Egyre inkább félek a munkába állástól. Nem, nem a melótól, hisz röhejes az a 2 óra, bár fingom nincs, hogy mi lesz a melóm, hisz a munkaköröm megszűnt, leépítések voltak... :( Amúgy van egy olyan sanda gyanúm, hogy lehet, hogy csak a kötelező ideig fognak visszavenni, olyan fura volt a csoportvezető, mikor mondta, hogy egyben kiadja a felhalmozott szabikat, mert ki kell adnia (nem biztos, hogy jók az infóim, de szerintem nem kötelező egyben kivenni, de most nincs lelkierőm utánanézni), majd közölte, hogy kb. ekkor visszamegyek, dolgozok egy kicsit, aztán megint elküld szabira... És olyan furán nézett, talán mintha egy kis bűnbánás vagy sajnálat lett volna a szemében, de lehet, hogy többet látok bele a dolgokba vagy képzelődöm. Majd elválik. Azért örülnék, ha maradhatnék (pénz, figyelemelterelés, minimális hasznosságérzés miatt).
Na, de... Amitől félek, az az édesanyám. Mármint, hogy ő fog felügyelni a leányzóra, meg a kutyára, macskára.
Ma ő öltöztette a Cukit, erre nem bírta ráadni a harisnyát és miközben én is készülődtem, kétségbeesetten kiabált, hogy segítsek, mert nem megy, nem sikerül. o.O De mondom ez csak egy kiba' harisnya... Sokszor a cipőt is alig tudja rátenni. (Gyakran elgondolkodom azon, hogy hogy a picsába nőttem fel...)
A másik: reggel a kutya szanaszét fosta az előszobát. ("Örültem" nagyon...). Gyanús volt a mennyiség, meg általában akkor szokott ilyen állagút termelni, mikor bezabál. Az is gyanús volt, hogy tegnap is itt volt anyám és általában akkor szokott ilyen rossz lenni az emésztése az ebnek, mikor anyuval van hagyva felügyelet nélkül. Ma rákérdeztem és nem csalt a megérzésem... Bevallotta, hogy adott neki napközben enni, mert olyan könyörgően nézett rá. De már komolyan mondom, hogy vagy tízszer megkértük, hogy ne tömje a kutyát, ne csokiztassa a lányt, de mintha a falnak beszélnénk. Esküszöm olyan, mint amilyen én voltam kamaszként. Már csak azért is vagy már csak azért sem... És így bízzam rá őket... A franc esne a melóba, hogy átraktak délutánra!!!
Borzasztó, hogy anyukád ennyire nem látja át a dolgokat...
VálaszTörlésNem lehetne, hogy nem tinálatok, hanem őnála vigyázzon a kislányodra?
Végtére is az oviba is eljárni fog otthonról a gyerek, és akkor legalább nem az otthoni környezetben kapja az extra csokit (így talán nem csökken a motivációs értéke), na meg a kutya se zabálja túl magát.
Nagyon remélem, hogy a munkahelyed megmarad.
Elvileg szabály, hogy a tárgyévben ki nem vett szabit egybe kell kiadni. Tehát jogszerűen küld el szabira a munkáltatód, persze nem muszáj kiadni, de ez a munkáltató döntésén múlik. Ha akarja, egybe adja ki, ha igényli a munkádat, akkor részletekben. De a visszatérés évében ki kell adni.
VálaszTörlésAzt tudod ugye, hogy nincs kötelező idő, amire vissza kell hogy vegyenek? És mivel a lányod elmúlt három, már a más munkakör felajánlási kötelezettség sem terjed ki rád. Így akár aznap, hogy visszatérsz, már megkaphatod a felmondásod, persze a szabira, felmondási időre és felmentési időre való szabályok betartásával lehet adott napra felmondani.
Anyura nincs ötletem :( De amit Éva írt, jó ötletnek tartom, egy próbát megér, azt viszont nem tudom, hogy egy szigorú szabályok és napirend által behatárolandó autinál hogy megy át az, hogy nagymami házában nagymami szabályai, otthon anyu szabályai szerint élünk, erre kivi lennék!
