*Kis pontosítás: nem azért látszódik, hogy biosz szakos voltam, mert hogy jaj de ügyes vagyok, hogy tudom, hogy a kérődzők hogyan emésztenek (ezt elég sokan tudják), hanem hogy a lelki harmóniámért folytatott "harcommal" kapcsolatban ilyen hasonlat jut eszembe. :D Ja, és amúgy állatorvos szerettem volna lenni, de a rohadt rendszer meghiúsította az álmaimat. Nálunk vezették be a 2 szintű érettségit, és még márciusban sehol sem voltak az új típusú feladatsorokat bemutató könyvek, a tanárunkkal poénkodtunk is rajta, hogy az érettségire majdcsak megérkezik... És velünk azért is volt kitolás ez az egész, mert mi a régi rendszer szerint készültünk 4 éven keresztül a felvételire, és a kétszintűn egész máshogy oszlottak el a pontok, mint ahogy hittük. Pár pont híja lett volna, hogy felvegyenek államira. :( És a "vicces" rész: a költségtérítésesre bekerültem volna a pontjaim alapján, vagyis ha lett volna félévente 1 millióm (az egyetem elvégzésére "csak" 10 misire lett volna szükségem), akkor most lehet, hogy dr. x.y.-ként gyógyítanám a jószágokat... :( Ezek után hányingerem lett az egész oktatástól, és nem is szereztem diplomát. (Belekezdtem 2 fősuliba, de a sértődöttség és a Diákhiteltől való félelem, meg az érdektelenség miatt otthagytam mindkettőt, bár lehet, nem kellett volna. Majd idővel elképzelhető, hogy valamibe belevágok, az egyik rokonom pl. 40 évesen szerezte meg az elsőt, nem vagyok én még lemaradva semmiről sem. :) És fő az optimizmus!)
2013. július 8., hétfő
Lehet, hogy megírom
Egyik ismerősöm kitett a fb-ra egy linket, ami a Praxis egyik történetére irányított (egy 72 órás tabiért jó pár helyre el kellett mennie az illetőnek...). Régebben is ismertem ezt az oldalt, de valahogy nem éreztem, hogy meg kellene írnom a "csodás" élményt, ahogy megszületett a kislányom, kezdve a kórházba kerüléstől a kiszáradásig. Természetesen a jóról is írnék, mert azért találkoztam jó pár rendes egészségügyi dolgozóval is, és nem állítom, hogy mind gonosz, alávaló, gerinctelen hentes, de rengeteg a számomra felfoghatatlan dolog, viselkedés, beszólás. Ezek közül az egyik, hogy egy bababarát kórházban, ami még többször az év kórháza is lett, hogy a f@szba szárítanak ki egy gyereket? És még sorolhatnám. Most így, hogy nem frissek a sebek, tudok ezekről (viszonylag) higgadtan beszélni, írni; és tudom, hogy semmi nem változna, de valahogy úgy érzem, hogy nem tarthatom magamban. Vagyis lehet, hogy mégis változna valami: elképzelhetőnek tartom, hogy ez is segítene lezárni az életemnek ezen fejezetét. Most még egyszer megrágnám, mert szerintem a végső emésztéshez, feldolgozáshoz ez még kell. A kérődzők is felbüfögik a félig megemésztett füvet, most valahogy úgy érzem, hogy fel kell büffentenem, majd még egyszer megcsócsálni, és aztán végre sikerül majd kiszarni leszarni. (Azé' lehet, hogy látszódik, hogy emelt óraszámban tanultam a kedvenc tantárgyamat, a biológiát. :D)*
*Kis pontosítás: nem azért látszódik, hogy biosz szakos voltam, mert hogy jaj de ügyes vagyok, hogy tudom, hogy a kérődzők hogyan emésztenek (ezt elég sokan tudják), hanem hogy a lelki harmóniámért folytatott "harcommal" kapcsolatban ilyen hasonlat jut eszembe. :D Ja, és amúgy állatorvos szerettem volna lenni, de a rohadt rendszer meghiúsította az álmaimat. Nálunk vezették be a 2 szintű érettségit, és még márciusban sehol sem voltak az új típusú feladatsorokat bemutató könyvek, a tanárunkkal poénkodtunk is rajta, hogy az érettségire majdcsak megérkezik... És velünk azért is volt kitolás ez az egész, mert mi a régi rendszer szerint készültünk 4 éven keresztül a felvételire, és a kétszintűn egész máshogy oszlottak el a pontok, mint ahogy hittük. Pár pont híja lett volna, hogy felvegyenek államira. :( És a "vicces" rész: a költségtérítésesre bekerültem volna a pontjaim alapján, vagyis ha lett volna félévente 1 millióm (az egyetem elvégzésére "csak" 10 misire lett volna szükségem), akkor most lehet, hogy dr. x.y.-ként gyógyítanám a jószágokat... :( Ezek után hányingerem lett az egész oktatástól, és nem is szereztem diplomát. (Belekezdtem 2 fősuliba, de a sértődöttség és a Diákhiteltől való félelem, meg az érdektelenség miatt otthagytam mindkettőt, bár lehet, nem kellett volna. Majd idővel elképzelhető, hogy valamibe belevágok, az egyik rokonom pl. 40 évesen szerezte meg az elsőt, nem vagyok én még lemaradva semmiről sem. :) És fő az optimizmus!)
