2013. október 10., csütörtök

Lelkileg ingatag...

 Mámmint én meg az uram. A fene nagy jókedvem addig tartott, míg haza nem jött, és nem kezdtünk el mélyrehatóan beszélgetni... Semmi vész és katasztrófa, és semmi dráma, csak úgy dumáltunk. Nem akarunk válni és költözni sem, szóval ilyen téren minden oksa, csak olyan szar látni, hogy ő is szenved. Mert akárhogy is nézzük és szépítjük, de ez akkor is szívás. És szemétség, és igazságtalanság! Lehet, hogy sokan legszívesebben megköveznétek a következő gondolatomért, de egyszerűen nem értem, hogy ha van Isten, akkor miért jó neki, vagy legalábbis miért engedi, hogy gyerekek szenvedjenek, betegek legyenek, meghalljanak? (Anyu szerint most itt a Sátán az úr, de akkor meg azt nem értem, hogy Isten miért hagyja, miért nem taszítja le a trónjáról? Nekem amúgy semmi bajom a vallásos emberekkel, amíg nem akarnak megtéríteni. Tiszteletben tartom mások vallását, és eléggé szomorú vagyok, hogy nekem nincs hitem. Szeretném, de valahogy nem megy. Nem zárkózom el teljesen és idővel lehet, hogy menni fog, de jelenleg nem.) Közben meg ott van például a "drágalátos" féltestvérem, aki akkora link, hogy nem igaz, csak iszik, meg mindenféle gusztustalanságokat csinál. A saját anyjával (aki az én anyám is ugye), úgy beszél, mint más a kutyájával sem... Nem eszik vitamint, csak vedel és cigizik, szerintem a táplálkozása sem a reformkonyha szerinti, és mégis makk egészséges... Mamákám mondta mindig, hogy ő annyira gonosz, hogy az ördög is megijed tőle, és visszaküldi. Van benne valami. És ami még rettentően felidegesít, hogy neki a sors adott egy teljesen egészséges gyereket és mégsem becsülte. Nemnemnem, félre ne értsen senki, nem lennék boldogabb, ha neki is fura gyereke lenne, én azért vagyok dühös, hogy nekünk nincs átlag gyerkőcünk. Arról nem beszélve, hogy ő, mikor 4 éves volt a lánya, engedte, hogy az élettársa kivigye külföldre. Azóta sem látta, és ennek már kb. 14 éve. És tehetett volna azért, hogy nála maradjon a gyereke. Nem megyek bele még mélyebben, de a linkségének köszönhető ez az egész. :(

Annyira jó lenne tudni, hogy a sorsokat miféleképpen osztogatják; vagy azt, hogy mi a cél. :/  

Most meg is ijedtem, mert az motoszkál bennem, hogy mi van, ha nekem ez túl nehéz kereszt? Én nem vagyok erős sajnos. :( Természetesen az ember, ha jó szülő, mindenre képes a gyerekéért. Ezt érzem is magamban, tényleg tűzbe mennék érte, de  valamiért félek, hogy a teher alatt összerogyok, és nem tudok majd tovább menni a nekem szánt úton, és nem lesz bennem elég tartás, hogy segítsek a lányomon. Ebbe nagyon ijesztő belegondolni. Mert ő kire számíthat, ha nem ránk??? Össze kell szednem magam! Erről eszembe jut az Office, mert ott, mikor Pam és Michael kiléptek a munkahelyükről, és új céget szerettek volna alapítani, akkor szinte mindig úgy volt, hogy ha az egyikőjük összeomlott, akkor a másik volt erős, és fordítva. Valahogy nálunk is így érzem: ha férjnek nincs türelme a lányhoz, akkor nekem megsokszorozódik és fordítva. Egyébként a The Office a kedvenc sorozatom, jó szívvel ajánlom. Az első rész után az volt a véleményem, hogy mi ez a szar, de több rész megnézése után már örök kedvencként lépett elő, és tegnap kezdtük el hatodjára az elejétől nézni. :D

Most egyébként a körmöm teljesen igazodik a lelkivilágomhoz: tudom, hogy a trutyi (vagyis a fekete repedezett lakk) alatt ott vannak a színek, és a fehérség, ami számomra a reményt jelenti, de most még csak ilyen fekete szűrőn keresztül látom... Tudom, hogy jobb lesz idővel, csak ki kell várni. Addig meg nem nyavalyogni (túl sokat), hanem tenni és csinálni és előre tekinteni, erőt gyűjteni és hasonlók. Csak ezt leírni könnyebb, mint a gyakorlatban megvalósítani...

