2013. július 1., hétfő

A családi napköziről

 Hetente egyszer vittem a Cukit, mondom nem olyan vészesen drága, gyerekek közt van, megtudom, hogy közösségben hogy műkszik, és én is kapok 3 órányi gyerekmentes időt.

  • 1. alkalom: Összesen 4 gyerek volt, tökéletes volt bemelegítésnek. Nem is volt vele gond, ott volt az a gyógypedagógus is, akivel még régebben álltunk kapcsolatban az Ayres-terápia miatt, de mivel utána megkaptuk ingyenesen a TSMT-t, így megszakadt a kapcsolatunk, hívjuk őt J. néninek. Ő több éven keresztül foglalkozott autistákkal is. A másik gondozó az egyik ismerősöm volt, ő ajánlotta, hogy vigyem el a Tündüst. J. néni mondta ismerősnek, hogy valóban mutat autisztikus vonásokat, de enyhének tűnik, és jól reagál a fejlesztésekre. (Ebben semmi újdonság, ez én mind tudtam, csak abban reménykedtem, hogy a szemellenzős "barinőm" észrevesz majd dolgokat. Ó, én naiv...) J. néni felajánlotta, hogy ha ott lesz, akkor kicsit megAyresezi (fú, de szépen fejeztem ki magam... :) )
  • 2. alkalom: Ekkor már több gyerkőc volt. De lazán ott tudtam hagyni, elmondás alapján jól érezte magát. Egyszer "pánikolt", mikor nyüzsögtek a többiek, de nem volt vészes, kimentek az udvarra, és homokot szórt.
  • 3. alkalom: Ekkor is simán ott tudtam hagyni, észre sem vette, hogy lelépek, pedig köszöntem neki. Viszont másfél órával később csörgött a telefonom, és az ismerősöm hívott, kérdezte, hogy nem vagyok -e a közelben, mert vigasztalhatatlanul zokog, ki van borulva, és csak tombol... Na mondom, ez nem hangzik jól, és telefonon keresztül is hallottam, hogy szegénykém mennyire kivan. Fogtam magam, és mentem. Mire odaértem, már jobban volt, a hintában ülve dalolt maga elé bambulva. Azt tapasztalom, hogy az éneket nyugtatónak, és az elvonulás egyik eszközének is használja. Aztán elmesélték, hogy azt vette ennyire zokon szegénykém, hogy egy kislány közvetlen volt vele, beszélt hozzá, próbált volna vele játszani. Annyira behergelte magát, hogy nem is tízóraizott, hanem zokogott. Odáig fajult ez, hogy az ismerősöm babakocsiba tette, elmentek egy kört sétálni, és ekkor lehiggadt. A szívem szakadt meg érte. :( 
  • 4. alkalom: Ekkor volt bennem egy kis félsz az előző heti tombolás miatt. Akkor kezdtem el aggódni, mikor bekanyarodva az utcába, mondta, hogy semmibaa, semmmibaaa (semmi baj), és feszengett a babakocsiban. A beparkolás alatt már zokogott, amint meglátta az ismerősömet, még elkeseredettebben sírt. :( Nagy nehezen a hintának köszönhetően lecsillapodott, de közben sajnos párbeszédbe elegyedtem az ismimmel. Jaj, de kár volt...: "Én: -Fú, hát azért félek, hogy majd élesben a bölcsiben mi lesz, hogy fogja viselni. Meg persze még azt sem tudom, hogy a bizottság mit mond, de remélem azt, hogy betehetem integráló csoportba. Ő: -Jaj, hát nem igaz, ne mondj már ilyeneket, egy szülő oda íratja be a gyerekét ahová akarja. Én: -Ez sajnos a mi esetünkben nem teljesen van így, ők jelölik ki az intézményt. Ő: -Annyira szar, hogy mindenkit beskatulyáznak, nincs ezzel a gyerekkel semmi, nem kell túldramatizálni, csak ilyen visszahúzódó személyisége van és kész. Én: -Azért kell beskatulyázni, hogy jogosult legyen az őt megillető fejlesztésre, majd a megfelelő intézmény és csoport kiválasztásában is támpontot ad ez. És ne felejtsd el, hogy másképp nem tudtam volna anyagiak miatt megadni neki a fejlesztéseket, muszáj voltam bizottság elé vinni. És ha ennyire nincs vele semmi, akkor J. néni miért szeretné fejleszteni?" Erre nem tudott mit mondani, én meg legszívesebben mondjuk leköptem volna, de jobbnak láttam inkább odébbállni, így hazajöttem szétdurrant fejjel. Azért mikor mentem érte, az kárpótolt a reggeli idegsokkért, ugyanis messziről kiszúrt, megörült, mosolygott, és szaladt hozzám. :)
