lassandebiztosan

2014. április 16., szerda

Nincs túl nagy alvásigénye (nekem viszont lenne...)

A pozitív átváltozásom (hehe, azért kíváncsi vagyok, mennyire fog sikerülni... :D) első napján igyekszem nem felhúzni magam azon, hogy az egyszem gyermekünk tegnap este 23:30-körül aludt el, 8 előtt kelt (én 7-kor), és az álmosság halovány jelét sem látom rajta (magamon annál inkább érzem), nem volt hajlandó délután aludni semennyit sem. o.O Ki vagyok purcanva, reggel felhívtam a fejlesztőt is, és lemondtam a foglalkozást, mert annyira fáj a gigám és gyenge vagyok, hogy nem éreztem, hogy képes lennék elvinni a csajszit (oda-vissza 1 óra gyaloglás). Meg most még lazíthatok ilyen eseteknél, ha munka-ovi lesz, akkor már nem leszek ilyen kiváltságos helyzetben...
Ma enyém az esti rutin + még pizzát is kellene gyúrnom-sütnöm. :/ Még jó, hogy van Mebucain, csak kár, hogy max. 6-ot lehet bevenni belőle. o.O A csodaszeremet, ami mindig bevált, nem használhatom, mert nem lehet a dilibogyóimmal együtt szedni... :( Aspirin+C volt, ami ilyenkor pár nap alatt rendbe tett.

Ma olvastam egy nagyon jó bejegyzést, sok helyen magamra ismertem benne, igyekszem belőle tanulni, a 2. pontot is sok embernek érdemes lenne megszívlelnie:

2. A kétlábúak nem szeretik egymást. Pletykálnak a munkatársaikról, fröcsögnek a szomszédokra, utálják a kutyásokat/a macskásokat/ a kisgyerekeseket/a másképp gondolkodókat/ a másokat/ a mindenkit. Mindenki utál valakit, és még olyan is van, aki mindenkit utál. Nekem is van kevésbé szimpatikus kutya a parkban, de inkább csak nem veszek róla tudomást. Ez miért olyan nehéz a kétlábúaknak?
forrás: http://demenyakotsog.cafeblog.hu/2013/07/29/mit-csinalnak-rosszul-a-ketlabuak/



2 megjegyzés:

  1. De mindig lefekteted? Mert enyém sem kutya. Én meg úgy vagyok ezzel, hogy 2,5 évesen ne viccelődjünk már alváselhagyással! (Meggyőződésem, hogy Petinek pl. nem is az alvásigénye csökkent, hanem néha eldönti, hogy nem fekszik le. ) Mert ha lefekszik, akkor lenyom vagy 3 órát...
    Én ezért tartom fent a kiságy témát. Az este nem gáz, de minden délután kötelező pihenés van a kiságyban. Aztán azért sokszor megunja a danolászást, és elalszik. Azért is ragaszkodom a délutáni relaxhoz, mert jön a közösség... ahol még vagy 3 évig garantáltan nyugszi van délben.

    Na a lényeg: visítana-e a 3éves deded, ha kiságyban hagynád relaxálni. (Peti annyira megszokta, hogy jórészt énekel, meg az állatokat dobálgatja, de Hanneszból mondjuk kinézem, hogy begorombul. :) )
    A betegséget is ugyanígy eljátszottam: egy hónap alatt 2. A gyerekdoki is azt mondta, hogy ilyenkorra kimerül a szervezet.... Deee: spárgaszezoooon! Tudod... ;)

    VálaszTörlés
  2. Akkor nem szoktam lerakni, mikor 9-10 fele kel fel (tudom-tudom, kései..., de hát bagolytípusúak vagyunk)
    Viszont, ha 8-fele ébredünk, akkor persze lerakom. De ebben meg az a szívás, hogy ha alszik délután, akkor este 11/fél-12-nél hamarabb nincs rá esély, hogy elaludjon. Amúgy nem panaszkodom, mert szerencsére ha nem beteg, akkor ha elaludt, akkor nem szokott felkelni, de a nappali alvásokkal meg az elalvással születése óta vannak gondjai.
    A közösséges alvást megúszta az ápolási miatt, mert így nem maradhat délután (ennek örülök is meg nem is...)


    Óh, szoktam én hagyni az ágyban. Ő ilyenkor legtöbbször mesékből idéz, meg fogdossa az alvósakat és úgy csinál, mintha azok lennének az előadott mű szereplői (ez amúgy nagyon jó dolog autiéknál, nem nagyon szoktak szerepjátékozni, de nála, még ha sajátos formában is, de azért megjelenni látszódik) Ha megunja, akkor kezd el kiabálni, hogy "megkeressük azanyut!", "kiszáléééék!"
    Legutóbb terhesen volt ez a nagy tavaszi takonykórom, akkor is alig bírtam belőle kikecmeregni. De szerintem is az lehet, hogy vitaminhiányom van, körmeim is törnek, hámlanak. Őőő, bevallom, hogy én még sohasem ettem spárgát, pedig kíváncsi lennék az ízére. Viszont idén először ettem medvehagymát. :)

    VálaszTörlés