2013. július 15., hétfő

Ha sokáig nem írnék, akkor sitten vagyok


a képre itt leltem
Nem szép dolog ebből viccet csinálnom, mert ugye nehogy a falra festett ördög megjelenjen... Nyugi, nem lettem bűnöző, legalábbis nem szándékosan. Szóval, eldurvult a helyzet a praxison, és egy felvértezett harci amazon a beszólásai mellett még fenyegetett is, hogy szól a kórháznak, hogy rágalmazom őket, és majd kapok tőlük egy olyan levelet, hogy "pislogok, mint Rozi a moziban". Szerintem amúgy ez a nő totál beteg, félelmetes. Ő a legdurvább, mondjuk a többi sem piskóta. Számítottam kritikusokra, de valahogy az arányokat fordítva képzeltem el.
 Megkérdeztem az egyik ismerősömet, hogy számíthatok -e valami hivatalos megtorlásra, de ő azt mondta, hogy nem. És végül is, ha ilyenekért rendszeresen büntetnének, akkor sokkal több bíróság és börtön kellene, mert elég sokan leírják a véleményüket az interneten... Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy az emberekben ennyi gyűlölet, és indulat van. Azzal is tisztában vagyok és voltam is, hogy a kórház ettől a picsától függetlenül is találkozhat az írásommal. Van egy olyan, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a rágalmazás/becsületsértés, amik közt szerintem a határ nem egy konkrétan meghúzható, határozott vonal. Mindenesetre bízom benne, hogy én az első fogalmat merítettem ki a firkálmányommal. Ha az ismerősöm nem nyugtatott volna meg, akkor még ennél is több gyomorideget kellett volna megennem. Így se kutya, de azért merek reménykedni benne, hogy nem lesznek következményei. Ha lenne visszhangja, állok elébe, semmi valótlant nem állítottam, és tőlem függetlenül is találtam olyan véleménynyilvánításokat, amik kísértetiesen hasonlítanak az én aggályaimra.
 A praxis moderátoráról is megvan a véleményem, egyáltalán nem pártatlan. Én megkaptam a magamét azért, mert nagybetűket használva kiabáltam, és hogy vádló és felületes az írásom, de például az, aki azt ecsetelgette, hogy sajnálja, hogy a dokik közbeavatkoztak, és nem hagyták, hogy az evolúció kiszelektáljon (magyarul megdögöljek), azt pedig szó nélkül hagyta...
 Ami a legjobban idegesített a fenyegetőző libában az az, hogy azt hiszi, hogy attól, hogy ott szült, mindent tud; és az, hogy neki pozitív élménye volt, feljogosítja arra, hogy egy esetleges negatív tapasztalatot semmissé tegyen az ő szerencséje. Akkor ezek szerint, ha például van 100 jól sikerült műtét, az az 1, ami esetleg nem sikerült, ne adj' Isten halállal végződött, nem kell vele foglalkozni, hisz ott a 100 pozitív... Én egy percig nem állítottam, hogy ott csak szar lehet mindenkinek, és megemlítettem a jó tapasztalatokat is, de azt nem vették észre, és én nem kérdőjeleztem meg az ő pozitív tapasztalatát, míg ez visszafelé egyáltalán nem mondható el... Ennyi rosszindulatú, elfogult, empátiát hírből sem ismerő embert egy rakáson még nemigen láttam. Ez az okostojás azt is tényként állította, hogy kaptam oxitocint, és azért volt ilyen gyors a szülés, nem baj, hogy egy cseppet sem kaptam. A másik tulok meg nem hiszi el, hogy a méhszájtágítás mellett a hüvelyemet is feszigették. Annyira jó nekik, hogy jobban tudják, mint én. Ja, és mivel többüktől megkaptam, hogy a kikönyökölés az igen is fasza dolog, és örüljek neki; ezzel ellentétben a WHO kérdéses eljárásnak tartja. Általában már csak akkor vetik be, mikor nagyon indokolt, és ez is azt a feltételezésemet támasztja alá, hogy bizony nagyon nehezen született meg a leányzó, és indokolt volt, hogy mielőbb kipasszírozzák belőlem és lehet, hogy nem ártott volna megcsászározni. Ja, de erre is megkaptam, hogy én nyomtam bénán. Igen, valószínűleg így történt, ezt aláírom, de a miértek sem elhanyagolhatók, miszerint baszottul nem éreztem a tolófájást, csak azt, hogy mindjárt kettészakad a micsodám, nem mondták, hogy mikor nyomjak, így csak találomra csináltam...

