lassandebiztosan

2014. április 4., péntek

Csütörtökön egy kissé bunkó voltam :(

(Ez az a poszt, amit közzétettem, majd visszaállítottam piszkozatnak, mert annyira szégyelltem... De aztán egész nap azon agyaltam, hogy az milyen már, hogy szépítem magam, így úgy döntöttem, hogy kiteszem, bármennyire is sül a pofám miatta. Így is valószínűleg sokszor szépítek magamon tudtomon kívül, reflexből; hát legalább tudatosan ne maszkírozzak már!)

Bűntudatom is van miatta. :( Bár nem volt szándékos, de akkor is bánt...

Már eleve morcos voltam, anyám is több ízben felhúzott (külön posztot érdemel , és még azért takonypócok is vagyunk, köhögünk meg ilyenek). Eddig az volt a szerencse, hogy pár napos csúszással kaptuk el a megfázást a lánnyal, de most szinte egyszerre jött ki rajtunk, és hát gondolom nem kell bemutatni, hogy sajgó fejjel milyen kellemetlen tud lenni a gyereksipítozás. Főleg, ha gyakran előadja magát...

De mivel már napok óta nem volt levegőn a Cuki, így már azért ildomos volt levinni... Mentünk a játszóra. A hozzánk közel lévőnél tök ügyes volt, néztem is, ugyanis már egy csomó ideje hintázott és mások is szerettek volna, ezért igyekeztem rávenni a "kiszállék"-ra. Szinte észre sem vehető ellenállással kellett csak szembeszállnom. De idővel egyre több gyerök jött a játszóra, és ez kissé frusztrálta a Cukkert.  Kb. ekkor érkezett melóból az apja, és bár már csipás szemekkel is az első kérdése reggel, hogy "hol az apu?" vagy "megkeressük az aput!" és képes minden órában tényként közölni velem, hogy "apu focizik, apu cigizik, apu dolgozik, apu szobában, apu alszik". És mindég mondom neki, hogy apád dolgozik, mégis mindig hiányolja. Ennek ellenére, ha végre valahára hazajön, szinte észre sem veszi... Jó, azért szerencsére mostanában egyre gyakoribb, hogy itthon megörül neki. Vagyis szerintem mindig örül neki, csak nem mindig van annak tudatában, hogy ezt jó dolog kimutatni. :)
Tegnap a játszón, ahogy odajött melóból érkezve az apuja, hát semmi reakciót nem mutatott. :(  De kb. úgy képzeljétek el, mintha egy vadidegen jött volna oda, nem pedig az imádott, egész nap hiányolt apja...

Majd faterja hazament, de előtte elindult természetesen a vakvilágba a drágánk (egyre több gyerek lett és ez gondolom zavarta), így az apja utána ment, míg mi összeszedelőzködtünk. Ilyenkor mintha nem is hallana. Ha nem lennének autók, esküszöm, rászerelnék valami nyomkövetőt és/vagy kamerát és megnézném, hogy ugyan mit csinálna, merre menne és hogy egyáltalán mikor tűnne fel neki, hogy nincsenek vele a szülei...

