lassandebiztosan

2014. április 16., szerda

Változást AKAROK!

Nem szeretnék, hanem AKAROK!!! Az utóbbi hetekben elég sok negatív hatás ért. Legyen az netes összezörrenés vagy szóbeli beszólás. Rövid időn belül velem egyidősek hunytak el a lakókörnyezetemben. Rákban. :( Valahogy úgy van az ember az ilyenekkel, hogy áh, velem ez biztos nem fog megtörténni, lehetetlen. De most nagyon elbizonytalanodtam és valahogy átértékeltem az életemet. Valamennyire. Most tegyük fel, nekem is lehet bármikor gyógyíthatatlan betegségem (pár hónapja sokszor fáj a bal combcsontom minden ok nélkül és félek...), de akár balesetben is meghallhatok és még ez az ukrán-orosz konfliktus is félelemmel tölt el, szóval egészen szorongós vagyok az utóbbi időkben és ez nem jó. Nagyképűen valahogy azt érzem/éreztem sokszor, hogy rajtam nincs fogás, erős és legyőzhetetlen, halhatatlan vagyok, közben meg tudom, hogy dehogyis... Vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni, de amiken igen, miért nem tettem meg eddig? Miért vettem/veszem el az időt a lányomtól/férjemtől/állataimtól/háztartástól/főzéstől/kedvenc blogjaimtól/saját blogomtól/levélírástól/találkozásoktól azért, hogy pl. kitöltsek egy majd 4000 karakteres szövegdobozt hsz gyanánt, hogy többedjére is próbáljam meggyőzni a másik felet teljesen feleslegesen, hisz akkora szemellenzője van az illetőnek, hogy ha letépném róla, akkor varrna magának egy újabbat? A toleranciát és elfogadást szem előtt tartva nem leszek köcsög, de nagyon vissza kell magam fognom, hogy ez sikerüljön... De menni fog, mert már nem látom értelmét a fölösleges szócséplésnek. Több privát üzenet is erről erősített meg...

És annyira de annyira felesleges erre a -ki tudja mennyi időre- beengedni azt a rengeteg negatív dolgot, ami az utóbbi időben valahogy hatványozottan ért utol (vagy csak érzékenyebben reagáltam rájuk, ki tudja...?). Vagy legalábbis ennyire a hatásuk alá kerülni, átitatódni. Nem azt szeretném, hogy ezentúl őszintétlenül vigyorogjak bele a világba és mindenről azt állítsam, hogy jaj, de szupcsi; de azt sem szeretném, hogy a siránkozás, a fölösleges harcok, az elégedetlenség és düh töltsék ki a napjaim jelentős részét...

Azért pár mondatban csak megemlékezem az utóbbi időkben ért negatív hatásokról, hátha így könnyebb lesz lezárni:

  • Kérésem ellenére a blogom mégis vitaszíntér lett és olyat kellett meglépnem, amit még soha nem tettem, vagyis hsz-eket töröltem... :( Ismét szeretném kiemelni, hogy nem a véleménynyilvánítással, egyet-nemértéssel van problémám, hanem a személyeskedéssel. És oké, itt kissé visszanyalt a fagyi, hisz a meleg témában én is személyesre vettem a figurát, de szerintem azért másabb az olyan szitu, mikor konkrét, számomra egyértelműen elítélendő hozzáállással szemben emelem fel a hangom, mintha elmegyek más blogjára fikázni egy másik bloggerinát úgy, hogy konkrét magyarázatot még privátban sem tudok a miértekről adni... Ezt a mai napig fel nem foghatom és sajnálom, hogy ez lett belőle és hogy közvetítő közegként funkcionált a blogom. :(
  • Nagyon kimerített egy Aspergeres bloggerrel (bloggerinát már nem is merek írni, mert esetleg szexista leszek... :P) való csatározásom. Lényegében elbeszéltünk egymás mellett, és mindkét fél számára falra hányt borsó volt az összes karakter. :( Olyan vitában nem szeretnék részt venni soha többé, ahol a sok-sok=az összessel (vagyis kifordítják a szavaim rendesen!), ahol az autizmussal élő szitokszó, ahol az NT-k pusztán szemét elnyomó többségnek vannak beállítva (persze, a legtöbb NT valószínűleg szarik az egészre, de rájuk kb. olyan hatással vannak az ilyen görbetükrös írások, hogy még inkább távolságtartóak lesznek az autistákkal szemben, míg pl.  autizmussal élő gyermeket/gyermekeket nevelő szülőknek fájdalmat okozhatnak ezen blog szavai. Azért is zavar ez az egész, mert amúgy a blog mondanivalója, rengeteg bejegyzése hasznos, de ezzel a hozzáállással, stílussal szerintem pont a céljaival ellentétes hatásokat, érzelmeket vált ki sok emberből; de a legőszintébben kívánom, hogy ne legyen igazam és remélem, hogy csak én vagyok olyan mimóza lelkű, hogy nekem ez nem gyerebe, zavaró, provokatív. Lehet, hogy a feminizmus kapcsán ez hatásos volt, de a feminizmus nem egyenlő szerintem az autizmussal élők érdekképviseletével!!! Egész más a kettő, nem kellene ugyanazokkal a módszerekkel harcolni. Szerintem... És azzal sem értek egyet, hogy az autistáknak ne lenne lehetőségük hallatni a hangjukat (hisz az ominózus blog szerzője erőteljesen arra célzott, hogy az autik csak biodíszletként funkcionálnak a szervezeteknél...) Ez sem ennyire fekete és fehér. Szintén csak a saját véleményem közvetítem, de számomra az ilyesfajta rendezvények, programok sokkal inkább a híd felépítését szolgálják és ezáltal a tényleges érdekképviseletet, mint a "kirekesztésre kirekesztéssel válaszolok" hozzáállás... Minden tiszteletem azoké, akik kiálltak, elmondták a véleményüket, tapasztalataikat, versüket! "Minden csak rajtad múlik" - Autista fiatalok beszéltek életükrőlKrisztiánt gyerek kora óta kíséri a kirekesztés
  • A neten kívüli világban is volt pár nézeteltérésem. Ebből az egyik, hogy egy elhagyatott környéken levettem a pórázt Fickóról és labdáztunk. Szerintem nem csak szaratni meg huggyoztatni kell levinni a kutyát, hanem legalább annyira lényeges a testmozgás és a többi kutyával való ismerkedés, szocializáció is, csak ezt sokan nem veszik figyelembe. Labdázunk-labdázunk, de hát jön arra egy kutya-gazdi kombó. Fickó meg annyira egy kis jószándékú lükepék, hogy még azzal a kutyával is pajtiskodna, aki határozottan elutasítja a közeledését. Minden ebhez menne, úgy csóvál, hogy majd leröpül a farkincája a seggéről. És hát a szóban forgó, épp arra sétáltatódott kutya is érdekesebb volt, mint a labda, és még nem teljesen behívható, így nem jött vissza, hiába üvöltöttem és ráztam a jutifalatos dobozkát. De ezzel egyidőben utánairamodtam, elnézést kértem, mire a középkorú hölgy elkezdett velem elég érdekes stílusban kajabálni, hogy hogy képzelem, hogy szabadon van a kutya, hát az övé megijedt, te jó ég, ott a kutyafuttató. Erre én azzal érveltem, hogy a kutyafuttató 4 oldala közül az egyik teljesen ki van döntve, így nem sok értelme van és közöltem vele, hogy egy hebrencs kölyökkutyáról beszélünk, aki barátkozási szándékkel közeledett, mire ő azzal jött, hogy az övé is kölyök (jah, régebben beszélgettünk, 2 éves a kutyája, az mióta kölökkor???), és hogy ha már szabadon engedem, akkor neveljem meg. Hát baszki, szerinted nem azon vagyok??? És egyértelműen nem engedném el, ha tudnám, hogy agresszív, de határozottan nem az! Nincs nagy tapasztalatom (csak 1 évnyi menhelyes meló, ahol