22 megjegyzés:

  1. Pont múlt héten volt eset a tv-ben valahol, hogy meghalt egy kismama, mert a nemtudomhanyadik gyerekét kikönyökölték belőle, de a doki még át is esett a kismamán, akinek ettől megrepedt a méhe és belső vérzése lett...
    Ja, és engem is kikönyököltek anyából, nekem "csak" a kulcscsontom tört el... meg lett olyan születésélményem, ami tudat alatt dolgozik bennem (víziszony...).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom, nem is hallottam erről. Szörnyű! :(
      Sajnálom, hogy anyukádnak és neked is volt részetek a kikönyöklésben. :( És még a csontod is eltört. :/ Hanni ezt megúszta szerencsére.

      Törlés
  2. Tejóságosatyagatya! Sokkos állapotba kerültem, há' de most komolyan!
    A napi mantrád- "Ez a durva lelkivilág az ő problémája, ez a durva lelkivilág az ő problémája."
    Szerintem hagyd a picsába, ne írj többet egy sort se! Van egy olyan mozgalom, hogy "Do not feed the trolls!" Ne etesd a trollokat! Így lehet emelt fővel befejezni egy ilyet. (És ép elmével... ;) )
    (És a zárójeles megjegyzésem: a) gyermek szülése tolófájás mentesen zajlott. 2-3 perces fájások, doki keze bennem és amint jött a fájás, SZÓLT, hogy most nyomni. Merthogy van ilyen. Pff...(B) gyerek az meg szó szerint kipottyant, úgy toltam a fájással.)
    De ne írj oda több kommentet basszus!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ne sokkolódj, nem érnek ezek a félnótás észosztók annyit. :)
      Kár, hogy nem hamarabb írtad, hogy ne etessem őket, mondjuk lehet, hogy akkor sem bírtam volna ki, mert annyira kihoztak a sodromból, főleg azzal, hogy olyat állítottak, ami nem igaz. Azt leszarom, hogy lemimózáznak, de mi alapján kérdőjelezik meg, hogy mik történtek velem. És nem a szubjektív részre gondolok, mert azt talán a Jóisten tudná eldönteni, hogy kinek volt igaza, de olyan dolgokat, hogy kaptam -e oxitocint, azt nem értem, hogy miért tudják jobban, mint én. De belevésem az agyamba ezt a "ne etesd a trollokat", és ha kerülök hasonló szituációba, remélem emlékezni fogok rá.
      Akkor te tudod, hogy milyen, hogyha nincs tolófájás... Mármint szülni milyen nélküle. Annyira rossz volt, hogy nem éreztem, és ezek nem is mondtak semmit, örülök, hogy neked szólt a doki, hogy mikor nyomj, mert ez gondolom segített. Annyira fura volt, hogy nem mondták, hogy szuszogjak, nyomjak, ne nyomjak, a filmekben, és a legtöbb beszámolóban viszont ez szerepel. o.O Remélem a 2. nekem is könnyebben fog kijönni (majd 10 év múlva, egy magánkórházban, dúlával, halk zenével, apával, ilóolajokkal, kedves instrukciókkal... álmodozni ér :D a pesszimista énem viszont tudja, hogy ennyi pénzünk nem lesz, csak ha nyerünk a Skandin)

      Törlés
  3. Tuti nem lesz következménye, ne aggódj ;-)!
    Én nem tudtam, hogy ezt a könyöklős módszert a WHO "elítéli". Belőlem az elsőt kitérdelni próbálták, de nem sikerült, így vákuum lett, a következő kettő meg császár.
    Ne idegeskedj ezeken a nemnormálisakon, nem éri meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Bízom benne, hogy nem hurcolnak meg a nagy számért. Amúgy nem csak magam miatt írtam meg, hanem azért is, mert tényleg nagyon hülye helyzet, hogy bezárták a kórházunkat, még tüntettünk is érte, de hát ugye, a kisember nem nagyon számít. De szerettem volna árnyalni azt a képet, hogy hát így év kórháza meg úgy.
      Kitérdelni??? Jó ég! :O A következőknél a császárt az első szülés nehézsége indokolta? Mert abban bízom, hogy ha egyszer odakerülök, hogy mégis szülök, akkor bevallom, örülnék ha el tudnám intézni a császárt, persze tudom, hogy nem kívánságműsor. És mivel neked mindkettőben volt részed, megkérdezhetem, hogy melyik fajta szülés rosszabb?
      Azt olvastam, hogy azért nem nagyon szerencsés, mert a baba fejének mozgását akadályozza, és túl nagy erő nehezedik a gát hátsó részére (nekem eléggé megsínylette, sajnos szemmel is látható), és ami még ennél is borzasztóbb, hogy a babát is súlyosan károsíthatja, szóval még össze is tehetem a kezem, hogy ennyivel megúsztuk. Innen szedegettem az infókat: http://babamama.aegon.hu/a-szules-biztonsaga-9-resz-a-hasra-gyakorolt-nyomas-es-a-haspres-a-szules-alatt

