Hú, szerencsére sikerült eljutnunk. A lányom egy hős kis csajszi, hőemelkedése és náthája volt, meg keveset aludt, de mégis nagyon ügyes volt, egyem is meg! :) Csak egyszer kapott sírórohamot, de nem volt vészes.
Voltak izgalmas dolgok, nagy megvilágosodások és csupa pozitív élmény. De erről majd holnap írok hosszan, most hulla vagyok, tegnap az aggódás + hangosan horkoló férj + sűrűn felsíró gyermek kombináció oda vezetett, hogy kemény 2,5 órát aludtam...
Doktornő nagyon szimpatikus volt, picit több, mint 1 órát voltunk bent. Pervazív, azaz átható fejlődési zavar fennáll nála, és a doktornő szavait idézve, markánsan hoz autisztikus tüneteket, nagyon nagy a valószínűsége, hogy autista. (Nem szó szerint idézek, de valami ilyesmi volt.) Nem volt hiábavaló a videók összeválogatása, hisz mondta, hogy megnézi, és vidik és a hosszú kérdőív alapján vagy pervazív zavar, vagy autizmus lesz a diagnózis. A leletet postázza, így hét végén, vagy jövőhéten kiderül, hogy hogy dönt.
Jelenleg szerintem fel sem fogtam még, olyan, mintha álmodnék. Olyan furi... Lehet, hogy ha olvasom majd a leletet, akkor kézzel foghatóbb lesz, és lehet, hogy ki is borulok egy kis időre, de jelenleg megkönnyebbülést érzek. És nincs már bennem akkora bizonytalanság, hanem most azt érzem, hogy teljes gőzzel belevetem magam, hogy hogy lehetne ennek a csodás kis nyuszkónak abban segíteni, hogy könnyebben eligazodjon a világunkban. Nem vagyok abban teljesen biztos, hogy az állami fejlesztések feltétlenül elegek lesznek (a gyógypedagógiai foglalkozást tartó új hölgy telefonált, hogy még nem tudják, hogy mikor mehetünk, mert ugye nem kell ecsetelnem, hogy szétkúrták a fejlesztéseket, hogy ennének herét!, holnap viszont indul a TSMT buli, már ez is valami így október majdnem közepén... és itt esküszöm, hogy nem a gyógypedeket, konduktorokat szidom, hanem a rendszert), de nem fogom hagyni, hogy ezek az értékes korai hónapok tétlenül teljenek. A hogyant még nem tudom, de rajta vagyok!
Holnap pedig hosszabban is kifejtem a kalandunkat. És nem állítanak valótlant, akik arról számolnak be, hogy a Vadaskert jó hely! Tényleg az! Úgy érzem, végre jó helyre kerültünk! :)
Pontosan átérzem minden szavadat. Küldök egy nagy puszit neked is és a kislányodnak is, és várom a részletes beszámolót. Épp gondolkodom rajta, hogy írjak egy bejegyzést a másik blogodban magunkról, csak most totál el vagyok havazva. Valahogy jól esne nekem is kiönteni a szívemet ahogy Te teszed itt.
VálaszTörlésTomi anyukája
Köszönöm sorstárs! :) Én is puszillak benneteket! Örülök, hogy kedvet kaptál az íráshoz, én úgy tapasztalom, hogy sokat segít. Hátha a végén még a blogolásba is kezdesz. ;)
TörlésÖrülök, hogy végre elindulhattok valamerre! A biztos mindig jobb, mint a bizonytalan, legalább tudod mivel állsz szemben, és a kesztyűt is fel tudod venni végre. Drukkolok nektek, de érzem, hogy minden jól fog alakulni.
VálaszTörlésKöszönöm! Igen, a bizonytalanság nagyon rossz. Még ha a biztossal meg is szűnik a remény, hogy mégis csak képzelődünk vagy majd kinövi, de akkor is valahogy jobban érzem magam tegnap óta.
TörlésÖrülök, hogy sikerült eljutni! A diagnózisnak persze kevésbé, de amit írtál ezt a megkönnyebbülést, na én is ugyanezt éreztem, amikor Bebénél kimondták, hogy igen, autista. Persze sokkot kaptam így is, pedig a lelkem mélyén már tudtam, de ugyanakkor én is azt éreztem, hogy na akkor most sínen vagyunk, és mindent bele a fejlesztésbe! Továbbra is kitartást, és sok erőt kívánok Nektek, meglátod a fejlesztés rengeteget fog változtatni a csajszin! Várom a részletes beszámolót is!
VálaszTörlésNekem az a mázlim, hogy már majd 1 éve gyanítjuk, így sokként nem ért, fel voltam rá készülve. Köszönöm szépen, neked is sok erőt.
TörlésKöszönöm én is! Épp az előbb írtam egy fejlődéses posztot, most fel is vagyok dobódva! :)
TörlésIgen olvastam, nagyon ügyes! Olyan jó ilyen sikerekről olvasni, erőt ad nekünk így az út elején! :)
Törlés