- Miközben Fickóval voltam lent pisi-kaka körön (egyre ügyesebb a drágám), azon agyaltam, hogy milyen rég sétáltunk kézen fogva az Embörrel. :(
- A szexen kívül nem sok mindent csinálunk közösen...
- Hiányzik. Mármint az, ami régen volt. Persze, minden változik, de akkor is... Nem utáljuk egymást (legalábbis én őt biztos nem), válni sem akarunk, szóval nincs itt minden veszve, de valahogy most olyan fura nekem minden.
- Sajnálom, hogy a terveim közül nem sok jött össze, és ami sikerült, az sem pont úgy, ahogy elképzeltem.
2014. április 27., vasárnap
Még az előzőhöz pár mondat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ShareThis
Ez megint komoly téma, ami biztosan sok problémás gyerekkel rendelkező szülőt érint. Sok-sok tanulmányban benne van, hogy nagyon nagyon fontos, hogy amellett, hogy egy ilyen vagy olyan gyerek szülei vagytok, meg kell maradni házaspárnak is, és ez nagyon nehéz.
VálaszTörlésNyilván agyal az ember...milyen volt régen, mi lenne ha nem neki hanem másnak szülök (vajon akkor is ugyanezek a problémák merülnek fel?), mi lesz velünk?
El kell hogy keserítselek: olyan már sosem lesz, mint előtte. És ez akkor is így lenne, ha rózsaszín felhők és madárcsicsergés közepette sétálnátok kézenfogva hármasban a naplementében ... Sajnos a házasságotok, kapcsolatotok megváltozása egyenes következménye a helyzet megváltozásának, és annak, hogy meg kell küzdenetek mindkettőtöknek az elfogadással. Az jó kiindulópont, hogy ha szereted még (vagy ahogy te írod, nem utálod :D ), ha ős is így van ezzel, akkor túlleszel/túllesztek ezen. Csak el kell fogadni a megváltozott helyzetet (húdekönnyűmeginteztmondani mi? :) ), és megtalálni abban a lehető legjobbat.
Mikor megzuhanok így párkapcsolatilag, akkor azzal szoktam magam nyugtatni, hogy ez az élethelyzet egy tökéletes teszt, hogy kiderüljön, hogy mennyire stabil lábakon állunk. Ha véletlenül, ne adj' Isten szétmennénk, akkor sem fognám rá egy percig sem a leányzónk állapotára, mert szerintem ha ezt a megváltozott helyzetet nem élné túl a kapcsolatunk, akkor bár lehet, hogy később, de biztosan szétmenne 20 nt gyerek mellett is a házasságunk. Vagy ha nem, akkor meg cseszettül boldogtalanul élnénk egymás mellett, aminek meg nem sok értelme lenne. Azért bizakodó vagyok, csak hú de sokat kellene nekem is változnom. Igyekezni fogok! :)
VálaszTörlés