lassandebiztosan

2013. október 18., péntek

Elegem van!!!!!!!!!

 Unok mindent! Kicsüng a hercsim, és nincs is kedvem visszafognom magam, szóval érzékenyebb lelkű olvasóim, vagy akik ezen blogbejegyzéstől felüdülést várnak, innentől ne olvassanak tovább a saját érdekükben!!!
  •  Totál hülye vagyok: ha nincs fejlesztés, az a baj, ha van, akkor meg az... Ugye új mozgásterapeutánk (vagy mink) van. Kedden voltunk nála, volt még egy kislány, aki pár hónappal idősebb a leányzónknál, és hát, hogy is mondjam, fájt, hogy még a fejlesztésre szoruló gyerekek közt is látszódik, hogy mennyire más a mi gyerkőcünk, mennyire iszonyatosan le van maradva, és tényleg sokszor olyan, mintha más bolygóról jött volna. Sajnálom, próbáltam pozitívan felfogni, de nem megy, hisz ez szar érzés. :( A másik, hogy az új fejlesztő valahogy túl erős a lányunkhoz. Az előző konduktorért a szívem szakad meg, egy tündér volt csilingelő hanggal, elképesztő kedvességgel. Én már komolyan a hangjától megnyugodtam, az a tipikus, legszívesebben megölelném konduktor volt, és a kisasszonyra is hamar ráhangolódott. Bassza meg ez az ország, hogy minden jó szaki, akinek módja van rá, dobbant, és húz innen a picsába... Ugyanis a volt, tökéletes konduktorunk is kimegy külföldre, milyen meglepő, mi? :( Jó, az új sem undok, és nem szeretnék első találkozásból végső következtetéseket levonni, és tényleg aranyos, meg minden, de valahogy nem tudom, még össze kell hangolódniuk/hangolódnunk. Erős személyiség, lehet, túl erős a lányomhoz. A Cuki ugyanis olyan, hogy ha valami túlságosan erőltetve van, akkor végérvényesen nem hajlandó csinálni az ominózus dolgot. Na de ha ezt nem veszi majd észre Zs. néni, akkor majd mondom neki. Oszt ennyi. De akkor is foskaki, hogy az én lányom, mint egy vakegér, csak rohangál, és abszolút minimálisan lehet bevonni bármilyen együttműködésbe. És ezeket az együttműködéseket ne úgy fogjátok fel, hogy valami katonai kiképzés, hanem mind játékos feladat lenne. De az én lányom inkább monológokat ad elő a kibaszott Dóra a felfedezőből ilyenkor is... Szóval ez a kettősség a fejlesztésekkel: ha nincs, akkor elveszettnek, magamra hagyottnak érzem magam, ha meg van, akkor heti kétszer szembesülnöm kell azzal, hogy mennyire fosik mindenre a lányom, és mennyire az ő világában él, és ezt csattanós pofonként élem meg. Mármint ezt tudom fejlesztés nélkül is, csak itthoni környezetben tudok elterelő dolgokat csinálni (netezés, néha egy kis pakolás, főzés meg ilyesmik), de ott együltő helyemben kell szembesülnöm azzal, hogy a kurva életbe is...
  • Még mindég nincs leletünk a Vadaskerti útról... Nem mintha valami egetrengető újdonság kiderülne, de azért mégis na. A cuki fejlesztőnk akinél ma is voltunk, (és ő is új, nem csak a konduktor) viszont szimpibb, mint a régi, várja, hogy mik a javaslatok, ugyanis az alapján állítaná össze a fejlesztést. Ma megelégeltük, így férjem telefonált, és naná, hogy a doktornénink lebetegedett, a héten még nem is dolgozott, így lehet, hogy a várva várt levelünk még fel sincs adva... :/ Vagy a poústa nyelte be, nem tudom. Mindenesetre főbasz és kész. Ha meglátom a bélyegzőn, hogy a poústa csücsült rá, akkor mindenképp írásos panaszt teszek. Vagy jelzem, hogy szíjjanak le! Amúgy meg attól is totál kivagyok, hogy az összes orvosi bizbaszt, ami tele van személyes adatokkal meg mittudomén, csak úgy lazán, közönséges küldeményként adják fel, közben meg fontos levél, örülnék, ha nem 2 hét alatt kapnám kézhez, miért nem lehet ajánlva feladni??? (Az egyébként imádott neurológusunknak ajánlott levélre felbélyegzett válaszborcsit+kitöltött ajánló szelvényt is mellékeltem, mégis sima levélként érkezett meg az igazolás az emelt családira...) Legutóbb, az MR vizsgálat időpontját kaptuk meg úgy postai úton pénteken, hogy kövi hét hétfőjére volt időpontunk, amit a doktornő kért, és a levélben volt közölve a dátum... Oké, férjemnek elég rugalmas a munkahelye, meg apuka a főnöke (mármint gyermekekkel rendelkező férfi; nem a férjem, vagy az én apám), így megértőbb, de elképzelhető, ha szalag mellett melózna az Embör, elküldték volna a jó édes muterjába, ha pénteken 11-kor szólt volna, hogy hétfőn nem gyüvök, mer' a kölök agyát akarják megkskubizni Kistarcsán...