      Törlés
    2. A térdelést én észre se vettem, végig azt hittem, csak könyöklés volt, de a férjem mondta, hogy térdeltek is... Amúgy, mikor elkezdődött a "cirkusz", rám tették a CTG-t, hogy csak addig mehet a buli, amíg a gyerek bírja, utána szigorúan vákuum. De én voltam a hülye, mert a doki elég hamar látta, hogy nem fog menni, fel is ajánlotta a vákuumot, de én nem akartam. Akkor jöttek a többiek segítségnek.
      Az első császár alapból azért volt, mert egy faros, 4 kiló körüli nagyfejű magzatot saccolt az UH. Igazából a fejméret volt a döntő (Noémi feje csak 33 cm volt, mégis elakadt), és a doki azt mondta, ne kockáztassunk.
      A második 10 évvel később volt. Egyáltalán nem készültünk császárra, a doki (másik) kiröhögött, mikor a terhesség elején megkérdeztem, hogy császár lesz-e. Naná, hogy nem. Erre sikerült egy jó kis preeclampsiát összeszednem, a végére már elég rosszul volt Simi, így muszáj volt a császár miatta.
      Ha választhatnék, akkor hüvelyi. De nem a szülés miatt (nyilván a császár kevésbé fáj), hanem az utána következő dolgok miatt. Az első 3-4 nap iszonyú, alig bír mozogni az ember, a gyereket ellátni meg pláne nehéz (24 órás rooming in, ugyebár). A felépülés meg... Ádámmal könnyen ment a dolog, de Simi műtétje elég gáz volt, rengeteg összenövés, miegymás volt bennem az előző miatt, alig fértek a gyerekhez :(. Valószínűleg a nagy összevisszaság miatt kb. fél év telt el, mire úgy fel tudtam ülni az ágyban, hogy nem fájt a hasam. Jó, Ádámmal 2 hét után a régi voltam.
      Szóval, én természetes szülés párti vagyok, de nem azért, mert annyira "természeti ember" lennék, csak a következmények miatt. Engem nem zavar a gátmetszés meg az oxitocin sem, ha a gyerek érdeke.
      Bocs, hogy hosszú voltam.

      Törlés
    3. Ugyan, nehogy bocsánatot kérj, nem is volt hosszú, meg én kíváncsiskodtam. :)
      Értem, akkor. Ahogy olvasom olyanok beszámolóját, akiknek mindkét-féle szülésben volt részük, többen választanák a hüvelyi szülést. Találkoztam persze az ellenkezőjével is, gondolom itt is mindenki máshogy éli meg, máshogy regenerálódik, stb. Remélem idővel tényleg túl leszek azon az érzésen, hogy kár volt belém az anti-D injekció, és majd beszámolhatok egy kellemesebb szülésről. :)

