2013. július 30., kedd

Egy romantikus ajándék is lehet veszélyes

 Néha komolyan mondom, úgy érzem, mintha az életünk tragikomédia lenne... o.O Az történt ma, hogy férjem elvitte a leányzót anyósomhoz, én meg itthon maradtam. Anyós kertjéből hozott Embör egy szál rózsát, aminek nagyon megörültem. Olyan jól esett! :)
 Viszont a kisasszonynak is fájt rá a foga, és addig toporzékolt, míg megkaparintotta, mivel tüske nem volt rajta, gondoltam üsse kő. Tök édesen szimatolta, nagyon beleélte magát, a macska meg azt hitte, hogy fű, így ő is szeretett volna részesülni az én ajándékomból. Majd megszakadtam a röhögéstől, ahogy a gyerök bőszen szagolgatta, a macska meg mászott rá a lányra, és mindenáron meg akarta rágicsálni, és ennek Hancsesz nem annyira örült. :D Néha tényleg olyanok, mint két testvér, jót marakodtak a rózsán.
 Majd esti rutin közben a növény véletlenül az ágyon maradt, amit persze a cicus kihasznált, és lerágott belőle egy levéldarabot. Ekkor már szegény rózsának a virága is letörött, csak egy vékony hártya tartja. Ez még hagyján, de ami utána jött... Elkezdett a kisállat szenvedni, öklendezett, kaparta a száját, ugyanis a torkán akadt a levél darabka. Én meg csupa ideg lettem, mert már vérzett is a szája. Először azt hittem, hogy a rózsa sértette fel a gigáját, de nem, hanem ahogy a mancsával igyekezett kiszedni, akkor megkarmolta magát. Szétfeszítettem a száját, és belekukucskáltam, és láttam, hogy ott van, de mivel heves ellenállást tanúsított, és belém eresztette a karmait, elengedtem. Tovább kínlódott. Azon imádkoztam, hogy nehogy a légútjába kerüljön, mert akkor szerintem annyi lett volna neki. :( Már azon agyaltam, hogy rohanok vele ügyeletes orvoshoz, de aztán vittem neki vizet, de nem ivott. Majd egy kis szárazzal kínáltam, és szerencsére pár falat után abbahagyta az öklendezést. Férjjel lefogattam, és újra belestem, és ekkor már nem volt ott szerencsére. De még neki, mármint a Mókuskának állt ám feljebb, olyan csúnyán nézett, hogy nem igaz...
 Olyan kis szerencsétlen amúgy ez a macska... Kóbor jószág volt, és nem tudom, mi történhetett vele, de a farkában van egy majd 90 fokos görbület. Szerintem becsukhatták, és eltört. Nálunk is érték már balesetek, az életeiből párat már felhasznált. Például egyszer kint bagóztunk az erkélyen, ilyenkor mindig kijött velünk, de az ominózus alkalomkor megijedt, és kivetette magát az erkélyről, átszakítva a gyékényt, akkor 2. emeleten laktunk... Rohantam le, mint az őrült, vittük azonnal állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy eltört a hátsó lába. :S Úgy sajnáltam szegényt. Volt még olyan is, hogy beakasztotta a körmét a számítógép aljába, és ott tekergőzött, és vonaglott. Máskor meg a fürdőszoba ajtóval ügyeskedett addig, hogy odaszorította a lábát. Nem semmi egy Cica Bettinszki, az biztos! Nem hagy unatkozni, de egy imádnivaló dög! :)

A szóban forgó rózsa, ami fénykorában egész helyes volt, de ilyenné tették a gyerökök. A kép azért van ennyire megbuherálva, mert vakuval készült, és az árnyék teljesen egybefolyt a levelekkel, és nem igazán látszódott, hogy mekkora darabot rágott le a kisállat, így talán jobban kivehető.

Innen vetette ki magát pár évvel ezelőtt.

Szép szemű lény :)

Fürdi után csapzottan, mérgesen. :D

12 megjegyzés:

  1. Jaj de mérges az a cica! :D Szerencsétlen... még jó hogy nem lett semmi baja :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem igazán szeret fürdeni... :D Utána órákig duzzog, és csúnyán néz. Úgy bírom a macskákat. Nagyon örülök, hogy végül nem kellet ügyeletre rohanni vele.

      Törlés
  2. Nálatok aztán zajlik az élet.
    Ezen az utolsó képen tök jót mosolyogtam. :-) Azért hál istennek nem lett baja. Lehet te nem kapsz többet virágot.
    Előző bejegyzéshez: most tényleg nem azért, hogy fogjunk mindent a múltra a szülőkre..stb de igenis nagyon befolyásolja az életünket, milyen körülmények között nőttünk fel. Szóval az ember úgy indul a felnőtt életbe, hogy kap egy csomagot és nem mindegy, hogy milyet.
    Mi gyerekkorunkba nem voltunk nyaralni, nem volt Barbim, szüleim elváltak...stb. de mégis nagyon jó gyerekkorom volt, nagyon jófej anyukám van. Szóval én láttam a barátnőimen, hogy mennyire szeretnek eljönni hozzánk és ez csak anyun múlt.
    Szerintem gondolj arra sokat, hogy a te lányodnak már mennyivel könnyebb lesz.
    Egész jófej szülőnek tűnsz a blog alapján. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nagyon durci volt, hallottad volna, hogy fürdés közben hogy vertyogott. :O Vagy ha kapok, valahova eldugom, de mondjuk egy 28 hónapos és egy macska elől nem igazán lehet. A mérgező szobanövényeket is kóstolgatta, pedig szokott neki lenni cicafű, de az ezek szerint nem olyan finom, vagy csak a különlegességeket szereti.
      Akkor te is úgy látod, mint én a gyerekkoros dolgot. Örülök, hogy neked jófej anyukád van. Az enyém is összességében az, csak most érzem, hogy mennyi mindenre nem tanított meg, és hogy szerintem máshogy kellett volna dönteni.
      Igyekszem jófej anyuka lenni, de sokszor nem jön össze, és a blogból szerintem nem teljesen jön át a valóság,bármennyire is törekszem az őszinteségre. ;) Van mit még csiszolnom magamon. :)