  • Szétcsesződött a biciklim. Jó, ennek egy kicsit örülök, mert ha éghető lenne, már rég felgyújtottam volna, ugyanis mindig szívatott. Mikor megvásároltuk is, könyörögtem az akkor még "csak" szerelmemnek, hogy inkább áldozzunk már pár ezerrel többet egy normális bicóra, de nem, ő egy valami import fost vett, aminek az első utam alkalmával leesett a pedálja, majd 2 hónap után úgy elkopott a külsője, hogy kilátszott a belső, állandóan durrdefektet kaptam, és úgy zörgött csattogott, hogy nem igaz... Szóval sajnos igazam lett, jobban megérte volna inkább egyszer kicsit többet rááldozni, és nem kellett volna állandóan szerelgetni. Most viszont már olyan problémája lett, hogy az én, "semmit fel nem adok" férjem, aki akár Mekk Ellekhez hasonlóan is, de megszerelős típus, szóval legutóbb már ő is azt mondta, hogy ennek annyi, nem nyúl hozzá, nincs értelme, drágább lenne a szerelés, mint amit ér a csotrogányom... Elméletileg faterom kölcsönadja anyu biciklijét, míg nem veszünk. Én valami olyan édi, nőcis kis kerékpárt szeretnék, ami nem monti, hanem olyan retrós. De basszák már meg, olyan drága, hogy ihaj...  
  • Nemrég elbőgtem magam azon, hogy a majd 60 éves anyám sokkal csinosabb, mint én... De komolyan mondom: neki van melle, a hasa sem olyan zebra, mint az enyém, és nem dülled a melle elé... Nem túlzok, az én mellkasomon van ilyen csecskezdemény bimbóval, és csókolom... A hasamat meg már bemutattam (szétnyílt hasizom és az ebből adódó dülledés + temérdek terhességi csík). Nem érzem magam jól a bőrömben. Eddig sem volt túl sok önbizalmam, de most minimálisra csökkent. :( És mikor ezt bőgve elmondtam az anyámnak, mi volt a reakciója????? "De nekem meg kattog a bokám..." Erre én köpni nyelni nem tudtam... Inkább kattogna mindkét bokám, minthogy ilyen lehetetlenül nézzek ki. De mindig neki kell a középpontban lennie, így ráhagytam. Már olyan elvetemült gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy írok plasztikai sebészeknek, hogy műtsenek már meg, -és a bár nem olyan nagyon forgalmas blogomon, de minden zokszó nélkül közzé tenném a tapasztalataimat, és a valószínűleg igen látványos előtte-utána képeket is-, szóval ha van plasztikai sebész ismerősötök/rokonotok, aki jótékony célból megműtene, szóljatok neki. ;) Tudom, hogy ez hülyeség, de álmodozni ér, nem? :) Férjem megkérdezte, hogy de vállalnád? Eskübecsszó, hogy akár holnap a kés alá feküdnék!!!
  • Annyira magányos vagyok, mint még sosenem... Érzem, ahogy a "sima" gyerekes hús vér ismerőseim lekopnak... és kerülök/kerülünk a perifériára. :(
  • Ma, ahogy inaltunk a fejlesztésre, elviharzott mellettünk biciklivel egy ismi anyuka, az 1 évvel fiatalabb lányával akivel a nyáron "bandáztunk" a játszón, és volt lövése róla, hogy furi a lányom. Nem hangoztattam, akinek van szeme, és találkozott vele, az vágja, szóval ez a csajszi nagy boldogsággal mondja a szia után közvetlenül, hogy kisfiú a kövi baba. Én az állmosoly mögül csak annyit tudtam kinyögni, hogy jujj, de jó, vagy valami hasonló, mert amúgy tudtam, hogy terhes, de valahogy mintha nem éreztem volna szükségét annak, hogy tudjam, hogy kiskukist hord a szíve alatt. Olyan fura, fellengzősség volt a hangjában, de persze lehet, hogy csak beképzelem. Mindenesetre én is bicikliztem a terhességem első felében, de nem emlékszem, hogy bárkinek is a szia után odapöccintettem volna a születendő gyermekem nemét. Valahogy tényleg furcsa volt az egész, és persze fájt. Lehet, segg vagyok, valószínű csak az örömét akarta megosztani, de már baszottul elegem van, hogy én mindent hallgassak meg, de rám/ránk meg alig kíváncsi pár ember.
  • Utálok kimenni az utcára... Most, hogy elkezdődött a bölcsi, ovi, és látom a sok kézenfogva sétáló gyereket a szüleivel, szétszakad a szívem. :(