Átmentünk hát a rettegett kutas játszóra...(Apja nélkül.) Ahol persze összezörrentünk. Idösanyám is ott volt, csak hogy még harmonikusabb legyen az egész. :P Egy pici ideig elvolt, de aztán jött a katasztrófa egy éktelen hiszti formájában majd ezt követte egy jó hosszú folyamat, miközben ugyancsak ellenkezett. Majd próbáltam belepasszírozni a hintába, mert már fél órája azt szajkózta a hempergések közepette, hogy "belecsücsű hintá", de ha a közelébe mentünk, vagy belesegítettük volna, akkor már tiltakozott. Jó, ez lehet dac is, de azért hogy egy olyan miatt fetreng a homokban, hogy szeretnénk a kedvében járni, és teljesíteni minden óhaját, na az már nekem sok. Ezután elszakadt a cérnám (álmos voltam, taknyos, anyám is ugye felhúzott, meg a lány is és még sorolhatnám a türelmetlenségem, bunkósságom lehetséges okait), de az a lényeg, hogy úgy voltam vele, hogy akkor oké, beleülsz abba a kurva nyamvadt hintába és akár órákig is löklek egy kis csöndért cserébe... (amúgy a hintában sincs csöndben, sőt soha, csak ha alszik, de ezt tényleg szó szerint kell érteni!, de a hisztihez képest a karattyolás már simogató zene a füleimnek). De persze mialatt ezt a projektet kiviteleztem, az értetlenségből kifolyólag a drága egyetlen kislányom szokásához híven vadul őrjöngött, mire egy aranyos leányzó megkérdezte, hogy mi a baja a kislánynak. Én ekkor már eléggé ki voltam bukva és hát izé, azt mondtam elég hangosan az érdeklődőnek, hogy "semmi baja nincs, csak autista". Ahogy ezt kimondtam, már megbántam. Na nem a mondatot (még annak ellenére sem, hogy oltári nagy csend lett az addig nyüzsgő játszón és mindenki bennünket bámult), hanem annak hangerejét, stílusát bántam meg. Mert a kislány pusztán aranyosan érdeklődött, én meg a felgyülemlett feszültséget így adtam ki. :( Nem mondtam semmi csúnyát, bántót; de szégyellem, hogy nem tudtam a hülye temperamentumomat megfékezni vagy legalább a hangerőmön csökkenteni és képtelen voltam figyelembe venni, hogy egy olyan fiatal érdeklődőnek dobálóztam az autizmussal, akinek valószínűleg lövése sincs róla, hogy mit jelent e szó, de ezáltal biztos, hogy negatív társítást keltettem benne, pedig a céljaimmal, álmaimmal (elfogadás, megértés, befogadás) ez pont ellentétes . :'( Nem akarom hibáztatni a Cukkert, de azért az is erősítette a hangerőmet, hogy valahogy úgy éreztem, hogy túl kell kiabálnom, plusz még ugye "közelharcoltunk" is és így robbantam. :( Tényleg nagyon szégyellem, hogy nem voltam ura a helyzetnek. :(
Azzal vigasztalom magam, hogy a hibáiból (is) tanul az ember, legalábbis nagyon remélem; szóval fáradtan, megfázva, kialvatlanul, anutám társaságában nem viszem többé játszótérre egyszem gyermekemet... :/
Remélem nem vettem el a kedvét a kislánynak a további kérdéseinek feltevésétől, mert amúgy tényleg nagyon aranyos volt és mindig meghatódom a gyermeki nyitottságon, őszinteségen!
Már rég éreztem magam ekkora gyökérnek... :(

16 megjegyzés:

  1. Lilla is imadja az apjat, de ha hazajon, nemhogy ele nem szalad, de elbujik elole. Soha nem udvozli mostanaban, amikor hazaer.
    Betegen gyereket pesztralni onmagaban is megterhelo. Elofordul, hogy elszakad a cerna.
    Jobbulast!

    VálaszTörlés
  2. Brigitta Kárpát2014. április 5. 7:48

    Szia!
    Jobbulást,nyugodtabb napokat Nektek!
    Csodálom a kitartásodat-és a sorstársaidét is-.Nálam-szégyen,nem szégyen-alapból is néha borul a bili.Gyakori a hiszti nálunk is.Nekem a munka jót tett, talán Te is így leszel, ha a Kicsi lányt biztonságban, jó kezekben tudhatod majd, kikapcsolsz kicsit a munkahelyen.
    Szép hétvégét!!!

    VálaszTörlés
  3. Bettina Molnár2014. április 5. 9:47

    Áh, hát az én hsz-em megint eltűnt. Nem nekem való ez a rendszer :( Kati, ne szégyenkezz, te sem vagy gép, bárkivel előfordulhat ez. És minden csoda három napig tart... te is megbékélsz magaddal, és azok is elfelejtik hamar az esetet, akik a szemtanúi voltak!