      Törlés
  4. Szia, Kedves Anyuka!
    Kb. 3 hete olvastam el a blogodat egyszuszra.
    Rettenetesen megbántam, hogy nem figyelmeztettelek, ne írj a praxisra, mert ott "kinyirnak" mindenkit, aki úgy érzi, méltánytalanság történt vele.
    Az ilyen Irish, meg Karcsibácsi félék- vannak rengetegen- nyálcsorgatva várják a bejegyzéseket, hogy odacsapjanak annak, aki már amúgy is padlón van.
    Rendszeresen olvasom a Praxist, kommentekkel együtt hátborzongató mennyi gonosz, együttérzéssel nem bíró lény kritizál, szapul, kioktat.
    Ne félj, és ne aggódj, szégyleje pedig az magát, aki természetes szelektációt emleget, meg akik röhögve nyugtázzák a másik embertelen beszólásait.
    Neked, Nektek pedig sok sikert a fejlesztéshez, sok örömet, szerencsét kívánok szeretettel: Vicus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vicus!
      Egyszuszra? Hú, bevallom nem irigyellek, nem mindig könnyed dolgokról írok, de igazán jól esik, hogy elolvastad. :)
      Eszméletlen, hogy ilyen emberek vannak. Én totál meglepődtem. Egyáltalán nem vágytam arra, hogy babusgassanak, de legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora ellenérzést váltok ki. Szerintem védik a mundér becsületét, mert ahogy utánanéztem, valami közük lehet az egészségügyhöz. Oké, védjék, de hogy ennyire megalázóan, otromba, lealacsonyító stílusban kell tenniük... És ahogy írod, elég undorító, hogy azokba törlik a lábukat, akik amúgy is a földön vannak. De nézegettem, és ezek a kommenthuszárok mindenbe belekötnek: ha valaki keveset ír, az a baj, ha sokat, az a baj, ha helyesírási hiba van az a baj, szóval rettenetes. Az egyik kedvencem a "szent habakuk"-os beszólogatások. Igazából sajnálom őket, hogy ennyire lelki szegények.
      Köszönöm szépen a jókívánságokat! :)

      Törlés
  5. Hát, szerintem ne foglalkozz a hülyékkel. Egyáltalán nem bántó, sértő és nyomokban sem rágalmazó az írásod.
    Divat gyűlölködni, nemzeti sajátosságunk.
    Írd csak ki, ami benned van, és aztán ne olvass vissza:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, megnyugtató, hogy többen hasonlóan látjátok, mint én, esküszöm, volt olyan pillanat, hogy majdnem elhittem, hogy én vagyok a hülye, de aztán észhez tértem. :) Ők azt hiszik, hogy mivel azon az oldalon ők vannak többségben, ez egyértelműsíti azt, hogy nekik van igazuk.
      Annyira elkeserítő ez a széthúzás, és a gyűlölködés. :( Sokszor ezért is lepődöm meg, mikor kedves szavakat vagy gesztust kapok.
      Nagy kár volt a kommenteket olvasni, de tanulópénznek tökéletes volt. :)

      Törlés
  6. hol van a praxison amit írtál? nem találtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://praxis.blog.hu/2013/07/11/kikonyokoltek_belolem_a_kislanyomat (Címnek én nem pont ezt szántam, de mind1)

      Törlés
  7. Ne foglallkozz velük! Nem ér annyit sem hogy kicsit ideges legyél miatta!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már nem idegelem magam rajta, de okozott pár kellemetlen órát ez az egész. :/ Amúgy lehet, hogy írok még egyet, a fejlesztésekről, meg mikor mindenféle ökörségeket mondtak a leányzóra a dokik, csak tanulva az esetből városok és kórházak megnevezése nélkül, csak úgy általánosságban. Had csámcsogjanak rajta, én ilyen kedves vagyok, hogy adok nekik feladatot. Azért is írom szerintem meg, hogy így gyakorolhatnám, hogy hogyan kell figyelmen kívül hagyni a taplókat. :) :D