azért sokféle temperamentumú kutya megfordult...), így annyit mondanék a kutyámról, hogy domináns szeretne sokszor lenni, de nem agresszív (sokan nem érzik a különbséget, pedig nem elhanyagolható és bízom benne, hogy ivartalanítás után a dominanciája is enyhülni fog). És egyáltalán nem bántotta a szóban forgó ebet, csak barátkozni próbált. De az a hangnem, amit a hölgy megengedett magának, hát vissza kellett fognom magam, de rendesen, és a bunkósságom annyiban kimerült, hogy nem szeretnék a  kutyája lenni... :D (Amúgy már volt arra példa, hogy megéri beszólni: a körzetes fogdokimmal is összeszólalkoztam, mikor negyed 6-kor elküldött a jóédes muteromba, miközben 7-ig van rendelés kiírás szerint, de jól jártam, mert így egy olyan sztk-s fogorvoshoz kerültem, aki iszonyú jófej, humoros és azon fogaimat is megmentette az enyészettől, amire a nem túl kedves volt doki csak annyit mondott, hogy azok nem lyukasak, vegyek Sensodynét, oszt majd halványul az elszíneződés :D...) És ekkor értettem meg, hogy mikor pórázon sétáltattam Ficak Urat, és hozzánk szaladt egy egyértelműen gazdás, szabadon lévő, barátságos kutyuli, a gazdája miért is hívta annyira kétségbeesetten vissza (mondjuk mondta is, hogy hát sokan teljesen felháborodnak, ha a kutyája meg merészeli szaglászni az övéjüket...) csak akkor még túlzásnak éreztem, de azóta már nem. Nem tudom, hogy sokan miért gondolják azt a kutyákról, hogy vérszomjas fenevadak??? Olvasni kell a testjelzéseikből és ennyi... Azért megkérdezném a hölgytől, hogy a sok szabadon kószáló kóbor ebbel mit csinál? Kinek szól be? Pedig volt már rá példa, hogy a kutyámnak neki akart menni sunyi módon, hátulról egy gazdátlan kutya...
  • Az ennél is dühítőbb momentum az, hogy hát Fickócska még nem teljesen szobatiszta. Rengeteget fejlődött, de a környékbeli kutyák gazdijainak beszámolójából ítélve azért ő sem a legegyszerűbb eset. :D Mért is lenne az, na mind1... Így igyekszünk minél többször levinni és galád módon van pofánk sokszor 21:30 körüli időpontban is leugrani vele. És hát még csak fél éves az Istenadtája, meg amúgy is kis hebrencs, főleg az esti sétáknál volt pofija vakkantani max. négyet. Nem mindig, de olykor a boldogságból fakadó izgatottságának hangot adott. Erre pár hete, a fölöttünk átellenben lakó, középkorú hölgy igencsak csúnyán nézett rám, még akkor is, ha gyerekkel mentem, a köszönésbe is majdnem belehalt... (Kutya előtt meg ott nyáladzott, hogy jaj, de cuki kislány, hát jujjj, de persze őt is "helló, viszláááát!!!"- tal illette a csajszim és milyen igaza volt. :D ) Erre múlt héten hát nem beszólt??? Aszongya, hogy: "Nem lehetne, hogy AZT a kutyát nem este fél tízkor, tízkor viszitek le sétálni, hisz ugat?" Én: "Majd igyekszünk, de egyébként kölök, és tudtommal 10-ig nincs csendháborítás, van a tömbben másik kutya is, annak ugatása nem zavar?" Szomszéd hölgyi: "Már nincs időhöz kötve a csendháborítás, a másik kutya sosem ugat, és a gazdái mielőtt ide került volna, mindenkivel aláírattak egy beleegyező nyilatkozatot..." Cáfolnám, hogy az a kutya sosem ugat, de hát a hímnemű gazdája olyan magas pozíciót tölt be, hogy szerintem ha egy lovat szerettek volna a panelba hozni, az ellen sem lett volna senkinek sem ellenvetése... o.O És egyébként mikor beköltöztünk, bennünket nem kerestek fel, hogy zavar -é a kutyájuk... Szerintem amúgy egyértelműen az van a dologban, hogy a némbernek az basztatja a csőrét, hogy nem kértünk, mi zöldfülű, suttyó új lakosok engedélyt az "őslakosoktól". Nem érdekel, hogy többen már 30 éve itt élnek, ettől még nincs semmihez sem több joguk semmihez sem. És nem is fogunk aláírásért kuncsorogni! Utánanéztem, elméletileg a helyi állattartási rendeletek megszűntek, helyettük az országos van, és többször átolvasva sem találtam olyan rendelkezést benne, hogy aláírást kellene gyűjtenem azért, hogy tarthassak kutyát (már a létszámot sem nagyon tudják szabályozni, hisz ez eléggé tiporná a tulajdonhoz való jogokat...) És amúgy azért is voltam vérig sértve, mert a macskánk után a kutya a legcsendesebb tagja a családunknak, így iszonyúan zavart, hogy neki szólt be... 
Mindegy, igyekszem lesöpörni magamról a bántó, zavaró, érthetetlen, negatív behatásokat; és azon leszek, hogy átcsoportosítsam az energiáimat, időmet a valóban fontos dolgokra! Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog ez sikerülni, remélem jócskán! :)