    VálaszTörlés
  4. Nem csináltál semmi rosszat. Mikor éppen küzdesz a gyerekkel nem tudsz udvariasan senkinek válaszolni, még ha az egy gyerek is. Egyébként meg nem voltál udvariatlan csak a valóságot körítés nélkül adtad elő. Van annak a gyereknek szülője, az majd elmagyarázza a gyereknek hogy mit kell értenie. Te meg mellékesen megismerkedhetsz egy szülővel, hátha jó fej.

    VálaszTörlés
  5. Nekem tök fura, hogy egy nt gyerek elbújik az apja elől. :-O
    Nálatok nem fura, mert írtad, hogy nála azért van hova fejlődnie a szeretetkimutatásban. Lehet, hogy akkor éppen a saját kis világában volt.

    Tudod mit utálok benned, de nagyon?!!!! Annyira hülyén állsz magadhoz, annyira szigorú vagy magaddal, annyira él benned egy kép, hogy milyennek kellene lenned....stb. Szóval mit hiszel egy átlagos gyerek átlagos anyukájáról? Nem gondolod, hogy ha nekik/nekem tök nehéz a gyerekkel, akkor neked 100szorosan?
    Nem gondolod, hogy mi egy "sima gyerek" mellett is ki tudunk futni a világból?
    Ne vegye senki magára, de lehet hogy valakinek/valakiknek a blogját nem kéne olvasnod. Mert túl szirupos. Nekem pl. volt olyan blog, amit hagytam a francba, mert lehet hogy igaz volt, csak túl egyoldalú és húztam a szám. ( most nem azért mert azt akarom olvasni, hogy néha neki is nehéz, de túl egysíkú volt, hogy csak a szépet írta le. )
    Én amikor elolvasta ma a címet, egy sokkal durvább sztorira számítottam.
    Tényleg megértelek, hogy bánt, főleg, hogy egy gyerekkel történt, de ne legyél már ilyen szigorú magadhoz!!!
    Remélem azért kicsit csitult a lelked azóta.
    Néha tölthetnél fel képet a másik blogra is! Annyira szép a kiscsaj és néznék róla képeket szívesen!

    VálaszTörlés
  6. Bogdánné Bácskai Éva2014. április 5. 20:31

    Kati, mindenkinél szakad időnkét a cérna és elszalad a nyelv, akárcsak a stílus, hangerő erejéig. Egyáltalán nem voltál bunkó, csak frusztrált, de ha ennyire zavar, akkor legközelebb próbáld megkeresni a kislányt és a vele lévő felnőttet a játszótéren, és elbeszélgetni velük.
    Kezdheted azzal, hogy nagyon bánt, amiért olyan kurtán-furcsán válaszoltál a kislánynak, és elmondhatod, hogy magad sem voltál jól akkor, azt pedig láthatták, hogy Tündüs éppen mit művelt. Egyébként is biztosan tudják már korábbról, hogy problémák vannak, hiszen jártok oda egy ideje, és egy játszótér közönsége azért viszonylag stabil.
    Nagyon sajnálom, hogy anyukád ennyire nem tud a helyzet magaslatára emelkedni, és nemhogy segítene, csak nehezebbé teszi a batyudat :-(

    VálaszTörlés
  7. Ezt majd felolvasom férjemnek, mert bár be nem vallaná, de azért szerintem zavarja, hogy az egyszem tündérkéje letojja, hogy hazajött... és talán megkönnyebbül, hogy nem autiéknál is van ez hasonlóképp. ;)

    VálaszTörlés
  8. Szia, köszi, már egész jól vagyunk. :)
    Nagyon várom a melót és a napokban tudatosult bennem, hogy pár nap múlva már szabin leszek, bő 1 hó múlva meg már állományba vesznek és dolgozhatok. :) Tudom, hogy sokszor fel fognak húzni, de mindezek ellenére is nagyon várom. (Bár azt nem, hogy nem tudom sajnos biztos kezekben a leányzót, anyu fog rá vigyázni és ha jön az ovi, akkor is, mert délutános lettem... De majd megpróbálom magam átkuncsorogni hajnalra, ha nem megy és anyu is hozza a formáját, akkor meg nem tudom, mi lesz...) De a kikapcsolódást várom. Meg hogy lesz egy rendszer az életemben. Meg felnőttek közt leszek és hasonlók. :)
    Neked is szép hétvégét! :)

    VálaszTörlés
  9. :( Sajnálom, hogy már nem először tűnik el a hsz-ed, remélem abbahagyja a szórakozást a rendszer!!!

