Lehet, hogy megírom

 Egyik ismerősöm kitett a fb-ra egy linket, ami a Praxis egyik történetére irányított (egy 72 órás tabiért jó pár helyre el kellett mennie az illetőnek...). Régebben is ismertem ezt az oldalt, de valahogy nem éreztem, hogy meg kellene írnom a "csodás" élményt, ahogy megszületett a kislányom, kezdve a kórházba kerüléstől a kiszáradásig. Természetesen a jóról is írnék, mert azért találkoztam jó pár rendes egészségügyi dolgozóval is, és nem állítom, hogy mind gonosz, alávaló, gerinctelen hentes, de rengeteg a számomra felfoghatatlan dolog, viselkedés, beszólás. Ezek közül az egyik, hogy egy bababarát kórházban, ami még többször az év kórháza is lett, hogy a f@szba szárítanak ki egy gyereket? És még sorolhatnám. Most így, hogy nem frissek a sebek, tudok ezekről (viszonylag) higgadtan beszélni, írni; és tudom, hogy semmi nem változna, de valahogy úgy érzem, hogy nem tarthatom magamban. Vagyis lehet, hogy mégis változna valami: elképzelhetőnek tartom, hogy ez is segítene lezárni az életemnek ezen fejezetét. Most még egyszer megrágnám, mert szerintem a végső emésztéshez, feldolgozáshoz ez még kell. A kérődzők is felbüfögik a félig megemésztett füvet, most valahogy úgy érzem, hogy fel kell büffentenem, majd még egyszer megcsócsálni, és aztán végre sikerül majd kiszarni leszarni. (Azé' lehet, hogy látszódik, hogy emelt óraszámban tanultam a kedvenc tantárgyamat, a biológiát. :D)*

*Kis pontosítás: nem azért látszódik, hogy biosz szakos voltam, mert hogy jaj de ügyes vagyok, hogy tudom, hogy a kérődzők hogyan emésztenek (ezt elég sokan tudják), hanem hogy a lelki harmóniámért folytatott "harcommal" kapcsolatban ilyen hasonlat jut eszembe. :D Ja, és amúgy állatorvos szerettem volna lenni, de a rohadt rendszer meghiúsította az álmaimat. Nálunk vezették be a 2 szintű érettségit, és még márciusban sehol sem voltak az új típusú feladatsorokat bemutató könyvek, a tanárunkkal poénkodtunk is rajta, hogy az érettségire majdcsak megérkezik... És velünk azért is volt kitolás ez az egész, mert mi a régi rendszer szerint készültünk 4 éven keresztül a felvételire, és a kétszintűn egész máshogy oszlottak el a pontok, mint ahogy hittük. Pár pont híja lett volna, hogy felvegyenek államira. :( És a "vicces" rész: a költségtérítésesre bekerültem volna a pontjaim alapján, vagyis ha lett volna félévente 1 millióm (az egyetem elvégzésére "csak" 10 misire lett volna szükségem), akkor most lehet, hogy dr. x.y.-ként gyógyítanám a jószágokat... :( Ezek után hányingerem lett az egész oktatástól, és nem is szereztem diplomát. (Belekezdtem 2 fősuliba, de a sértődöttség és a Diákhiteltől való félelem, meg az érdektelenség miatt otthagytam mindkettőt, bár lehet, nem kellett volna. Majd idővel elképzelhető, hogy valamibe belevágok, az egyik rokonom pl. 40 évesen szerezte meg az elsőt, nem vagyok én még lemaradva semmiről sem. :) És fő az optimizmus!)