Amúgy meg egészen kivagyok: épp, hogy elmúlt a legutóbbi megfázásom, most megint lebetegedtem... (valahogy a tavaszi náthák mindig is jobban kiütöttek, a terhesség végén  is csomószor meg voltam fázva). Most mindenem fáj, mintha izzanának az érzőidegeim a bőrömben, hol vacogok, hol megsülök, a nyirokcsomóim bepüffedve, fejem alig forog emiatt és most nem a torkom fáj, hanem a gigám alatt. Félek, mert kiskoromban ebből hörgőgyulladás lett, remélem, most megúszom és amiben még jobban bízom, hogy a Cuki nem fog visszaesni, nem fogja elkapni tőlem!!! Drága falat, legközelebb róla írok, egyre édesebb, rengeteget változott az utóbbi időben! :)  

10 megjegyzés:

  1. Kell a pihenés, lazítás. Mikor először kezdtem el blogokat olvasni, hozzászólni, 1-1 beszóláson napokig gyötrődtem, mentek az oda-vissza levelek tök értelmetlenül. Semmi értelme idegenekkel hosszasan vitatkozni. 1 levélváltásból kiderül hogy érdemes-e, ha meg nem ott kell hagyni. Azóta mióta ezt csinálom igazából semmi nem tud felidegesíteni. Idegen emberek akiket nem is ismerek, miért várnám el hogy bármit is elhiggyenek nekem? Nem fognak. Ha meg lehet vele értelmesen vitázni, az rögtön kiderül és még hasznos is lehet. Kutya ügyben inkább nem szólok mert nekünk nincs, viszont vannak nekünk is problémáink kutya témában de azt nem itt fogom közzétenni DD. A moderálás miatt, meg hozzászólás kitörlése miatt meg ne edd magad, ez a te blogod, te döntöd el hogy mi maradjon, és van amit törölni kell. Ez van. Ha már ennyi időt fektetsz a blog szerkesztésébe akkor hadd dönthessed el azt is hogy a blogodnak milyen a hangulata, és ha ezt csak moderával lehet elérni, akkor azzal. Egyébként minden blogban időnként kell törölni meg moderálni. Mindezeket betegséggel ötvözni nem kellemes. Mondom én ezeket aki közismerten háborgós típus DDDDD

    VálaszTörlés
  2. Nekem van egy nagyon okos nővérem, aki mindig azt mondja, hogy csak az olyan emberek véleménye szabad, hogy érdekeljen, akik számítanak bármilyen szinten is, azok, akikhez közöd nincs, idegenek, nem kell, hogy érdekeljen mit mondanak. Le kell, hogy peregjen. Tudom, nem olyan könnyű, de hidd el megéri gyakorolni.
    Fel a fejjel!
    Itt a tavasz, jön az őrületes gyümölcsszezon, tankolj fel, mert bizonyára télen lenullázódott az immunrendszered, ezért is vagy betegesebb.

    VálaszTörlés
  3. Örülök a felismerésednek, az elhatározásodnak és az akaratnak is. Remélem, sikerülni fog. Körmözz sokat, úgy látom, azzal ki tudod magad zökkenteni a gondok világából, és újra tud tölteni. :-) Hajrá-hajrá! És még egyszer bocs, hogy része voltam a negatív érzések kiváltásának. :-(

    VálaszTörlés
  4. Azt említettem már, hogy az élet olyan egyszerű? Ha változást akarsz, akkor változtass! :) (Nem, mintha nem ezt pofáznám immár évek óta, de mindegy. :P )

    VálaszTörlés
  5. Teljesen egyetértek veled, csak olyan nehéz kibírni, hogy visszafogjam magam, de azért már fejlődöm, néha kibírom szó nélkül. :D
    De nekem olyan fura, hogy közbe kellett avatkoznom, meg olyan, mintha nem lenne szólásszabadság nálam, meg ilyenek. De majd megszokom. :)

    VálaszTörlés
  6. Egyetértek a nővéreddel, és remélem sikerül tudatosan tenni az ellen, hogy feleslegesen felidegesítsem magam. Ma már volt, hogy majdnem hozzászóltam egy bloghoz, de nyeltem egyet és továbbléptem. :)
    Nagyon várom a finom, friss gyümölcsöket, valahogy az almával nem vagyok nagy barátságban, alig ettem a télen gyümölcsöt... Meg is van most a böjtje...

    VálaszTörlés
  7. A felismerés egy ideje már motoszkált bennem, de egyszerűbb volt számomra duzzogni, meg pruntyogni, dühöngeni, mert belőlem ösztönösen ez jött. Remélem kitartó és erős leszek, és sikerülni fog változnom.
    Igen, a lakkozás kikapcsol, örülök, hogy a körmös blogokból ilyen sok inspirációt kapok, meg hát meg is fertőztek a csajok rendesen, miattuk lettem lakkfüggő. :D
    Ugyan, ne kérj bocsánatot! A véleményem tudod erről az egészről és örülök, hogy úgy fest, hogy vége. :)

    VálaszTörlés
  8. Igen, és legelőször magamon kellene. Lesz min dolgoznom, nem lesz könnyű menet, ahogy magamat ismerem. :D Tudom-tudom, te már sokszor figyelmeztettél, hogy tévúton járok, de kell idő mire felfogom. ;)

    VálaszTörlés
  9. De mennyi idő kellett, hogy eljuss oda, hogy nem idegesítenek az ilyen dolgok? Vagyis hány év blogolvasás/kommentelés kellett, hogy a gyakorlatban is tudd ezt alkalmazni? (Mert elméletben tudom, de a gyakorlat néha kicsit máshogy sül el.) Én valahogy 2011 végén kezdtem belemélyedni ebbe a világba.

    VálaszTörlés