      Törlés
    2. De ha összességében az volt, akkor azért az már nem olyan rossz. Szóval más lenne úgy írni ha ismernénk egymást és más így arctalanul, de ne sértődj meg.
      Szóval az emberek olyan szigorúak tudnak lenni a szüleikkel. Nekünk nagyon könnyű most mondani, hogy ezt meg azt máshogy tettem volna az anyum helyébe..stb. De hát mindenki megy a saját útján, elbukik, feláll, jól dönt, nagyon rosszul dönt, valamit megbán, van hogy olyat nem bán meg, amit mindenki más esetleg elítél... Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy a mi gyerekeink is ugyanúgy kiosztanak majd minket, hogy miért így döntöttünk, miért ezt meg azt csináltuk. És nekünk se fog jólesni!!! Szerintem nagyon sokat hibázik az ember az élete során. Vagy dönt valamit, cselekszik valahogy, tök jónak véli, aztán később meg mégse jól alakulnak a dolgok. Szóval utólag könnyű okosnak lenni.

      Törlés
    3. Dehogy sértődöm meg ezért, ugyan már! :) Jogos, amit írsz, ezért is írtam, hogy én sem vagyok makulátlan. Nekem talán az is fáj, hogy anyu be sem ismeri, hogy rosszul döntött, és még mindig csak magát sajnáltatja, és azt szajkózza, hogy nem volt választása, pedig lett volna. Az a baj, hogy így ismeretlenül, írásban nehéz őt bemutatni, ha ismernéd, talán érthetőbb lenne, hogy mi is a bajom vele. Talán valami olyasmi is van bennem, hogy mivel nem menekített ki abból az állandó rettegésből (most gondolj bele, apám alkoholista, féltestvérem úgyszintén, totál kiszámíthatatlanok, állandó ugatás, stb), emiatt is dolgoztam fel nehezen a szülést és az utána lévő dolgokat, és talán ha kiegyensúlyozott gyerekkorom lett volna, akkor most nem kellene gyógyszereket szednem, és talán akkor lenne esély arra, hogy még szüljek. :( Ez lehet, hogy valami harag féle is, és emiatt meg bűntudatom van. Na de ha így is alakult, nekem most az a feladatom, hogy az én gyerekemnek biztosítsam tűzön-vízen át azokat, amikből én hiányt szenvedtem.

      Törlés
    4. Én bele tudok gondolni abba amit írsz, hogy borzasztó lehetett apud és féltestvéred miatt az élet ( igazán átérezni nem tudom hisz még a környezetembe se volt ilyen ) és ez már egy nem átlagos gyerekkor és igenis ezek olyan traumák, amit cipelsz egy életen át. De lehet ha a másik utat válassza anyud, az se lett volna jó. Szóval nézem a híradót és bemondják, hogy mennyi nő él megalázó környezetbe és szerintem nem olyan egyszerű kilépni.
      Én úgy gondolom, hogy nagyon jó dolog, hogy te szereted a lányod, hogy megadsz neki mindent ami tőled telik!
      Csak lehet hogy majd az én fiam meg a te lányod 15 év múlva azt vágja a fejünkhöz, hogy nekünk miért nincs kertes házunk, jó kocsink, nyaralónk...stb.
      Szóval nagyon tudnak ítélni a gyerekek.

      Törlés
    5. Persze, ez benne van a pakliban, sőt, a nyakamat merném rátenni, hogy kamaszként a toronyóra láncostul sem lenne elég jó. De hátha nyerünk mindketten a lóttón! ;)

      Törlés
  3. milyen szép cica, a miénk is cirmos és szintén kóbor volt, én nagyon szeretem, szerintem a macskák a legnagyobb arcok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nagyon hasonlítanak a macskáink. :) Kinézetre és a múltjukat illetően is. Én azt bírom bennük, hogy önfejű, makacs, de ugyanakkor csupaszív gombócok. Móki ölelgetni is szokott, puszilgat, köztünk alszik. Én családtagként gondolok rá, egy kicsit talán el is van kapatva a drágám, de hát megérdemli.

      Törlés
    2. hát meg hogy küzdeni kell értük, nem ám, mint a kutyákért - ugyanakkor mégis hűségesek és van bennük valami nem evilági és olyan kecsesek, szépek.

      Törlés
    3. Csodálatra méltó állatok. Én nem is értem azokat, akik nem szeretik őket.

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...