20 megjegyzés:

  1. Ezt nem rég olvastam, biztos ismered.

    HOGYAN VÁLASZT AZ ÚR ANYÁT A FOGYATÉKOS GYERMEKNEK?

    - részlet Erma Bombeck írásából -
    1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke.

    Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?

    Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
    - Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
    - Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.
    - Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
    Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
    - Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
    Az angyal kíváncsiskodik:
    - Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
    - Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
    - De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
    - Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.
    Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.
    - De Uram, talán nem is hisz benned!
    Az elmosolyodik:
    - Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
    Az angyal levegőért kapkod:
    - Önzés??? Hát az önzés erény?
    Az Úr bólogat:
    - Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
    - És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
    Az Úr elmosolyodik:
    - Elég ha adunk neki egy tükröt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ismerem, az egyik kedvenc idézetem. Nem vagyok türelmes, az biztos, de lehet, hogy pont ezért derült ki ilyen hamar a bibi.
      Remélem a sértettség érzést is mihamarabb legyűröm, és akkor már könnyebb lesz. :)

      Törlés
    2. Én ezt sem tudom megérteni. Nem az a kérdés hogy ki kapja, hanem az hogy miért van egyátalán beteg gyermek, legyen az bármilyen betegség vagy fogyatékosság!

      Törlés
    3. :( Annyira jó lenne, ha legalább a gyerekek közül senki nem lenne beteg, sérült! Szívem szakad meg értük.

      Törlés
  2. Nagyon nehéz lehet, csak próbálom átérezni, de csak sejtelmeim lehetnek arról, milyen érzelmi hullámvasúton száguldotok. Akkor éreztem hasonlókat, amikor huszas éveim közepén úgy éreztem, totálisan kisiklott az életem, és soha nem lesz normális, aztán legközelebb akkor, amikor nem lett gyerekünk.
    Sok-sok erőt és kitartást kívánok Nektek, és nagyon sok derűt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat!
      Arra már nem emlékszem, hogy hozzászólásban vagy bejegyzésben írtad -e azt, mikor rosszul alakultak a dolgaid. Én nem is gondoltam volna rólad, és annyira jó látni, hogy onnan hová jutottál. Számomra ilyen álom család/álom gyerek/álom ház kategória vagytok, és felnézek rád, hogy felálltál. Sokaknak szerintem nem ment volna.

      Törlés
  3. Nagyon átérzem amiről írsz, nekem is ilyen gondolatokkal volt tele a fejem, meg még sokszor most is, hogy miért ilyen igazságtalan a sors! Továbbra is sok erőt Nektek, hidd el lesz Neked is erőd hozzá, főleg ha majd látványosan beindul a lányka fejlődése! Nekem ez nagyon sok erőt ad, hogy látom Bebén a sok-sok pozitív változást! Ugye nálunk a beszéd egy éve még sehol sem volt, most meg be nem áll a szája! :) Szóval hajrá fejlesztés, nálatok is meglesz a jutalma meglátod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon várom, hogy a fejlesztéseknek legyen hatása, mert most szerintem azért is vagyok ki, mert hosszú volt ez a nyári szünet, és nagyon látszódik rajta, hogy nem kapott fejlesztéseket... Azon veszem észre, hogy rengetegszer nincs velünk. :(
      Köszi, hogy erőt öntesz belém! És nagyon örülök, hogy Bebe ilyen szépen halad!

      Törlés
    2. Ez is változni fog, Bebénél már az idejét sem tudom, hogy mikor láttam, hogy totál máshol volt.... Amikor elkezdtünk járni a fejlesztésekre, hú, akkor szinte csak a kis világa létezett neki.

      Törlés
    3. Komolyan? Ez nagyon biztató!!! Köszönöm!
      Emlékszem, tavaly, mikor felmerült, hogy valami furcsa a leányzóval, akkor az egyik jel az volt, hogy nem viselte el az ölelést. De esküszöm, volt olyan, hogy még morgott is. Én ettől totál kész voltam, és érintett szülők, akiknek nagyobb gyerekeik vannak, mondták, hogy ez változni fog. Bevallom, nem nagyon hittem nekik, de szerencsére igazuk lett, mert most már csomószor ő jön ölelkezni. :) Remélem a bezárkózós-elvonulós dolog is majd enyhülni fog, mert amúgy tudom, hogy iszonyú ügyes, csak mivel nincs nagyon köztünk, így nem sok mindent tanul meg.

