás: én az hittem, hogy mifelénk azért ilyen óvatosak az autizmus diagnosztizálásával (3 éves kor alatt nagyon ritkán születik meg, míg Amcsiban a 18 hónaposra lazán ráteszik a kódot), mert hogy nem akarják, hogy a szegény gyerek meg legyen bélyegezve, és ha kiderülne, hogy mégsem az, akkor nem lehet levenni, és megpecsételődött a sorsa. Na, lehet, ez is benne van a pakliban, de az is, hogy ugye az autizmus nem egy kinőhető valami, így az orvosok többsége úgy van vele, hogy vár, mert ha kiderül, hogy mégsem érintett, akkor ez azzal jár, hogy hibás diagnózist állított fel, és hát mint tudjuk... De ugye ez a kivárásos szisztéma meg ellentmond annak, hogy minél korábban kezdjük el a speciális fejlesztést és nem igazán a gyerek érdekit tatja szem előtt. A doktornő véleménye az, hogy a mi kislányunknál ő inkább megkockáztat egy esetleges téves diagnózist, mert nagy szüksége van a megfelelő fejlesztésekre, segítő módszerekre, és gondolom én, hogy egy pervazív zavar kódra nem jár annyi, vagy nem annyira speciális, vagy nem is tudom. Szóval ő úgy vélekedik, hogy Hancsikánál, mivel nagyon markánsak a tünetei, nem hinné, hogy mellé nyúlna a diagnózissal, és fölösleges várni. Befeküdnünk sem kell, áprilisban lenne csak rá mód, és azzal fél évet elpazarolnánk, és több, lényegi információ nem derülne ki róla jelenleg.
 Volt egy kínosan vicces szituáció is, ugyanis felmerült a kézhuzigálás, amit ugye a kisasszonykánk is előszeretettel művel. Erre mondja a doktornő, hogy sok szülő ilyenkor úgy érzi magát, mintha tárgy lenne a gyereke szemében. Természetesen férjem nem bírta magában tartani, hogy én azt mondtam, hogy úgy érzem magam, mintha egy fasz lennék, amit állandóan huzigálnak. :D De így öcsém, ezekkel a szavakkal adta elő magát a szívszerelmem. Úgy égett a fejemről a bőr, hogy nem igaz! :)
 A PECS-en kívül javasolta a napirendi kártyák és a folyamatábrák használatát is. Bevallom, az utóbbi időben nem igazán csináltuk a napirendezést. Valahogy egy idő után nem úgy reagált rá, mi meg beletojtunk... Pedig csinálni kellene. Szerintem majd veszünk az auti boltban (bizony, aki nem tudná, van autista bolt is ám, kérem) kellékeket, mert én nem vagyok kreatív, hogy rajzolgassak, meg laminálónk sincs, egyszerűbb, ha veszek. 80 Ft/db, de ha azt nézzük, dekor boltban megcsináltatva sem lenne sokkal olcsóbb.
 1 órát bent voltunk, de gyorsan szaladt az idő, kedves volt nagyon a  doktornő. Még attól sem akadt ki, hogy elárultam, hogy rohadt sokat nézi a Dórát, mert egyszerűen kikönyörgi. Erre azt mondta, hogy idővel azt kellene elérni, hogy jutalmazásnak használjuk a mesét. Nem volt ismeretlen számára a problémánk, mert mondta, hogy a fiú gyerekes szülők meg úgy érzik, hogyha még egy Thomast kell megnézniük, hallgatniuk, világgá mennek. :D Szóval pikk-pakk végeztünk is, és elégedetten távoztunk.

 A leleteket postai úton fogjuk megkapni, kíváncsi vagyok nagyon, hogy végül a doktornő hogy döntött: auti vagy pervazív fejlődése zavar lesz -e a diagnózis. Úgy várom a postást, mint a messiást. Lehet, hogy ha kézhez kapom a leletet, akkor majd leesik, jobban felfogom és talán meg is borulok, de most így 1 nap elteltével sem érzem úgy, mintha összedőlt volna a világ. Jó, persze nem örülök, de a megkönnyebbülés továbbra is tart. És valahogy férjemen is azt látom, hogy máshogy áll a lányhoz. Magamon is ezt veszem észre. Mintha jobban elfogadnánk, hogy nem azért ilyen, hogy minket idegesítsen, hanem most már kézzel fogható oka is van. Persze eddig is tudtuk, hogy nem szemétségből furi, de párszor eszembe jutott, hogy mi van, ha direkt csinálja.

 Tényleg csak ajánlani tudom a Vadaskertet. Már maga a hely is gyönyörű (nem lehangoló, egyáltalán nincs kórházas benyomása).

 A hazaút is szerencsére simán ment. Kicsit megszunnyadt, de ahogy fel próbáltuk tenni babakocsistól a vonatra, felkelt, és nagyon elkeseredetten sírt 10 percet kb. Bámultak az utasok, de már nem érdekel. Tök higgadt maradtam, és lettem ideges. Szegénykém így is egy hős volt, hisz én nem betegen is elfáradtam, ő meg náthásan csinálta végig az utat, és nagyon jól viselkedett. :)

10 megjegyzés:

  1. VV Gömbi után egy kicsit nehezen olvastam tovább a röhögéstől. :D
    Az jó hír, hogy simán mentek a dolgok, mondjuk apát biztos nem vinném magammal egy ideig sehova. :D
    Amit beszéltünk, abban meg úgy néz ki, nem volt igazam, és ilyen diagnózist jobb kézhez kapni, mint a miénket. Szóval mindent egybevetve én örülök neki, hogy könnyebbnek érzed a helyzetet! :)

    VálaszTörlés
  2. :D
    Érdekes egy fazon a férjem az biztos. :)
    Még aznap olvastam ám az email-ed, és köszönöm, hogy írtál, válaszolni is fogok, csak most jó sokan érdeklődtek, hogy mi volt a vizsgálaton, így kicsit el vagyok havazva. Sokat jelentett az írásod, mert így nem voltak elvárásaim az eredménnyel kapcsolatban.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ugyanannál a doktor"néninél" voltatok, mint mi, a leírás alapján :) És folyton automatikusan letegeztem :))) És az én mindig szépen beszélő férjem többször is elszólta magát a cifra mondásainkkal (nálunk én vagyok a szabadszájú...építőiparban dolgozom) :D Úgy látszik ezt hozza ki a hölgy az emberből :D Mondjuk nekem most egy enyhébb jutott eszembe amit férjem mondott, hogy az elvek nálunk olyanok mint a fing, tartjuk amíg bírjuk aztán eleresztjük. De mondott ennél cifrábbat is, csak már nem tudom felidézni.
    Amúgy szerintem ebből csak az látszik, hogy jó pszichológus a csaj, ha ennyire elengedi magát mellette az ember.
    Tomi anyukája

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Tényleg elképzelhető, hogy egy doktornőnél voltunk. Vagy tényleg tanítanak nekik valami titkot, amivel megnyitják a szülőket. Én a bődületes mennyiségű Dóra nézést is úgy vallottam be, hogy semmi szégyenérzet nem volt bennem, pedig amúgy nem vagyok rá büszke.

      És én úgy örülnék, ha elkezdenél blogot írni! :) Több hasonló cipőben járó anyuka blogját olvasom, de olyan pöttömökről szólóra még nem leltem, mint a mi csemetéink. Ha van kedved, tényleg ne habozz, nekem már rengeteget adott az írás, és annyira megfertőzött, hogy szerintem amíg élek, bloggerina leszek. :)

      Törlés
  4. Én nem engedem most már a férjem be az orvoshoz, ő meg szófosógörcsöt szokott kapni, előadást tart előre az orvosnak arról, szerinte mi baja lehet a gyereknek, orvos csak pislog, majd megkérdezi, ön orvos? Erre a férjem: nem. Mert nem az. Rettenetes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor a te férjed se piskóta! :D Teljesen megértem, hogy nem engeded be, mert ahogy tapasztaltam, a dokik arra nagyon harapnak, ha a páciens feltételez a panaszai mögött valamit...

      Törlés
  5. Jó volt olvasni, olyan bizalom áradt a jövő felé belőle. Kis hősnő a lányod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, most komolyan elpirultam, ugyanis a délutáni jókedvem azután, hogy hazajött az ember és trécspartyba kezdtünk, gyorsan elillant. Na nem őt hibáztatom, hanem a mélyreható beszélgetés kicsit megingatott az átható jókedvben, valahogy visszarántott a jelenlegi valóságba. Lehet, írok is róla. De azért köszönöm, és a bizalom a leányzómban örök, csak én vagyok gyengusz. De majdcsak megerősödöm. :)

      Törlés
  6. Jaj, olvasom a kommenteket is, hát, Jézusom, micsoda figurák vannak a férjek között :-DDDD! Az enyém mondjuk megkukul, ha hatósággal van dolga, azt mindig én intézem.
    Tök jó, hogy ennyire jó tapasztalatotok volt nektek is! A videók mindig jól jönnek, szerintem szívesen nézik, mert az sokkal jobban kihozza a dolgokat, mint az idegen környezet. A diagnózissal kapcsolatban meg jó lesz, hogy végre pont lesz a végén, és akkor lehet teljes gőzzel előre menni.
    Sok sikert!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D A férfiak nem semmik tudnak lenni, az biztos! :) (Mondjuk nekik meg lehet, hogy mi vagyunk furák.)
      Várom nagyon a levelet (ma nem jött meg, anyu még a postást is "letámadta" az utcán, hogy van -e levelem), mert hát nagy meglepetés nem lesz benne, de kíváncsi vagyok, hogy miket írnak róla, mit vett észre a doktornő. Meg ez szerintem egy bizonyos fokú lezárás is lesz, és lehet tovább lépni.

      Törlés