  • A férjem tuti pista (mármint autista)... Ezt nem én találom ki, hanem közösen jöttünk rá. Nem most, már egy ideje sejtjük, és ugye eddig reménykedtem, hogy majd megváltozik, vagy valami hasonló... Ma arról beszélt, hogy van igénye az ölelésre, de amint ténylegesen megölel, 3 másodperc után már zavarja. :( Én viszont egy romantikus, ölelkezős fajta vagyok voltam, ugyanis a lányom és a férjem által átélt megszámlálhatatlan visszautasítás után már enyhült a testi kontaktus utáni vágyam.
  • Nincs jövőképem, karrierem, célom, motivációm, vágyam. Egy részmunkaidős melóban voltam szülés előtt, amivel konkrétan olyan sok bajom nem volt, de nem érzem azt, hogy onnan bármikor is felfelé ívelne a karrierem, vagy legalábbis az óraszámom. Persze, a felvételkor megvolt a mézesmadzag, hogy ha jól dolgozom, lehetek több órában is, de én csak picit voltam puncsos, így elképzelhető, hogy kábé 10 évet kellene lehúznom 2 órában azért (igen, ilyen röhejes óraszámban dolgoztam, de a munkanélkülinél talán jobb volt, és ide is protekcióval jutottam be...), hogy előléptessenek 4 órás dolgozóvá. :D :P :( (És bár az öndicséret büdös, de szerintem jól dolgoztam. Vagy legalábbis becsületesen. Lehet, hogy az átlagnál egy kicsit lassabb vagyok, de meg lehetett volna nézni a hiba arányomat, tudtommal nem kellett utánam túl sokszor javítgatni.)
  • Az egyik ismerősöm/rokonom eltervezte, hogy újabb babát szeretne szülni, jelenleg "gyártási fázis alatt vannak" és ő lesz a 3. utóduk. Nem a gyereket sajnálom tőle, hanem azt az érzést, hogy mekkora célja van már az életének, és mekkora jó már, hogy lesz újabb gyerkőce. Én szülni nem fogok, nagyon szívesen fogadnék örökbe, de a bogyeszok miatt már eleve esélytelen vagyok, és sajnos a férjem meg egyébként sem szeretne örökbefogadni. :(
  • Már egy csomó ideje rágódom azon, hogy találkozzak és elbeszélgessek a rokonomékkal, akiknek súlyosan érintett, majdnem velem egykorú, autista gyerekük van. Régen anyuék által volt, hogy összejártunk, mikor még gyerek voltam, de aztán valahogy elmaradtak ezek az összejövetelek. Ha az utcán találkoztunk, mindig jót elbeszélgetünk, nem feltétlen az autizmusról, de alapvetően is bírom őket, de valahogy van bennem egy félsz, hogy most hogy nézne már ki, hogy ha odaállnék eléjük, hogy helló, kiderült, hogy az én gyerekem is autista, dumáljunk már erről... Szóval ez olyan izén hangzik. Pedig nagyon érdekelnének a tapasztalataik. Ahogy észrevettem, szívesen beszélnének róla, de igazából fájdalmat sem szeretnék okozni nekik azzal, hogy felszaggatom a kérdéseimmel a rég elvarrott sebeiket. És lehet, hogy az is rosszul esne nekik, hogy ugye most már sokkal több fejlesztési lehetőség van, míg mikor az ő fiukról derült ki, hogy auti, még magáról az autizmusról sem nagyon volt a szakemberek közt sem annyira mélyreható tudás, hisz akkor még ritka dolognak számított... De közben meg elképesztően érdekelne, hogy anyaként és apaként hogy lehet feldolgozni, hogy autista a gyerek. Nekem most valahogy ez nem megy, nagyon fáj, hogy nem tudtunk egészséges (vagy legalábbis átlagos) utódot nemzeni, és kíváncsi vagyok, hogy hogy lehet ezen túllépni. Ők nem vállaltak több gyereket. Érdekelne ez is, és az is, hogy a házasságukra milyen hatással volt a fiuk állapota.
  • Kamasz akarok lenni, és be akarok rúgni és cigizni akarok, és felelőtlen akarok lenni, és ilyesmik... Kissé szétcsúsztam úgy érzem. :/ Ehhez az életérzéshez most nagyon jól esik Marilyn Mansont hallgatni...
  • Meg is jött (lehet, hogy ezért is vagyok ilyen morcos) és ráadásul fogytán még a pinaszappanom intim mosakodó gélem is. Ja, ez menstritől függetlenül csak úgy eszembe jutott, mert ezen is szoktam kissé dühöngeni, hogy milyen drága, kész rablás, de a hüvelyem normál pH-jának fenntartása minden pénzt megér. :P Amúgy tényleg úgy megszoktam már, hogy nem tudnám nem használni, és végül is sokáig elég, de akkor is cseszett sokba kerül.
Na, hagyok panaszt későbbre is. :)