    De annyira kínos volt, hogy nem igaz... Remélem nem leszek olyan, mint Kiszel Tünci, állítólag ő fb-on fenyített be egy kiscsajt... o.O http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2014/04/03/kiszel_tunde_egy_13_eves_lanyt_fenyegetett/

    VálaszTörlés
  10. Igen, ez volt az ijesztő, hogy a harcolás közepette nem tudtam kontrollálni magam, pedig előfordul, hogy sikerül... :)
    Örülök, hogy azért nem tartasz ettől szörnyetegnek, meg a játszótérről sem toloncoltak kis, és a jelenet után minden ment ugyanúgy, mint előtte.

    VálaszTörlés
  11. Te tényleg nem pikkelsz Nyonyeszékra? Nem kötekedés gyanánt kérdezem, de már nem elsőre olvasok hasonlót tőled vele szemben. Gondolom az első bekezdésben az ő hsz-ére céloztál.


    Óh, én nem csak magamhoz állok szerintem hülyén, hanem az egész világhoz... Sokszor érzem azt, hogy nem értem a körülöttem történő dolgokat, reakciókat.
    Az én blogomnál meg sokszor már azt érzem, hogy én meg az antiszirup vagyok és furcsállom, hogy egyre többen olvastok. :O
    Örülök, hogy ennyien írtátok azért, hogy nem vagyok annyira gyarló, mint amit gondoltam magamról az ominózus eset kapcsán. És nem töröltem ki egy hsz-t sem, nem moderáltam semmit sem, szóval ellenvélemény még nem jött, bár biztos van, csak lehet, hogy nem ér meg egy regisztrálást, hogy beszóljanak. :D Csak megérte átállni a disqus-ra!
    Ha előbb nem is, de a szülinapja körül biztos töltök képeket a másik blogra.

    VálaszTörlés
  12. Amúgy visszagondolva tökre szimpi volt a kiscsaj reakciója, bátorsága és gondolom ezért is érintett ilyen mélyen, hogy gyíkarcú voltam. Nem ezt érdemelte volna, és míg ott voltunk a játszón, szerettem volna elnézést kérni és elmagyarázni a dolgokat, de valahogy nem sikerült... Ha legközelebb ott lesznek, megpróbálom helyretenni a dolgokat, a lelkiismeret-furdalás enyhítése mellett azért is, hogy az autizmus szó kapcsán ne egy ilyen negatív kép ugorjon be a kislánynak. Nem gondoltam bele, hogy a szavaimnak van súlya...
    Erre a játszóra nem gyakran járunk, mert itt van a rettegett kút, és annyira bele tud merülni a pancsolásba, hogy ezért fölösleges lenne játszótérre menni, hisz itthon a kádban is tudja ugyanezt. Meg tök dzsuvás az a tócsa, szóval legszívesebben lerúgnám azt a rohadt kutat, nem volt teljesen tudatában az, aki a játszótér kerítésen belül helyezte el (nem gondolták, hogy a lefolyója a homoktól teljesen el fog dugulni és állandó dagonya lesz ott nem is kicsi kiterjedésben?). Mert a legtöbb gyerek amúgy is szeret pacsálni, nem is ezzel van a baj, csak ők mondjuk fél óra múlva megunják és mellette csúszdáznak vagy valami, még az enyém szerintem napokig képes lenne tócsázni és nagyon nehéz ebből kirángatni.
    Hú, hát anyu nem valóban nem gyenge... :( De ha így visszagondolok, mindig is ilyen volt, én a legtöbbet Mamákámnak köszönhetek, anyám valahogy gyerekkoromban is legtöbbször nem volt ott vagy nem úgy, ahogy (szerintem) kellett volna.