      Törlés
  8. Szia! Elolvastam a Praxist, és sajnálom, hogy nem előbb, mert én is felkészítettelek volna. Azt vártad, hogy majd megerősítenek, és csak jobban padlóra küldtek - ezt teszik mindenkivel. Erre reagálnék: "10 év múlva, egy magánkórházban, dúlával, halk zenével, apával, illóolajokkal, kedves instrukciókkal... " Nekem fogadott dokim és fogadott szülésznőm volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem kell magánkórház, az már tényleg egy vagyon, 350ezernél indul, és 5 kilóval megdobja, ha végül császár lesz. Nálunk volt halk zene (mit rakjak be? Katikám, tök mindegy! Ne AC/DC-t :D), illóolajok, gátvédelem (eléggé fájt, és végül vágni is kellett), és én sem éreztem, mikor kell tolni, nagyon béna voltam, nem hiszem, hogy ez zsigerből jön, de segítettek, nagyon jól instruáltak, de végül kellett 1 nyomás kézzel (ez a doki volt*), amire átment a kislányom feje, a többi átcsusszant. *én nem éreztem nagynak, de másnap fájt a hasam ott, ahol nyomott. De akkor már nem bántam, hogy ezt meglépte, mert szerintem eljött a kritikus pont, és így előzte meg, hogy oxigénhiányos legyen a gyerekem. Ugyanis sötétlilán született, de 9/10 Apgarral, hamar felsírt. De nem tudom, mi lett volna anélkül a mozdulat nélkül. Egyébként le voltak tapadva az izmai a szájában, ezért nem szopott rendesen, és erre csak utólag jött rá a dévényes, 3 hónaposan vittem el, de addigra a tejem is elapadt, pedig mindent megpróbáltam, még a kórházi fejőgépet is kibéreltem, meg sorra vettem az összes tejszaporítást, de ha a gyerek nem szopizza ki rendesen, hiába minden fejés, erőltetés. A következő gyereket ugyanígy akarom szülni, ugyanezekkel az emberekkel, és 3 naposan a kórházból a dévényeshez viszem. Később egyébként a hozzátáplálásban is voltak emiatt gondok (letapadás). De hál istennek más nem lett. (Nem tudom, van-e köze az elhúzódó szülésnek ehhez) Ezek már sosem derülnek ki sztem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendesen megdöbbentem a reakciókon, de látom másokkal is ezt csinálják. Én nem vártam volna senkitől, hogy vigasztaljon, de azon is meglepődtem, hogy ennyire a torkomnak estek. o.O
      Igen, így visszagondolva nagyon bánom, hogy nem volt fogadott dokim és szülésznőm, de sajnos nem álltunk úgy anyagilag. :( Anyu és a férjem a 38. héten elkezdtek azzal fárasztani, hogy de fogadjunk, veszünk fel hitelt, vagy valahogy megoldjuk, de könyörgöm, a 38. héten szerintem senki nem vállalt volna be. Az biztos, hogy mindenképp fogadnék szülésznőt is. "Ne AC/DC-t", ez jó! :D
      Hú, akkor a Te szülésed és az utána való dolgok sem voltak könnyűek. Sajnálom! Akkor a Te példád is alátámasztja, hogy sokunknak fejéssel nem lehet fenntartani a tejet (az elvakult szoptatási aktivisták most biztos máglyán égetnének el, mert nem egy ilyentől hallottam már, hogy ilyen nincs...) Pedig én is sok mindent bevetettem, a kórházban, mikor 4 napig távol voltam tőle, akkor is fejtem, pedig a könyökhajlatomban lévő branüllel nem volt olyan könnyű, itthon is folytattam, de folyamatosan apadt. :(
      Az is megnyugtató, hogy már többen írtátok, hogy ti sem éreztétek a tolófájást, néha már ufónak éreztem magam emiatt, de akkor szerencsére nem vagyok az. :) Ez is mennyire más 2 embernél is: a barátnőm azt mondta, hogy ő ezt a részt már viszonylag élvezte, és nem is fájt annyira neki, én meg pont az ellenkezőjét éreztem.
      A Dévényes nagyon fontos, szerintem ha lesz második valaha, én is hamar felkeresek vele egy Dévényest, biztos ami biztos alapon. :)
      Nagyon örülök, hogy nálatok nincs más gond! Valóban, csak találgatni lehet, hogy mi okozza az ilyen dolgokat (nálunk szerintem a leesett szívhang utáni nehéz szülés hatása összeadódott, lehet, hogy külön-külön kevesebb galibát okoztak volna ezek)

      Törlés
  9. Ne foglalkozz ezzel. Csak te vagy és a családod. Ők a fontosak, semmi más. Minden egyéb le van szarva. Sajnos az internet ilyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van, ők a legfontosabbak. És van is egy kis bűntudatom, hogy időt pazaroltam az értelmetlen szócsatározásra.
      Eléggé hasonlít a net a sima kapcsolatokhoz is, csak szerintem itt jellemzőbbek a túlkapások, mert arc nélkül nem olyan nehéz megmondani a frankót. Azért szerencsére több jófejjel találkoztam ezen a csatornán is. :) Úgyhogy még nem ábrándultam ki az emberekből.

      Törlés
  10. Engem is kinyomtak anyámból.... Este hétre vártak, ehelyett reggel 6:15-kor megszülettem, de úgy, hogy előtte a szülésznő magára hagyta anyum, és elfelejtett szólni a dokinak, hogy van egy szülő nő a szülőszobán... Már a tolófájásai is elmúltak, mikor észrevették....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( Sajnálom nagyon, hogy ez történt veletek!

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...