26 megjegyzés:

  1. Hát ez kimerítő volt, de csak ontsad, mert te is tudod, az írás terápia.
    Rengeteg a probléma amikkel szembe kell nézned, nem irigyellek érte, ezzel tudom most nem segítek, de azt akarom, hogy tudd, vannak olyan átlag szülők, pl. én, aki nem megy el csak úgy a te problémád mellett. Szívesen olvasom ha írsz, még akkor is ha panaszkodsz, ebből is lehet tanulni, és azt is tudom, ha bicóval mennék el melletted, akkor megállnék és megkérdezném, hogy hogy vagytok, merre visz az utatok, segíthetek-e valamiben.
    Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy a felhők felett mindig süt a nap, és egyszer a te eged is kitisztul, én hiszek benne, helyetted is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kicsit most összejöttek a dolgok, és hát itt tört utat magának a panaszáradat. :O
      Köszönöm szépen, aranyos vagy, minden szavad jól esett, és az is, hogy hiszel benne, hogy a mi egünk is kitisztul valamikor, mert most tényleg nem érzem, hogy ez valaha elérkezik. :(

      Törlés
  2. Kimentettem az írásod, mert olvasás közben annyi minden eszembe jutott, de telefonon keresztül nem tudtam volna ennyit leírni.
    A postával mi meg is jártunk. Nem ennyire fontos ügyben, de hasonlóan mérgelődtünk. A párom nagy lego-gyűjtő, és rendelt két csomagot. Több ezer forint értékűek voltak, amit előre ki is fizettünk. A csomagokat fel is adták ajánlottan, viszont soha nem kaptuk meg…
    Ezt az érzést ismerem… Anyum mindig is jó nőnek számított, én meg soha. Ő még 50 év felett is 10 centis tűsarkúkban szaladgál, én még csak lapos talpúakat vehetek fel, de abban is totál korlátolt vagyok (balerina cipőkből is kilépek). A plasztikai műtéten én is gondolkodtam, DE tudod mire jöttem rá. Ha így is tetszem a páromnak, akkor felesleges megváltoznom. Mert mások véleménye nem számít. Ahhoz, hogy magamnak tetszem, elég egy új ruha, fodrász, bármi, amivel megváltoztathatom az itthoni, toprongyos külsőm.
    Én ugyanezt éreztem, amikor közölték velem, hogy fiam lesz. Nekem? Nekem csak lányom lehet! Erre most ő a legdrágább kincsem. De ha kislány lett volna, akkor annak örültem volna. Azt, hogy egy vagy több gyereked lesz, később is eldöntheted, amikor Cukiról több minden kiderül :) (Egyébként, ha Budapesten jársz(tok), írj, és egy kávéra összefuthatnánk…)
    A legtöbb férfi ilyen. A hétvégén kiborultam, erre a párom csak egy „ezzel mit kezdjek?” kérdéssel letudta. Pedig mit nem adtam volna, ha átölel és azt mondja „ne aggódj, nem lesz semmi baj, én itt vagyok veled.” De semmi ilyesmi nem történt…
    Szerintem nyugodtan keresd fel a rokonodékat. Nekik is jó lehet, ha valakivel megbeszélhetik, neked is, hogy hasonló sorsúakkal beszélsz. Egy próbát megér!
    Van egy felbontatlan Jaggerem ;)
    Milyen mosakodót használsz? Éppen most keresgélek valami jó után…
    Na befejeztem, bocsi, hogy ennyit írtam….

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( El tudom képzelni, hogy mennyire dühösek voltatok, mikor nem érkeztek meg a legók. Panaszt tettetek? Kaptatok kártérítést? Én abban bízom, hogy inkább csak a dokinő betegsége miatt csúszik, mert nem örülnék, ha elkallódna a lelet, de ha végül így lesz, nem érdekel, hogy sima levél, tényleg írni fogok egy köszönőlevelet.
      Sajnálom, hogy Te is úgy érzed, hogy anyukád jobban néz ki. Én egyszer a strandon is majdnem elbőgtem magam a tankinimben, miután ellibbent mellettünk egy 70 év feletti néni bikiniben, és sokkal feszesebb volt a hasa, mint az enyém...
      A kávézás nagyon jó ötlet, mindenképp benne vagyok, bár sajnos szerintem majd csak 1 év múlva megyünk a Vadasba kontrollra, remélem tényleg sikerül összehoznunk! :) Ti pedig ha Kecskemét/Szeged/Csongrád környékén jártok, akkor szólj, mert közel lakunk ezekhez a városokhoz. ;)
      De hogy ez miért nehéz a férfiaknak? Lehet, akkor nem csak az autisztikus tünetei miatt hideg a férjem, hanem csak simán pasiból van. Mármint biztos rajta van a spektrumon, de ha nem lenne, lehet, akkor sem érezne jobban rá, hogy mi esne jól.
      Én Nivea-t használok, a lilát. A kamillásnak nem tetszik az illata.
      Nyugodtan írj sokat, és ne kérj elnézést! :) Én szeretem, ha hozzámszóltok.