    VálaszTörlés
  13. Na ez most szarul esett. :-P
    Bárki gyerekénél furának tartom, ha elbújik az apja elől. Egy nt-nél meg nem. ( és minden gyereknek vannak furcsaságai ) Azt hittem ezt a te blogodba le lehet írni. :-P
    (Nem olvasom Csillát nagyon rég óta. Dolgozok + tanulok + nekem ő nem hiteles ember. Elhiszem, hogy vannak ilyen tökéletes családok, de sajna nem ez a magyar átlag. Amivel nem ért egyet az ember, arra nem kell idő pazarolni. ;-) , hidd el jobb így az ember lelkivilága. )
    Ó most látom face-n kirakott az ismerősei közül.
    Köszi Csilla, te aztán jó ember vagy! :-D
    Na ennyi volt a személyeskedés.
    Én tényleg csak azt javaslom, hogy ne várj olyan dolgokat magadtól, amit egy átlaggyerek átlagszülője se tud hozni a mindennapokba.
    Olvasod Babit, írja hogy szokott kiabálni. Bavallom, én is szoktam. Akkor neked meg aztán bőven van okod néha kiabálni. És nyilván tudjuk, hogy ez nem jó dolog, de nem vagyunk szuperanyák.

    VálaszTörlés
  14. Én meg nem tartom furának. És nem azért írom, hogy nyaljak Nyonyeszkának.
    Itt mindent le lehet írni, csak a személyeskedésnek nem szoktam örülni. Mármint engem lehet nyugodtan kritizálni, csak azt nem szeretem, ha más anyukákról alkotott véleményeteket ezen a felületen osztjátok meg(végső soron az adta az utolsó lökést, hogy disqus legyen, hogy névtelenül elkezdett/elkezdtek fikázni másokat, és ezt én nem szeretem.) Ha valakivel gond van, ott a privát üzenet, ezek a dolgok szerintem nem idevalóak.
    Számomra hiteles Csilla. Nincs elszállva magától,és én azt sem érzem, hogy csak arról írna, hogy ők tökéletesek, a nehézségekről is őszintén szokott írni.
    És attól, hogy nem ez a magyar átlag, miért ne írhatna róla? Nem értem.
    Mindegy, szerintem hagyjuk ezt, jó? Köszönöm!

    VálaszTörlés
  15. Gyongyi! Az en eletem ilyen. Igen, tokeletes. Irtam is errol mar nem egyszer a blogomban. Arrol, h mennyire elegedett vagyok az eletemmel, es arrol is, h naponta halas vagyok erte. Es arrol is, hogy bizony szoktam kiabalni. Es arrol is, h nem volt ez mindig igy es nem az olembe pottyant a boldogsag. De ha igy is lett volna, semmi kozod hozza. Miert olvastal, ha ennyire hiteltelennek tartasz?
    Mostmar biztos vagyok abban, hogy irigy es rosszindulatu vagy, es sokaig ketsegeim voltak, de mostmar tudom, direkt kotozkodsz velem folyton. Kerlek, szallj ke rolam.

    VálaszTörlés
  16. Nektek még soha nem volt olyan, hogy megismertetek valakit vagy blogon vagy személyesen a való világba és utána csalódtatok benne? Mert itt simán ez történt. Ebbe semmi extra nincs. Nagyon rég nem olvaslak, közbe megnéztem valamikor ki is raktál.
    Azt viszont kikérem magamnak, hogy irigy és rosszindulatú lennék. Nem ismersz, ne rágalmazz. ;-)
    Kati: persze, hogy írhat róla! Erre írtam, hogy ilyenkor a másik embernek kell megnyomni az x gombot. És pont ez történt. Én hagytam abba az ő olvasását.
    Nyilván ti máshogy vagytok vele, hisz blogoltok, de én ezt nem tudom ennyire komolyan venni. Imádok blogokat olvasni ( nem sokat, párat csak ), de ez olyan messze van a valós barátságoktól.
    Lapozzunk. ;-)

    VálaszTörlés