Régen is érdekes teremtés volt az anyám, de mostanában valahogy nagyon megváltozott. Megtörte az élet, tudom én, de ettől még nem lenne baj, ha egy picit betartaná, amit kérek tőle. Amúgy végtelenül jószívű és jó szándékú, de nagyon nehéz vele kijönni, rengeteg furcsasága, kényszeressége van. És ebből jön az, hogy a lányom 2012 novembere óta nem volt nála... A kényszerességből jön, hogy gyűjtöget. Főleg 100 éves újságokat, iszonyú kupi van nála. 2012-ben még elvolt a csajszi a babakocsiban, de így, hogy már jön-megy, pakol, nem merem felvinni. Meg hát azért kissé dzsuvás is a lakás, apám meg alkoholista, így ezek miatt ki van zárva, hogy ott vigyázzon rá. :(
VálaszTörlésPedig amúgy nem lenne rossz ötlet. :(
De a tárgyévbeni az az idei évre arányos szabira vonatkozik? Mert velem kivetetik a felhalmozottat is.
VálaszTörlésMár nincs kötelező idő??? :O Legutóbb még asszem 1 hónap volt. Na az szép... A lényeg, hogy támogatják a gyesről visszatérő dolgozni szándékozó anyukákat... :P Azon is agyalok, hogy mivel én maradok gyesen, így utánam nem tudja a cég felvenni a támogatást, szóval nem éri meg foglalkoztatniuk, de azért hátha. Ha meg nem és kirúgnak, akkor keresek valami mást, hátha ott a beosztás is kedvezőbb lenne, szóval azért nem vagyok kétségbeesve. Csak attól, hogy találok -e. Na, de ott még nem tartunk. (Azért lehet, hogy igaza van Embörnek, hogy túlaggódom a dolgokat...)
Szerintem is jó ötlet, amit Éva írt, de sajnos kivitelezhetetlen. :(
És mi lenne, ha elzárnád a csokit arra az időre, mikor anyukád vigyáz a Cukira? És megmondanád, hogy a kutya beteg lesz, ha kajáltatja, és ha ez megint előfordul, akkor neki kell feltakarítani?
VálaszTörlésAmit most leírtál, az nagyon szomorú, biztos nem könnyű anyukádnak se. Gondolom, a kutya is érzi, hogy rá tudja venni mindenre... :(
Én sem akartam egyben kivenni, de velem is kivetették, amikor visszamentem. Mondván, hogy az még teljes munkaidős szabi, most meg csak 6 órás vagyok. Ha nem egyben vettem volna ki, akkor átminősül 6 órás szabinak. Anyagilag jobban jártam így, mert a teljes időset fizették.
VálaszTörlésRemélem, anyukád jobb belátásra tér, de azért sztem, ne aggódj előre (is).
Férjem is a csoki eldugásra szavazott, de kinézem belőle, hogy ha itt nem talál, akkor hoz magával, a csokipapírt zsebre vágja és kész... :(
VálaszTörlésA kutya már teljesen kiismerte és vele a legszemtelenebb, ritkán ugrál az emberekre, de rá nagyon sokszor. És ezt persze nehezményezi anyu, de nem érti, hogy magának köszönheti, direkt azért sem szeretnénk etetni napközben, mikor mi eszünk, mert abból legtöbbször az jön, hogy nem lehetne tőle nyugodtan enni, mert kikövetelné a jussát. Így meg eleinte kicsit erőlködik, néz a bánatos kutyaszemeivel, de aztán feladja, lefekszik és alszik, miközben mi zabálunk. Ha van valami maradék, akkor azt is úgy csinálom, mintha csak leesne, hogy véletlenül se higgye azt, hogy úgy kapta. Csak ez anyunak ezek szerint bonyolult...
Akkor nálad rendesek voltak ilyen szempontból. Nálam maradt ugyanaz a munkaidő (a röhejes 2 óra...találnom kellene valami 4 órást, meló mellett is azért résen leszek, és ha lesz lehetőség, akkor lépek; mondjuk az egy kicsit visszatart a pattogástól, hogy ezen a helyen csak kicsivel kapok a 2 órára kevesebbet, mint pl. egy gyárban a 4 órára, szóval azért nem mindegy...).
VálaszTörlésIgyekszem nem nagyon rástresszelni, abban bízom, hogy aludni fog a csajszi, miközben anyám felügyeli.