      Törlés
  3. Kati, először is ölelés, megértem, hogy kiborultál, sok minden összejött! Az új gyp.-nak pedig adjál esélyt. Kicsit hasonló cipőben jártok most, mint mi anno Bebével. Bebe is egy elég erős karakterű gyp.-t kapott, és először mi is azt hittük, hogy ez így nem lesz okés. Jó pár alkalom kellett hozzá, mire valamit tudott kezdeni Bebével, én ezt úgy szoktam mondani, hogy Mariann végül betörte a fiúnkat, és csak elindult valahogy ez a fejlesztősdi. Ja és ne tudd meg Bebe miket művelt az elején, nézett ki az ablakon, vagy az ajtót nyitogatta, kb. ez volt egy hónapig. Hiába kirakó, játék, akármi.... :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Megnyugtattál, hogy nálatok is bevált az erősebb gyógypedagógus is, bízom benne, hogy nálunk is így lesz. Olyan rossz volt, mikor mondta szegénykém, hogy ne féljél. :( Ezt a réginél sosem mondta. Igaz, feladatokba sem nagyon vonódott be, de a réginél inkább az otthoni TSMT-re gyúrtunk rá. Itt inkább a mozgásra mennek rá, ilyen körpályán kellene mennie (alagút, padon séta, stb), de mindenfele megy, csak amerre kellene, arra nem, a feladatokról nem is beszélve. Viszont a másik új fejlesztőnknél jobb a helyzet, bár ott is inkább a kis világában van, őt sem hatják meg a kirakók, játékok. :)

      Törlés
    2. Majd a körpályás TSMT-re is rá fog érezni, mi is ilyenre jártunk Bebével, plusz itthonra is kaptuk a gyak.sorokat. Na ott is voltak ám durva dolgok, amikor elkezdtük.

      Törlés
    3. Úgy sajnálom, hogy már nincsenek itthoni feladatok. :( De remélem majd ebbe is belejön. Hát, igen, volt, hogy a kisasszonynak sem volt kedve tornázni, és jól meg kellett vele küzdeni. Volt olyan feladat, amit nem is volt hajlandó egyáltalán megcsinálni. :O

      Törlés
    4. Kitartás, tényleg annyit tudnak változni ezek a manók akár egy-két hónap alatt is!

      Törlés
    5. Rengeteg olyan dolog van bennük, amiket nem is hiszünk róluk. :) Csak a kulcsot lenne egy kicsit könnyebb megtalálni hozzájuk. ;) Na de majd az okos könyvek hátha segítenek. (Találtam egy csomót, amikben a szülőknek adnak gyakorlati tanácsokat, mert eddig inkább magát az állapotot akartam megérteni, arról olvastam; de itt az ideje belemélyednem a hogyanba is.)

      Törlés
    6. Hajrá könyvek, tényleg sok okosságot lehet belőlük meríteni! :)

      Törlés
    7. Meg szeretem azokat a nagy megvilágosodásokat, néha már aha érzéseket, mikor leesik egy-egy miért. :)

      Törlés
  4. Szia!A napokban bukkantam Rád Nescrea blogja kapcsán.Valamilyen szinten érintett vagyok a témában,öcsém 8 éves kisfia is autisztikus tüneteket produkál,de csak egyszer látta szakember,aki mondta is nekik,hogy necces a dolog,de még akkor kb.1,5 éves volt a gyerkőc.Azóta nem voltak vele ilyen fajta vizsgálaton,inkább tagadásban élnek,mondván,hogy hisztis a gyerek.Most 3.osztályos,nagyon okos,már 3 évesen olvasott,de magába forduló,és bizony stimmelnek a tünetek
    Depiben pedig sajnos én vagyok otthon,pedig van egy egészséges 3 éves tündérem.Minden elismerésem a tiéd?hogy tartod magad,küzdesz,nem süppedsz bele teljesen az önsajnálatba
    Nagyon erős vagy,még ha nem is ezt érzed magadon.Nagyon nagy ölelés neked,és kitartás!
    Böbe

