2 éve azon agyaltam, hogy milyen tejmentes tortája legyen szülinapján. (Meg lelkileg kicsit azért nehéz volt, mert nem győztem elfojtani, ami a szüléssel kapcsolatban igyekezett előtörni.)
1 éve már sejtettük, hogy autista. A szakemberek különféle dolgokat állítottak, volt akinek már pár hónappal előtte erős volt a gyanúja, hogy érintett; míg pl. a gyermekpszichiátrián azt mondta a gyógypedagógus, hogy nem autista, csak értelmi fogyatékos és hogy ennek örülni kell, mert az autistákkal ellentétben ők fejleszthetőek (áh, még most is felhúzom magam, azon, hogy egy szakember hogy állíthat olyat, hogy az autisták alig fejleszthetőek...).
Ekkor már nagy hatása volt a beszélőkéjére a TSMT, rohamosan kezdett szavakat használni, a gyógypedagógiai órákon pedig azt gyakoroltuk, hogy hallgasson a nevére.
Ma pedig már tudjuk, hogy a leányzónk is autista. Fontosnak tartom a világnapokat, mert így egy kicsit a kívülállók is kapnak pár infót, talán pár percig elgondolkodnak rajta. Szerintem legtöbben az ismeretlentől tartanak és zárkóznak el; ezért is tartom lényegesnek, hogy legalább pár alapinfója legyen olyanoknak is, akiknek mondjuk egyáltalán nincs autista ismerősük, családtagjuk.
Bízom benne, hogy pár év múlva talán nem rettennek meg annyira az autizmus szótól. Az egyik "kedvenc" szitum az volt, mikor mondtam valakinek, hogy hát ez van, mire ő nekem esett, hogy "ne mondjál már ilyet!" Úgy reagált, mintha valami szitokszóval illettem volna a gyerekemet. o.O Amitől még hülyét szoktam kapni: "Jaj, hát régen minden problémásabb gyerek hiperaktív volt, most meg autista, nem kell ezt olyan komolyan venni, most ez a divat, oszt kész, majd kinövi." :/
Biztos sok dolog könnyebben menne, ha nem lenne autista, de egy ideje már nem látom akkora tragédiának (igen, bármennyire is szarul hangzik, nem szépítem, sokáig óriási katasztrófának éreztem), hogy az ő agya másképp van huzalozva. Meg kell tanulnunk (nem egyszerű) az ő szemüvegén keresztül látni és így egyre gördülékenyebb lesz minden.
Sokat számít, hogy rengeteget fejlődött, változott. Óriási különbség pl., hogy sokszor már ő kezdeményez ölelést, míg volt olyan korszaka, hogy lökte el magát és morgott. Még gyakran vannak nehezebb periódusok, visszalépések, de összességében úgy érzem, jó úton haladunk. És ebben rengeteget segítenek a fejlesztőink! :)
Ha van kedvetek, nézzétek meg a Mozaik Egyesület videóját:
Ekkor már nagy hatása volt a beszélőkéjére a TSMT, rohamosan kezdett szavakat használni, a gyógypedagógiai órákon pedig azt gyakoroltuk, hogy hallgasson a nevére.
Ma pedig már tudjuk, hogy a leányzónk is autista. Fontosnak tartom a világnapokat, mert így egy kicsit a kívülállók is kapnak pár infót, talán pár percig elgondolkodnak rajta. Szerintem legtöbben az ismeretlentől tartanak és zárkóznak el; ezért is tartom lényegesnek, hogy legalább pár alapinfója legyen olyanoknak is, akiknek mondjuk egyáltalán nincs autista ismerősük, családtagjuk.
Bízom benne, hogy pár év múlva talán nem rettennek meg annyira az autizmus szótól. Az egyik "kedvenc" szitum az volt, mikor mondtam valakinek, hogy hát ez van, mire ő nekem esett, hogy "ne mondjál már ilyet!" Úgy reagált, mintha valami szitokszóval illettem volna a gyerekemet. o.O Amitől még hülyét szoktam kapni: "Jaj, hát régen minden problémásabb gyerek hiperaktív volt, most meg autista, nem kell ezt olyan komolyan venni, most ez a divat, oszt kész, majd kinövi." :/
Biztos sok dolog könnyebben menne, ha nem lenne autista, de egy ideje már nem látom akkora tragédiának (igen, bármennyire is szarul hangzik, nem szépítem, sokáig óriási katasztrófának éreztem), hogy az ő agya másképp van huzalozva. Meg kell tanulnunk (nem egyszerű) az ő szemüvegén keresztül látni és így egyre gördülékenyebb lesz minden.
Sokat számít, hogy rengeteget fejlődött, változott. Óriási különbség pl., hogy sokszor már ő kezdeményez ölelést, míg volt olyan korszaka, hogy lökte el magát és morgott. Még gyakran vannak nehezebb periódusok, visszalépések, de összességében úgy érzem, jó úton haladunk. És ebben rengeteget segítenek a fejlesztőink! :)
Ha van kedvetek, nézzétek meg a Mozaik Egyesület videóját:
Egy másik videót is hozok, nekem ez nagy kedvencem, még a gyanú ideje alatt találtam rá, rengeteg a hasonlóság a kisfiú és a mi kislányunk közt, zenével együtt érdemes megtekinteni. :) Bár ezt régebben már megosztottam itt, de most újból megteszem, hátha valaki lemaradt róla. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése