A pozitív átváltozásom (hehe, azért kíváncsi vagyok, mennyire fog sikerülni... :D) első napján igyekszem nem felhúzni magam azon, hogy az egyszem gyermekünk tegnap este 23:30-körül aludt el, 8 előtt kelt (én 7-kor), és az álmosság halovány jelét sem látom rajta (magamon annál inkább érzem), nem volt hajlandó délután aludni semennyit sem. o.O Ki vagyok purcanva, reggel felhívtam a fejlesztőt is, és lemondtam a foglalkozást, mert annyira fáj a gigám és gyenge vagyok, hogy nem éreztem, hogy képes lennék elvinni a csajszit (oda-vissza 1 óra gyaloglás). Meg most még lazíthatok ilyen eseteknél, ha munka-ovi lesz, akkor már nem leszek ilyen kiváltságos helyzetben...
Ma enyém az esti rutin + még pizzát is kellene gyúrnom-sütnöm. :/ Még jó, hogy van Mebucain, csak kár, hogy max. 6-ot lehet bevenni belőle. o.O A csodaszeremet, ami mindig bevált, nem használhatom, mert nem lehet a dilibogyóimmal együtt szedni... :( Aspirin+C volt, ami ilyenkor pár nap alatt rendbe tett.
Ma olvastam egy nagyon jó bejegyzést, sok helyen magamra ismertem benne, igyekszem belőle tanulni, a 2. pontot is sok embernek érdemes lenne megszívlelnie:
2. A kétlábúak nem szeretik egymást. Pletykálnak a munkatársaikról, fröcsögnek a szomszédokra, utálják a kutyásokat/a macskásokat/ a kisgyerekeseket/a másképp gondolkodókat/ a másokat/ a mindenkit. Mindenki utál valakit, és még olyan is van, aki mindenkit utál. Nekem is van kevésbé szimpatikus kutya a parkban, de inkább csak nem veszek róla tudomást. Ez miért olyan nehéz a kétlábúaknak?
forrás: http://demenyakotsog.cafeblog.hu/2013/07/29/mit-csinalnak-rosszul-a-ketlabuak/
