Bizony, eljött ez az idő is, vagyis a drágánk be lett íratva az oviba. :) Kész nagylány már! Nem is tudtam egyébkén, hogy ma meg holnap van a beiratkozás, valahogy nem verték nagydobra és bár sokszor sétáltatom Fickót az ovi közelében (aminek bejáratával szemben van a bölcsi bejárata is, ahol bezzeg a kapura ki van függesztve, hogy mikor lesz beíratás...) De olyan rendes fejlesztőnk van, hogy felhívott ma, így nem késtünk le róla.
És az Embör is olyan jófej volt, hogy visszaadta az életkedvemet! :) Felhívott, rágódtam, hogy hogy oldjuk meg az ovis dolgot. Jó, persze, lehetne a csajszival is menni, de most nem volt hangulatom ahhoz, hogy megvaduljon a babakocsiban vagy hogy császkáljon a szélrózsa minden irányába vagy dühroham közepette (mármint az ő dührohama közben) figyeljek az elhangzottakra szituhoz sem volt kedvem, így azt terveztem, hogy mozgósítjuk anyut és egyedül megyek. Holnap. De !önként! ajánlotta fel a férjemuram, hogy majd ő lemegy meló után és jól beíratja. Komolyan nagyon jól esett, mert mostanában azt is észrevettem, hogy ha kérek egy kb. 1 percnyi elfoglaltsággal járó valamit, amit én nem tudok könnyen megoldani, húzza a száját ezerrel. De most egy szóval sem kértem rá, hogy segítsen, és ez a felajánlás olyan nagy meglepetés volt, hogy elájultam, meghatódtam. Most ezáltal azt érzem, hogy újra egyfelé evezünk, összetartunk és számíthatunk egymásra. Mármint ezek eddig is jócskán nyilvánvalóak voltak, csak valahogy az utóbbi időkben mintha nem mentek volna olajozottan a dolgok. De ez most nagyon jókor jött! :)
Azért sem volt nagy kedvem menni, mert az ovivezetővel volt már egy kisebb incidensem, mikor a bölcsibe írattam a csajszit és onnan átküldött a bölcsi vezetője, hogy dumáljak már egy kicsit vele is, hogy mi lenne a legmegfelelőbb megoldás. És hát velem annyira nem volt hú de cuki. Főleg a szobatisztaságon ütköztünk, hisz én azért nehezményeztem, hogy egy spéci csoportban mééé feltétel a szobatisztaság, miközben törvényileg nincs ilyen kikötés elméletileg még a sima csoportokban sem. De könnyen kimentette magát azzal, hogy tudja a rendeleteket, de nincs meg a tárgyi feltétel a tisztába tevéshez, így elutasíthatja az ovi a pelusosokat. De ez komolyan abszurdum szerintem... A lényeg, hogy férjemnek is előhozakodott a tárgyi feltételek hiányosságával, de megörült, mikor megtudta, hogy csak félnapos lesz a leány, hisz ápolásin vagyok. Komolyan, ha az kell, akkor ha betrottyant vagy túl pisis, akkor telefonáljanak, felkacimbálom, tisztába teszem (szerencsére az otthonunkban megvannak a tárgyi feltételek... :P :P :P) és visszaviszem. Amúgy bár nem ismerem a tárgyi feltételeket, de lehet, hogy nem lenne lehetetlen beszerezni őket, szerintem itt egész másról van szó. Nem hinném, hogy egy kiba' tisztába tételhez olyan sok dolog kell és hogy ennyi anyagi forrást nem tud előteremteni egy kisváros önkormányzata az általa fenntartott ovinak, ami vállalta a bonyolultabb gyerkőcök fogadását is... Már azt is elterveztem a bölcsis beíratáskor 1 évvel ezelőtt, hogy ha emiatt nem szeretnék fogadni a lányt és inkább bölcsiben helyeztetnék el, akkor minden követ meg fogok mozgatni, hogy csak azért, mert pelusos, ne essen ki a megfelelő intézményi rendszerből, ahol megfelelő kezekben van. Médiától kezdve érdekvédelmi szervezetekhez is fordulnék az hóttuti! Azért is szeretném, hogy ovis legyen, hisz ott rendesen lenne napirend, fejlesztések, tapasztalt, jól képzett gondozók felügyelnék, míg a bölcsiben nem hinném, hogy ez megvalósítható lenne (pláne, hogy elég kevés bölcsisnek van auti diagnózisa...és max integráló csoport van, ha jól tudom, és a csajszi fejlesztéséhez most igenis kell a spéci csoport!) Mondjuk ki is van jelölve ugye ez az ovi, és mikor a szak.bizottságtól felhívtak, hogy belemegyek -e abba, hogy nem integrálják, hanem speciális csoportban szeretnék elhelyezni, akkor azért rákérdeztem a szobatisztaságra, és azt vettem ki a hölgy szavaiból, hogy fél napra mindenképp be kell venniük.
Amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy ismét nagyon örülök, hogy nem hagytuk magunkat és mentünk a fejünk után. Ugye volt egy vidéki gyermekpszichiátriai vizsgálat, ami elég érdekes volt... Olyanokat mondtak, hogy nem igaz, vicc kategória volt az egész, hamarabb le is léptünk... Na, de ezen időszakban megkaptam több helyről azt, hogy gyökér vagyok, mit loholok a diagnózisért, hát nem mindegy, hogy marad -e a vidéki vizsgálat eredménye, vagyis hogy kevert specifikus fejlődési zavara van vagy pedig hivatalosan is kiderül, hogy autista? (meg hát egyébként is csak visszahúzódó személyiség, mondta volt egy pszichológus exbarinőm a diag. előtt pár hónappal...) Rohadtul nem mindegy!!! Ez már a fejlesztések számában sem elhanyagolható, hisz a kevert speckóra heti 2 óra, míg az autizmusra 4 óra jár. Végül is "csak" a duplája... És akinek nincs lóvéja maszek fejlesztésre, nagyon is sokat jelent az a heti 2 óra plusz! A másik, hogy az oviból most egy kevert spec. fejl. zavarral lazán eltanácsolhattak volna bennünket a szobatisztaság hiánya miatt, hisz ez a diagnózis jóval megfoghatatlanabb és úgymond enyhébb, mint az autizmus, aminél bizony igenis fontos a SPECIFIKUS fejlesztés, ellátás, így nem tudják átpakolni bölcsibe, hisz ki van jelölve a spéci ovis csoport... Itt is vannak azért variálások, hisz elméletileg a Cuki a "szelídebb", enyhébb spéci csopiba került volna, de állítólag valami törvényi bizbasz miatt nem lesz két csoport... Mindegy, a lényeg az, hogy az egyik óvónő (vagy gyógypedagógus vagy mindkettő, fogalmam sincs, hogy mi a végzettsége, de mindenhonnan kizárólag azt hallom, hogy az egész életét a spéci gyerkőcöknek, főleg autistáknak szentelte, tapasztalt, elhivatott, iszonyú jó szakember) a "kacifántosabb" csoportban lett volna, de így az összevonás által a csemetém is az ő kezei közé kerül, aminek örülök. Szóval nyugi van! :)
Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog majd szólni az ovihoz a kisasszony. :) Féltem, de közben meg várom is... És bevallom, azért fura érzés, hogy speciális csoportba kellett íratni, de megnyugtat az a tudat, hogy ott lesz elméletileg a legjobb helye. És azt is érzem, hogy ha most belemegyek abba, hogy spéci csoportba kerül, akkor kap egy olyan alapot, amit dobbantóként tud majd használni ahhoz, hogy esetleg ált.iskolában már integrálható legyen és komolyabb nehézségek nélkül be tudjon illeszkedni (a fejlettségi szintjét és az autizmusról olvasottakat figyelembe véve úgy érzem, hogy ha most foggal-körömmel ragaszkodnék az integráló ovis csoporthoz, azzal megnehezíteném a jelenét/jövőjét és esetleg elvenném tőle azt az esélyt, hogy az iskolában ne spéci osztályba/intézménybe kerüljön).
