lassandebiztosan

2013. október 21., hétfő

Még mindég alszik; hajtóvadászat a kiba' leletért; ma megtudtam, hogy görbe vagyok (eddig is tudtam...)

 Lassan dél, de szegénykém még alszik. :( Mértem a lázát, még hőemelkedése sem volt, szóval különös ez az egész. Anyu vigyázott rá, míg én a pszichiátrián voltam, és most is itt van, és rosszul van, hogy keltsem fel, mert éhen veszelődik, de én nem akarom, mert ha függőleges helyzetben van, akkor köhög, és ha megyünk a dokihoz, így legalább a fáradtság/álmosság miatt nem lesz nyűgös, és különben is, én sem örülnék, ha betegen keltegetnének úgy, hogy ha nem muszáj...

 Ugye holnap lesz 2 hete, hogy voltunk a Vadaskert Alapítványnál, és lelet az még mindég sehun. Már nem baszódok fel rajta annyira, de azért zavar. Főleg, hogy a doktornő azt mondta, hogy másnap feladja... Pénteken férj felhívta őket, és közölték, hogy a doktornő táppénzen volt egész héten. Nincs ezzel baj, de azért egy telefonnak/email-nek örültem volna, hogy ez van, majd valamikor megérkezik a lelet. Mert tudok várni, és megértő is vagyok, de az információ hiánytól hülyét kapok. Ma is telefonált az Embör (neki van előfizetéses telója, nekem kártyás, amin általában nincs lóvé), de reggel még nem volt bent a doktornő és a portán nem is tudták, hogy jön -e egyáltalán vagy még mindig beteg, a túlaggódós agyamban már a csonttörés is szerepelt, aminek ugye nem 1-2 nap a gyógyulási ideje, mondom sosem kapjuk kézhez azt a nyamvadt leletet. De mondták, hogy később próbálkozzunk. Amúgy készségesek, nem hajtanak el a telefonos "zaklatások" miatt, és a későbbi újrahívást javasoltak, ami meg is történt, és megnyugodhatok, mert nem ment világgá a doktornő, ugyanis ma már dolgozik, csak nem tudott telefonközelbe jutni, de azt ígérték, hogy majd visszahív. Ha nem, akkor holnap újra hívjuk őket... Remélem még idén ideér! :S

 A pszichiáterhez beérve azzal nyitott a doktornő, hogy húzzam ki magam, mert kajla a vállam, és később fájni fog a hátam. Gondoltam magamban, bár ez lenne a legnagyobb bajom, biztos nem magához járnék csókolom... Meg hagyjon már, tudom, hogy görnyedt vagyok, de leszarom. Próbáltam kihúzni magam még régebben, de nem megy. Sőt, még Alekosz testtartásom is van, de azt ülve nem vette észre. Nah, mindegy, mit várok egy sztk-s elmegyógyászattól... 1 év múlva kell mennem vissza. És arra jöttem rá, hogy ha valaha akkora erőt fogok érezni magamban, hogy megpróbálom letenni a gyógyszereket, akkor muszáj lesz valami magán utat keresni, esetleg valami alternatív megoldást, mert ha rajtuk múlik, akkor életem végéig szedetik a bogyeszokat. Legalább várni nem kellett sokat.

 Frissítés: most (12:07-kor) kelt fel. :) Most próbálom rávenni, hogy igyon teát. Majd eszik (vagy legalábbis megpróbálkozunk vele), és megyünk a doktornőhöz. Most sincs még hőemelkedése sem, de jócskán köhög.

2 megjegyzés:

  1. Háziorvostól nem tudsz kérdezni a gyógyszer elhagyásról? Hogyan, milyen ütemben, melyiket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, a háziorvosom elég érdekes teremtés, nem túl megértő és empatikus (az iwiw-jén régen az volt, hogy háziállatok: Buksi kutya és a körzetem...), és olyan mufurc, hogy nem szívesen kérdeznék tőle. A pszichiáter régebben azt tanácsolta, hogy pár hétig 2 naponta vegyem csak be a nyugibogyeszt, majd egyre ritkábban. Mert nem simát szedek, hanem nyújtott felszívódásút, és állítólag arról könnyebb leállni, de majd hiszem, ha látom. Vagy szedem évekig, már ebbe is kezdek belenyugodni, szerencsére nem érzem, hogy több kellene (sokan abba a hibába esnek, hogy elkezdik emelni), de az is lehet, hogy már annyira hozzászoktam a 2,5 év alatt, hogy már hatástalan, és csak a pszichológiai függőség miatt van rá szükségem.

      Törlés