2013. július 26., péntek

A kissé megkésett nászéjszaka

 Megint nosztalgiázom egy kicsit. :) Abban az időben nem vezettem blogot, de azért szeretném, hogy valahol nyoma legyen ennek a fontos eseménynek. Ami nem más, mint a nászéjszakánk, ami pont 3 éve volt. És azért érzem szükségét megemlíteni, mert majdhogynem 100%, hogy akkor fogant a Tündüs.  :)))

 Nekem PCOS-em van. Azzal kezdődött, hogy párszor össze-vissza megjött, és kicsit szőrösebb voltam, mint kellene. Elmentem nőgyógyászhoz, ha jól emlékszem 16 évesen, megmutattam a hasamon kandikáló pár szőrszálat (szerintem nem volt vészes, és direkt nem téptem ki őket, hogy lássa), de egyből kaptam is a receptet mindenféle vérvétel nélkül, Diane 35-re. Később utánolvastam, és hát ez azért nem egy kismiska gyógyszer. Ha jól emlékszem 1 évig szedtem, majd áttértem egy gyengébbre. Majd, mivel egészen 19 éves koromig kb. 6-szor ha volt spontán menstruációm, szerettem volna gyógyszer nélkül is. A nőgyógyászok nem igazán értették. Mindenesetre abbahagytam, persze nem volt menzim, így pár hónap múlva vissza a dokihoz, aki írt olyat, ami meghozta. Majd voltam hormonvizsgálaton, hüvelyi uh-on, és mindkettő arra engedett következtetni, hogy PCOS-el állok szemben. A helyi orvosok a fogamzásgátló felírásán kívül nem igazán tudtak, vagy akartak velem foglalkozni, így elmentem magán úton endokrinológushoz. Egy tündéri nőhöz mentem, 60 km-re az otthonomtól, de megérte, mert szerintem neki köszönhetem a leányzót. :) Ő ugyanis komolyan vette a bajom, és a gyökerénél akarta megragadni a problémát, így kaptam Meforalt. Ebben az volt a durva, hogy nem lehetett erre a bajra felírni (nem tudom, hogy azóta változtak -e a szabályok, remélem igen!), ugyanis ez cukorbetegeknek való szer. Viszont a PCOS is a cukorháztartással áll kapcsolatban, így jó hatással van rá ez a gyógyszer. De, mivel nem volt engedélyezve vagy mifene (nem akarok hülyeséget sem összehordani, de így történt, csak a szakszavakra már nem emlékszem), szóval nem írhatták fel nekem, mivel nem voltam cukorbeteg. Viszont a doktornő megoldotta, hogy szedhessem, ugyanis a fiókból elővett pár dobozzal. Ez gondolom nem volt törvényes, de annál inkább emberséges és lelkiismeretes cselekedetnek tartom.
 Elkezdtem szedni, és láss csodát, kb. 35 nap múlva mindenféle női hormonos, fogamzásgátlós beavatkozás nélkül, önerőből tudtam menstruálni. Ez óriási dolog volt számomra, és lelkileg is megkönnyebbültem, komolyan mondom, élveztem. Vagy legalábbis nagyon örültem neki. :) És ezek után is, bár nem 28 naponként, de rendszeresen volt. Szedtem pár hónapon keresztül, majd a kontrollon úgy tűnt, hogy beállt a hormonszintem, megpróbáltuk elhagyni. Majd, mivel bár továbbra is rendszertelenül, de megjött, és egyelőre még nem szerettünk volna babát, így nem is foglalkoztam a témával.
 2010-ben merült fel bennünk úgy igazán, hogy szeretnénk gyerkőcöt. Februárban voltam ugyanannál az endokrinológus doktornőnél, és még ekkor is úgy tűnt a hormonvizsgálatból, hogy egy kis Clostilbegyt-es rásegítéssel próbáljuk meg. Javaslatára felkerestem a nőgyógyászt, és már a kezemben is volt a recept. El is kezdtem szedni, és vártam a csodát, de nem jött. Mértem hőt, néztem nyákot ( :D szegény férjem totál őrültnek nézett, kérdezte is, hogy minden rendben van -e, mikor egyszer véletlenül meglátta, ahogy átszellemülten nézegetem a nyák nyúlóságát...). Az első hónapban nem volt semmi eredmény. A doki nem követett nyomon, 1 db uh sem volt, pedig elméletileg azért nem árt, mert könnyen lehet túlstimuláció is, meg még ez-az. A 2. gyógyszeres hónapban viszont nem mertem próbálkozni, mert sógorék fiai bárányhimlősek lettek, és persze találkoztunk lappangási időben velük... Anyu pedig határozottan állítja, hogy nem voltam bárányhimlős (van rá esély, ugyanis én 6 évesen kerültem csak közösségbe). Próbáltam nyomozni, felhívtam még az ÁNTSZ-t is, meg a volt gyerekorvosomat, de nem tudtak nyilatkozni. :( Így mondom ne kockáztassunk, de egyébként nem kaptam el. A 3. closty-s hónapban újra a tettek mezejére léptünk... eredménytelenül. Eléggé elkeseredtem, mert azt mondta a doktor úr, hogy 3 hónap gyógyszer, 3 hónap szünet, majd még 3 hónap tabletta; és ha akkor sem, akkor lepasszol, és mehetünk meddőségi központba.

 A bogyó mentes 2. hónapban volt az esküvőnk, teljesen a szervezés körül jártak a gondolataim, és csak örvendeztem, hogy elvesz végre 4 évnyi jegyesség után. :) Nem védekeztünk, de nem is volt eszemben az utódnemzés. Nem tudom, hogy attól -e, hogy nem a "témán" görcsöltem, vagy az esküvő miatti nagy stressz által kiváltott ovuláció (állítólag van ilyen) okozta -e, hogy végül akkor estem teherbe, mikor nem is számítottunk rá. Volt is nagy meglepetés. :)

2 megjegyzés:

  1. Ez megint egy jó kis bejegyzés volt tőled :) De ami a legjobb, hogy engem is elgondolkoztatott. Mármint a PCOS-ről, mert már elég régóta gondolkodom rajta, hogy lehet nekem is van ilyenem. (öndiagnózis :P ) Nekem elég erős a szőrzetem és olyan helyeken is van, amiken nem kellene (pl has). 2 hét múlva megyek nődokihoz, lehet megérdeklődöm én ezt a dolgot.

    És milyen jó, hogy pont a nászéjszakán fogant Hanni! :) Tudta Ő, mikor kell jönni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Rengeteg nőnek van amúgy, és nem is olyan ijesztő jobb esetben, mint amilyennek először látszódik. Mikor megláttam az első uh-on a petefészkeimet, bőgtem, miután kijöttem, olyan volt, mint egy gyöngysor összetekerve. :O Sokan vannak gondolom, akik nem is tudnak róla. Ahogy én tapasztaltam, a legtöbb nőgyógyász csak akkor foglalkozik vele, ha nagyon súlyos, vagy ha az illető gyereket akar, de ha úgy érzed kérdezz rá a dokidnál.

      Bizony, nagyon jönni akart, és erősen is kapaszkodott, ugyanis mikor még nem tudtam róla, hogy bent van, cipekedtem, falat festettem, férjem bezárt a budiba és ott stresszeltem, meg feszigettem az ajtót teljes erőből. :O

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...