*Kis pontosítás: nem azért látszódik, hogy biosz szakos voltam, mert hogy jaj de ügyes vagyok, hogy tudom, hogy a kérődzők hogyan emésztenek (ezt elég sokan tudják), hanem hogy a lelki harmóniámért folytatott "harcommal" kapcsolatban ilyen hasonlat jut eszembe. :D Ja, és amúgy állatorvos szerettem volna lenni, de a rohadt rendszer meghiúsította az álmaimat. Nálunk vezették be a 2 szintű érettségit, és még márciusban sehol sem voltak az új típusú feladatsorokat bemutató könyvek, a tanárunkkal poénkodtunk is rajta, hogy az érettségire majdcsak megérkezik... És velünk azért is volt kitolás ez az egész, mert mi a régi rendszer szerint készültünk 4 éven keresztül a felvételire, és a kétszintűn egész máshogy oszlottak el a pontok, mint ahogy hittük. Pár pont híja lett volna, hogy felvegyenek államira. :( És a "vicces" rész: a költségtérítésesre bekerültem volna a pontjaim alapján, vagyis ha lett volna félévente 1 millióm (az egyetem elvégzésére "csak" 10 misire lett volna szükségem), akkor most lehet, hogy dr. x.y.-ként gyógyítanám a jószágokat... :( Ezek után hányingerem lett az egész oktatástól, és nem is szereztem diplomát. (Belekezdtem 2 fősuliba, de a sértődöttség és a Diákhiteltől való félelem, meg az érdektelenség miatt otthagytam mindkettőt, bár lehet, nem kellett volna. Majd idővel elképzelhető, hogy valamibe belevágok, az egyik rokonom pl. 40 évesen szerezte meg az elsőt, nem vagyok én még lemaradva semmiről sem. :) És fő az optimizmus!)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ShareThis
Kíváncsian várom a posztot. A bababarát a kórházi dolgozóknak nem egészen azt jelenti, mint amit mi gondolunk vagy szeretnénk. Nincsenek jó emlékeim, bár az orvosok jók voltak, a csecsemősök már kevésbé.
VálaszTörlésA csecsemősök érdekesek tudnak lenni, szerintem a legtöbb közülük idegbeteg a sok gyereksírástól, vagy nem tudom, de ahol én szültem, ott majdnem nyekkent a gyerek, mikor odavágták mellém... És flegmák is voltak. Még rendezgetem magamban, hogy hogy kellene, nem akarom hosszúra nyújtani, de lényegest sem szeretnék kihagyni. Hamarosan érkezik. :)
TörlésPont attól bababarát, hogy nem adnak neki cukros vizet meg tápszert (bár véleményem szerint ez főként a háklis anyáknak jó).
VálaszTörlésAz az igaz, hogy elvileg tényleg nem kéne kiszáradnia egy egészséges újszülöttnek, amíg anyuci teje be nem indul. És erre építenek azok a remek alternatív mozgalmak, amelyek még hergelik is az anyákat arra, hogy nehogy engedjék hogy...
... a babáikat arrébb vigyék, megitassák stb.
Remélem sejted, hogy számomra rémületesek ezek az alternatív gondolatok (amellett, hogy az alapjaival egyetértek). Ezek közé tartozik pl. az a kezdeményezés is, hogy szülés után menjenek haza a babával a szülők másnap.
És mondjuk akkor haljon meg otthon a gyerek.
(És leszarom, hogy igen ritka az ilyen eset, de a ritka esetek is megtörténnek valakikkel. Nekem pl. -1 gyerekem lenne... )
Szóval akárki akármit is mond, én már csak a túlbiztosításban bízom: kapjon tápit két napig, ha kell, meg seggeljen anyuka 3 napig a kh-ban, amíg elválik, hogy minden oké tényleg.. Eddig is kibírták a babák egészséges pszichével, ezután is ki fogják...
A sztorit várom, hátha sikerülne már kiköpnöd végre! ;)
Az is fura nekem, hogy viszont még az elején aláírattak velem egy papírt, hogy szükség esetén pótlást fognak adni neki, de hogy az mi volt, és hogy milyen formában, azt nem tudom. (Lehet, hogy sima víz volt, és emiatt utálja a mai napig, mondjuk ez is csak egy feltételezés, semmi biztosat nem tudok). Szóval, lehet, hogy csak az alapítványi szobák a bababarátok? Vagy én nem tudom, én sima mezei kórteremben voltam.
TörlésEngem leginkább a fenenagy erőszakosság és a szélsőségek, amik kiakasztanak. Ezt ugyanúgy értem ezekre: az azonnal menjünk a kórházból haza, sőt, be se menjünk (régebben sem gondoltam, hogy mernék otthon szülni) és a lefosom, hogy kiszárad a gyerek, akkor sem kaphat pótlást, éljenek a kórházak, mert ott nem történhet semmi vész, és mindenki rohadjon el, aki nem szoptat, olyan nincs, hogy ne legyen tej, csak akarni kell és már hektóliter számra ömlik is, és még sorolhatnám. Én valahogy mindig is az aranyközéputat kerestem és azzal szimpatizáltam leginkább.
Elolvastam még régebben, mikor rátaláltam a blogodra (kábé 1 éve) a szülés után történteket, és hát szóhoz sem jutottam. És igen, pont az ilyen dolgok miatt sem merném kockáztatni, hogy otthon szüljek, és azért van bennem egy olyan előítélet, hogy akik ezt az utat választják, némi felelőtlenség is van a döntésükben, de ők tudják, ő gyerekük, ő életük. Viszont az is érdekes, hogy ha kórházban történik olyan dolog, ami miatt Geréb Ágnest meglincselték, akkor az orvos még évekig dolgozhat, mintha mi sem történt volna, és a legtöbb esetben nem is kapják meg a méltó büntetésüket. Kezdek rájönni, hogy a szüléssel, gyerekkel kapcsolatos témák nagyon bonyolultak és összetettek. o.O