      Törlés
    4. Naná hogy ügyes!!!!
      Igen, ez nálunk is volt egy ideig, hogy nem lehetett megölelni, megpuszilni, most meg ő osztja az öleléseket és a puszikat! :)

      Törlés
    5. :) Akkora boldogság, mikor ilyen látványosan megváltoznak. Én komolyan nem hittem volna, hogy a kis morgó kaktuszom egyszer majd odajön hozzám megölelni. <3 Na ebben az állapotban az mindenképp pozitívum, hogy mi olyan dolgokat is ünnepként kezelünk, amiken mások átsiklanak, természetesnek vesznek, észre sem vesznek. :)

      Törlés
    6. Bizony, nekünk ezek a pillanatok is ünnepek! :) Ma is olyan cuki volt este Bebe, későn értek haza apával, mert még a fejlesztő után elmentek vásárolni, és amikor hazaértek engem is, Gergőt is megölelt, megpuszilt! :)

      Törlés
    7. De aranyos lehetett! :)

      Törlés
  4. Én teljesen egyetértek veled! MIÉRT? Egyébként bírni fogod. Én egy dologban hiszek rendületlenül a szeretetben. Ezért fogod bírni.
    Mikor az ikreket elvesztettük, szakítottam Istennel, aztán megértettem hogy két betege gyerekkel sokkal többet vesztettünk volna. Megbékéltem hát, de a miért az nekem is ott maradt.
    Sok erőt, menni fog, mennie kell. Lesz jobb is, biztosan lesztek még boldogok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, a szeretet miatt fogom bírni. Erre így konkrétan nem is gondoltam. Mármint azt persze tudom, hogy szeretem, de mint erőforrásra nem gondoltam.
      Borzasztóan nehéz lehetett nektek, mikor az ikreket elvesztettétek. :( Visszamenőleg is olvastam a blogodban. Nagyon erős nőnek tartalak, én biztos nem mertem volna ezek után újabb terhességet vállalni.

      Törlés
  5. Én sok blogot olvasok de csak azért a tied van kint a sajátomon, mert te vagy az, aki a legnehezebb helyzetben is próbál helytállni, és mint volt pedagógus tudom hogy milyen emberfeletti munkát végzel, amit mások el sem tudnak képzelni. Az őszinteséged és a nyíltságod meg egyszerűen elképesztő. (nem rossz értelemben :-)) A lelkileg ingatagságod pedig egyrészt érthető, másrészt ennél sokkal kisebb dolgoktól lesznek mások ingatagok, pl. én :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Turchi, nagyon jól estek a szavaid, egy kicsit zavarba is hoztál ám. Ritkán dicsérnek, így tök fura nekem. :)
      Én meg fel vagyok háborodva, ugyanis mindig néztem a bloglistán, hogy mikor írsz már, a Sportolunk posztodat olvastam utoljára, hisz az oldalsáv szerint az az utolsó posztod. :( Pedig eddig frissítette, ezért gondoltam naivan, hogy most hanyagolod valamiért az írást. Most viszont valami azt súgta, hogy nézzek már be hozzád, és látom ám, hogy szerencsére nem hagytad abba a blogolást. De méééé nem hozta az újabb bejegyzéseidet??? Holnap lesz mit bepótolnom. :)

      Törlés
    2. Kati: Én is észrevettem hogy a blogom címe nem frissül az oldaladon, nem tudom miért, azt a posztot még otthon írtam, lehet a külföldi IP cím kavart be.
      Senkit sem szokás manapság nagyon dicsérgetni, inkább a bacogatás a divat :-)

      Törlés
    3. Ezentúl, ha gyanúsan sokáig nem frissül a blogod nálam, akkor rálesek. Most megpróbálom, hogy kitörlöm, és újra beteszem, hátha megjavul.
      Az írjunk szépeket a szarról bejegyzésnél volt valami dolga a gépén a férjemnek, és beleolvasott, majd végig is olvasta (pedig utál olvasni) és ő is jót röhögött. :D Már csak pár bejegyzésnyi elmaradásom van.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...