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Böbe! Kár, hogy homokba dugják tesódék a fejüket. :( Legszívesebben én is titkolnám, meg nem akarnám észrevenni, de nem megy. Mondjuk a kisfiú lehet, hogy nem olyan mértékben érintett, de akkor is nagy segítség lenne a fejlesztés, mert az segítene neki a kompenzálásban, ami így szerintem nehezebb neki, mert magától kell megfejteni azokat a dolgokat, amik nekünk természetesek. :/
      Sajnálom, hogy a depi számodra sem ismeretlen fogalom. :( Annyira jó volt, míg nem tudtam, hogy a depi nem csak hiszti (amíg nem volt hozzá "szerencsém", nyavíkolásnak vettem a pánikkal együtt...) Hát, most jócskán túlzásba vittem a sebeim nyalogatását, de igyekszem összeszedni magam, mert ez így nem jó, tönkreteszem a fizikai egészségemet is.
      Köszi, én is ölellek!

      Törlés
  5. Tudom, hogy nem illik, meg tök köcsögség, de azzal az őszinteséggel amivel írtál, egy csomószor megmosolyogtattál. Közben meg baromira át tudom érezni a problémáid egy részét - mindet nyilván nem - de sok olyan dolgot megfogalmaztál, ami pl. bennem is bennem van. Plasztikai sebész ismerősöm sajna nincsen (pedig de jó lenne), de néha bennem is felmerül, hogy ezt meg azt jajj de megcsináltatnék.... Már nincs az a műsor Lakatos Márkkal? Vagy az már nagyon nyilvános lenne? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Nem, dehogy köcsögség. Ha lecseng bennem a vihar, és visszaolvasom, szerintem én is mosolyogni fogok, hogy milyen hülye voltam. :D
      Nem tudom, hogy van -e a Márknak még műsora. Lehet, hogy ha megcsinálnának, akkor be merném vállalni a nyilvánosságot. :) Na majd utánanézek, hogy van -e még.

      Törlés
  6. Az elmezizzencsséged vizsgálták amúgy? (Vagyis ránézésre kaptad az antidepit, vagy foglalkozott veled valaki 5 percnél tovább? És ezügyben nincs terápiás lehetőség?)
    Illetve rákérdeztél a szülőtámogatós pszichológusra a fejlesztésen? Kicsit tépkedd már meg ezt az utat, mert szerintem kell lennie nálatok is!
    Azt azért hozzátenném, ha nem vagy kőkeményen depressziós, akkor próbálj meg nekiállni változtatni azokon a dolgokon, amelyeken lehet! Mondjuk sportolni igazán könnyen lehetne és diétázni is mellé. (Ha a depi olyan fokával küzdesz, ahol már változtatni sem tudsz, akkó mindegy, maradjon a terápia egyelőre. Nem tudom tényleg, hogy állsz ez ügyben, vagy hogy érzed.)
    Fel a fejjel! De legalább a körmöd szép! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Elmezizzencsség. :D Ez tetszik, még nem hallottam így az elmebajt. Csak a helyi sztk-ban voltam, ahol a papírmunka több, tesztet kitölt az ember, leadja, majd kérdez a magánéletről a pszichiáter, és már vési is a recepteket és a szakorvosi véleményt, hogy valóban zizzent vagyok. (De így legalább 90%-os támogatással válthatom ki. :) ) Itt csak magán úton lenne pszichológus, de arra most nem fussa.
      Váááá, annyira jó, hogy írtad, kiment a szita agyamból, hogy rákérdezzek... De most felírom, és mikor legközelebb megyünk, akkor rákérdezek. Egyébként majd megyek az ottani pszichológushoz, kért időpontot a cukibb fejlesztő hozzá, de azt szobatisztaság ügyben. És még akkor sem ugrott be, hogy kérdezzek már rá... Elxanaxoztam az agyam (tényleg rossz hatással van a memóriára, a papírján is rajta van). o.O Ma elmentem a boltba pinaszappanért, erre mindent vettem, csak azt nem...
      Én ha idegbeteg vagyok, mint most, akkor alig eszem, így diéta nem kell, mondjuk valami idegrendszert erősítő anyagokat bevihetnék többet. És a mozgás az tényleg nagyon jó lenne, csak lusta vagyok, de rá kellene vennem magam egy kis kocogásra. Tényleg csodát tud művelni. Most úgy érzem, hogy szükség van az antidepire, de attól futkoshatnék is. A nyugtatótól kellene inkább megszabadulnom, de az nehéz dió lesz...
      Óh, köszi a körömdicséretet. :) Most mind a 10 sand effect-es (mint a képen a gyűrűsujjaimon), az ember szerint csak simán pöcsfogóssak. :D

