2013. október 20., vasárnap

Már nincs annyira elegem :)


píszlávhepinesz forrása:
http://www.pinterest.com/pin/284782376407830815/ 
A szomorú évfordulótól eltekintve már kezdek talpra állni, juhú. Most ha szétidegelem magam, attól nem fog hamarabb megérkezni a lelet, és nem is fog meggyógyulni a leány, csak magamat teszem vele tönkre. Meg ő is megérzi, ha az anyja szar passzban van. Elvarázsolt kislánynak tűnik, sokszor olyannak, mintha nem is lenne köztünk, nem is figyelne ránk, de többször "elszólja magát", hogy hihetetlen érzékeny radarokkal rendelkezik...
 A lelkiállapotom javulásához nagy mértékben hozzájárult egy megható mondat. Történt ugyanis, hogy attól, hogy választ elvétve kapok, sokat beszélek hozzá, és múltkor kérdeztem, hogy szereted -e aput. Meg szereted -e a cicát, meg ilyenek. Nem volt itthon az apja, így nem hallotta, hogy mondta, hogy "szejettyük a aput". :) Én meg nem meséltem el ezt a nagy esemény a férjemnek, de milyen jól is tettem, mert így sokkal nagyobb meglepi volt, mikor a nagy ölelkezés közben spontán közölte vele, hogy: "szejettyük a aput". Csak pislogott az Ember. :) Később azért elárultam, hogy mi áll a háttérben. :) Annyira édes, ahogy mondja, hát mindjárt elbőgöm magam, de tényleg. Na ezekért a pillanatokért is megéri küzdeni, és olyan nagy löketet adnak. Úgy voltam vele, hogy na, a szeretjük az anyut majd pár hónap múlva várható, de nem így történt. Másnap mentem be hozzá, nem volt valami jó kedvem, nyűgös voltam, erre aszongya: "szejettyük a anyut". Hát megbolondulok, gondoltam hirtelen. <3 Nagyon jól esett és el is párolgott a nyűgösségem. Cukorfalat!!! Imádjuk! :)

 Meg elterveztem, hogy ha már úgy is van a gépen egy csomó, a kisasszony állapotával kapcsolatos könyv, akkor mi lenne, ha olvasgatnám, tanulnék, fejleszteném magam... Hisz mi vagyunk vele a legtöbbet, mi is sokat tudnánk neki segíteni. Most is igyekszünk, de azt érzem, hogy csomó esetben elfeledkezünk arról, hogy nála nem jutunk dűlőre olyan dolgokkal, amikkel a tipikusan fejlődő gyerekeknél (legtöbbször) igen, valahogy az ösztönös gyereknevelés (vagy legalábbis amit sejtünk, hogy mit hogy kellene), az nála nem válik be. És néha nem könnyű tudatosítani, hogy a mi lányunkhoz külön kódrendszer tartozik, amit meg kell tanulnunk, ahhoz hogy a mi kódrendszerünket megértse és eligazodjon ebben a világban.

 A jókedv másik okozója, hogy szerintem érezte a férjem, hogy közel állok a zártosztályra való bekerüléshez, és mintha az utóbbi pár napban kedvesebb lenne, el bírnám viselni, ha ilyen maradna. Jó, annyira nem volt vészes a helyzet, de azért jócskán magam alatt voltam és sokat segít, hogy igyekezett éreztetni, hogy szeret, és hogy csináljuk, és erősek vagyunk és hasonlók. Mert sejtem, hogy nem gyűlöl, de olyan jól esik, mikor ki is mutatja nagy ritkán az érzelmeit. Még parfümöt is kaptam! :)
 Meg jó, nem ő a legromantikusabb férfi, de viszont iszonyú sokat segít, a háztartásból, gyereknevelésből maximálisan kiveszi a részét, egy szavam nem lehet, nem kocsmázik, nem ver, nem iszik. Csak mintha ezeket a dolgokat nem annyira venném észre, mint a negatívumokat... De majd igyekszem! Szombaton is maszekolt, de reggel felkelt, és bekészítette a kaját, nekem csak utómunkákat kellett csinálnom. Jó dolgom van, elismerem. Lehet, hogy kissé el is vagyok kényeztetve. :)

 Azért hogy ne legyen teljes az idill, és a lelki béke, szegény Cuki megint megfázott. :( Ömlik az orra, egész nap csak törölgettem, gyógyszert nem hajlandó bevenni és üvöltve kelt. 1 hetet, ha kibírt megfázás nélkül. Móni, a porszívot meglátva sokszor eszembe jutsz, remélem nem csuklasz!
 És eddig legalább csak a orrszívásnál kellett lefogni, az előtte lévő sprézést és az utána lévő cseppentést állta, de már nem. És régen a gyógyszert is sikerült valahogy beleimádkozni, de most kétemberes művelet lett: egyikünk lefogja, másikunk beadja, közben meg szorítunk, hogy ne nyelje mellé. :( Olyan kár, hogy nem lehet megzsarolni, hogy ha beveszed/állod, akkor kapsz valami meglepit... Remélem hamar meggyógyul, láza nincs, még nagyon hőemelkedése sem. De azért extra nyűgös, de nem is csodálom. Engem is kerülget, egyik nap folyik az orrom, másik nap nem; egyik nap fáj a torkom, másik nap nem, de szerencsére még nem döntött le a lábamról. Éljen a Béres csepp! A kisasszony azt is nehézkesen veszi be, nincs is meg nagyon a napi ajánlott adagja, így lehet, nála ezért sem vált be annyira még.

2 megjegyzés:

  1. jaj de édes, látod-látod tartogat még Nektek meglepetéseket a csajszi! :) Jobbulást kívánok! Sajnos nálunk is kidőlt Bebe! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És annyira jókor húzza elő az ilyen meglepetés lapjait, szinte mintha érezné, hogy mikor vagyunk annyira kibukva, hogy kell egy ilyen löket. :)
      Szegény Bebe, neki is jobbulást! :( Na ezért sem szeretem az őszt/telet...

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...