      Törlés
  7. Ez aztán a panaszáradat. :-P
    Így kívülről én úgy látom, hogy kellene neked egy "beszélgetőpartner". De nem itt a virtuális világba, hanem a környezetedbe. Mert amikor valamit leír az ember, kiadja magából, válaszolnak is rá... az is nagyon jó tud lenni, de szerintem nem elég.
    Szóval nincsenek a környezetedbe olyan anyukák, akik hasonló gondokkal küzdenek? Akikkel össze lehetne járni és szemtől szembe dumálni? Mert szerintem ez nagyon jó dolog, olyan emberibb.
    Tegnap Máté bölcsistársának anyukája kérdezte, hogy állunk a szobatisztasággal. Mondom sehogy. Erre felkiált, hogy "jaj de jó". Rögtön hozzáteszi, hogy nem úgy értette, meg ne sértődjek. De pontosan értettem, mit akart ezzel mondani. Olvasod a neten, hogy nem gáz ha még nem szobatiszta a gyerek...stb, de milyen más, ha valaki a szemedbe nézve elmondja, náluk hogy is áll a dolog.
    Szóval engem mindig a beszélgetések töltenek fel, ha magamba vagyok fordulva, mert hisztis a gyerek, mert ilyenmegolyanmegamolyan gondok vannak.
    Plasztika sebész: hát én is csináltatnék magamon pár dolgot. :-D De erre se nekem, se neked nincs lehetőséged, szóval azért lehet változtatni kicsit. Én pl. hízókúrázok, mert kurva kicsi a mellem és zavar. És most 5 kg plussznál tartva végre domborodik valami. :-P Úgy rémlik hosszú szép hajd van. Azzal nem szoktál játszani? Mert az is úgy megváltoztatja a külsőt, hogy csuda. Ruhavásárlás: pénzkérdés, az gáz, de biztos van még sok dolog, amitől jobban tudja magát érezni egy nő. Tanácsokat én is várok! :-))))
    Szóval fel a fejjel. Emberedre meg borítsd rá az asztalt. :-P Egyébként tényleg hal ki belőlük a romantika, ahogy telnek az évek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Hát, kissé elragadtattam magam, de jobb kint, mint bent. ;)
      Teljesen jól látod, én is érzem, hogy hiányzik a szemtől szembe társalgás. Hiányoznak a gesztusok, a hanglejtések, az azonnali visszajelzések, amiket sajnos neten keresztül nem lehet átélni. :( A rokonomékon agyalok még mindig, annyit már előreléptem, hogy bejelöltem az apukát facebookon (a felesége szerintem nincs fent), és ha majd erőt veszek magamon, akkor írok nekik. Meg a gyógypedagógus is említett egy anyukát, én nagyon szívesen találkoznék hasonló cipőben járókkal, majd szerintem mondom is neki, hogy nyugodtan adja meg a számomat, és hozzon össze szülőkkel.
      A melled miatt hízókúrázol? :D Nem is rossz ötlet. Csak az a baj, hogy rajtam az ideg gyomorgörccsel és étvágytalansággal jön ki, de majd rágyúrok. :) Meg mondjuk a fejem is jobban tetszett, mikor több volt a súlyom, most nagyon beesett... A hajammal nem igazán tudok mit kezdeni, mert ügyetlen vagyok, de mondjuk múltkor láttam halszálkafonást a neten, kipróbáltam, és jó volt, hogy nem csak lófarokban van. :)
      Ma azért már jobb a kedvem, és most mintha férj is észrevette volna, hogy nem sok kell ahhoz, hogy diliházba kerüljek, így kedvesebb, ölelget, még parfümöt is kaptam. :)

      Törlés
  8. Ha megnyugtat, én antidepi gyógyszer nélkül is mindent elfelejtek ;-). A postáról inkább nem fejteném ki a véleményemet :DDD.
    A fejlesztésről csak annyit, hogy elméletben (és a petős gyakorlatokon is!!!) úgy működik a korai fejlesztés -főleg a csoportos-, hogy anya csinál MINDENT a gyerekkel, a konduktor csak irányít és segít, ha nem megy, vagy korrigál, hogy jó legyen a megoldás. Namármost, egyéni fejlesztéseken szerintem mindenki úgy csinálja, hogy ő foglalkozik a gyerekkel, anya meg csak néz (mint a gyógypedagógusok, azt hiszem). De ez nálam -és másnál is valószínűleg- azért van így, mert szerintem baromi hülyén venné ki magát, hogy anya eljön fejlesztetni a gyerekét, ő melózik vele, én meg ülök, oszt mondom, mit csináljon. Pedig hivatalosan így kellene ám! Csoportban nem is működik, ott megy a hagyományos kondukció. Azért írom, mert nem tudom, tudod-e, hogy ez "eredetiben" hogy megy. Nem tudom, mennyire fiatal az új konduktorotok, de szerintem simán megmondhatod, hogy ismered a dörgést, és téged nem zavar (nem zavar?) hogy esetleg neked kell dolgoznod Hannival, az a lényeg, hogy "fejlesztődjönű" a gyerek. Aztán majd, ha hozzászokik, szépen leválsz. Vagy mentek csoportba, de ott, amíg koraiban van mellette lehetsz (vagy mellette kell lenned??? A legfrissebb törvényről le vagyok maradva, a gyed miatt :D).
    A depi miatt megértelek, én is kerülök hullámvölgyekbe. Itt nincs nagyon ember, akivel beszélhetnék, pedig jó lenne. És már úgy érzem, hogy nem is érdemes nagy barátkozásokba fogni, mert jövőre megyek vissza dolgozni. még jó, hogy van az az internetes beszélgetés, különben megkukulnék végleg. mondjuk, lehet, hogy a család kifejezetten örülne neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Párszor mondta a "tornás" fejlesztő, hogy anyuka segítsen, de aztán én feladtam, ő is megpróbálkozott, de ő is feladta, így ment a feje után a leányzó. Nem is tudtam, hogy az egyéni fejlesztéseken is a szülőknek kellene hivatalosan csinálni a dolgokat. Ez tök fura lenne. o.O
      A tornás fejlesztések eddig a TSMT-re épültek, és mikor nem új feladatsort gyakoroltunk be, akkor mentünk ilyen körbe-körbés csoportosra. (mondjuk összesen 2 gyerek volt) Most elméletileg TSMT nincs, így ezek a 2 fős bulik lesznek heti egyszer + hetente egyszer megyünk egy másik helyre, ahol meg gyógypedagógus próbálja rávenni feladatok végrehajtására. Ez egyéni.
      Sajnálom, hogy Te is kerülsz mélypontra. Olyan jó lenne mindig csak jókedvűnek lenni!!! Nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha még a neten keresztül sem tudnék kommunikálni. :O Nem lenne jó, az biztos.

      Törlés
    2. Ja igen, a fejlesztésbe mi is be voltunk ám vonva keményen. Volt olyan része az órának amikor Mariann, vagy a TSMT terapeuta foglalkozott Bebével, de többségében, mi kaptuk az instrukciókat, hogy mit hogyan kéne itthon is csinálni.

      Törlés
    3. Itthoni tippeket idén még nem is kaptam. Ja de, hazudok, a napirendi kártyákhoz kaptam tök jó ötleteket. Már csak neki kellene veselkedni...

      Törlés
    4. Katikám, naná, hogy én is megborulok néha! Ki nem? Jó, biztos van olyan, de az nyilván dorid. Amúgy, azt nem tudom, hogy a gyógypedagógusoknál hogy megy a korai fejlesztés, de a konduktív pedagógiában szigorúan a szülő bevonásával. Csak ugye az egyéni fejlesztések alatt olyan hülyén veszi ki magát, hogy anya csinálja, én meg mondom, így inkább én csinálom. Amúgy egyszer mondat az egyik anyukának (egyénire járt hozzám a gyereke, mert a többiek "kinőtték" őt, és átkerültek az oviba, és átmenetileg nem volt mellé gyerek), hogy én sokkal jobban szeretem a csoportos foglalkozásokat, jobb a hangulatunk, a fejlődés is erőteljesebb. Mire az anyuka: Naná, hogy azt szereted jobban, mert AKKOR NEM NEKED KELL DOLGOZNI. Nem kaptam szikrát, komolyan. Amúgy egy csoportost sokkal nehezebb megtartani, mert egyszerre kell figyelni 3-4-5 gyerekre plusz ugyanannyi szülőre, és ugyanennyinek kell a jó hangulatát és munkakedvét felkelteni és fent is tartani, differenciálni kell a feladatokat-eszközöket-megoldásmódokat, több eszközt kell hurcibálni stb. Mégis úgy tűnik a szülőknek ezek szerint, hogy a konduktor olyankor nem csinál semmit. Érdekes, pedig a valóságban sokszoros energiát kíván egy csoportos foglalkozás megtartása, mint egy egyénié.

      Törlés
    5. Az anyuka megjegyzése nem volt túl kedves (és akkor finoman fogalmaztam), és nem is logikus. Szerintem is egyszerűbb lehet az egyéni, mert ott csak 1 gyerekre kell koncentrálni (meg a szülőkre, ha megered a nyelvünk ;) ). Én pont azt figyeltem a csoportoson, hogy bár összesen 2 gyerek volt, de így is sok fele kellett figyelnie, főleg, hogy ők még ugye picik, a nagyobbak gondolom könnyebben irányíthatóak (egyszer láttam, mert vittem papírt a régi konduktornak, és pont foglalkozást tartott, és miközben velem beszélt, mondta a gyerekeknek, hogy most ezt, most azt csináljátok, és lazán követték az utasításokat, míg a 2-3 évesek azért nem ennyire fegyelmezettek, sokszor hisztiznek, stb.)

      Törlés