 ***
 És most jön a latolgatás, hogy mi legyen. Valószínűleg az lesz, hogy nem viszem többet. A pénzből 1 hónap alatt összejön egy cipő ára. A másik, hogy az egyik célja ennek az egésznek az lett volna, hogy megtudjam, hogy hogyan viselkedik, és hogy hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. Az ismerősömmel a kisasszony átvételekor nem nagyon volt időm beszélni. Így írtam neki, amire b@szott válaszolni, pedig csak egyszerű kérdéseket tettem fel. És a legutóbbi párbeszéd is eléggé felhúzott. Nem értem, hogy attól, hogy pszichológus végzettségű, miért érzi magát feljogosítva arra, hogy megkérdőjelezze több, elismert SZAKEMBER véleményét, és odaböfögje nekem, hogy nincs semmi baj ezzel a gyerekkel. Ja, biztos a visszahúzódó személyiség egyik fő jellegzetessége az is, hogy mindenféle sztereotíp és repetitív dolgai vannak például... Többen jöttek már ezzel, és nem akartam mindenki fejét leharapni emiatt, hisz tudom, hogy sokan zavarukban mondják, hogy minden rendben van ezzel a lánnyal, vagy majd kinövi és ezzel szeretnének vigasztalni; de az a gond, hogy ebben az esetben nem ez történt. Ez a nagyon tudálékony ismerősöm még a legelején, mikor csak felmerült a gyanú, hogy a mozgásán kívül más területeken is eltérő ütemben fejlődik, ő akkor is azt mondta, hogy csak mi vagyunk hülyék, nincs vele semmi. És szerintem nem bírja lenyelni azt a békát, hogy SAJNOS nekünk lett igazunk, bár ne így lenne. És hiába a papír, a szakvélemények, ő akkor is ragaszkodik makacsul a véleményéhez, amivel viszont roppantul fel tudja cseszni az agyamat. És tudni kell, hogy ő egy időben a legjobb barátnőm volt (nem mostanában). :D És ő az is, aki mikor elkezdtem szedni a gyógyszert, és jócskán magam alatt voltam csak azt a tanácsot adta, hogy rakjam le a bogyeszt, és inkább igyak. :D Remélem sosem szeretne a szakmájában dolgozni, pár alkoholistával több lenne... Ja, és nagyon unszimpatikus módon próbált egy 2,5 éves kisgyereket szobatisztaságra nevelni, valahogy nem szeretném, hogy a csemetémre egy ilyen beállítottságú ember vigyázzon (Annyit mondott szegénynek, hogy addig nem jövünk ki a wc-ből, amíg bele nem pisilsz. Elméletileg csak viccelt, de egy ekkora gyerek nem érti a poént, legalábbis az ilyet tuti nem.)
  Nem tudom biztosra, csak sejtéseim vannak, hogy szerintem tojik a többi gyerekre az életem. Mikor legutóbb mentem érte, meglestem, hogy mit csinál, és a legújabb hóbortjának hódolt, vagyis egyik helyről szórta a homokot egy másik helyre, amely helyek pár lépés távolságban voltak egymástól. (Tudom, tudom, ezek a visszahúzódó gyerekek már csak ilyenek.) Ezt a homokszórást meg a játszón is meg tudja csinálni, nem mellesleg ingyen. (Nem smucigság miatt írom ezt, mert tényleg a világ összes pénzét sem sajnálnám, ha tudnám, hogy jól érzi magát, és nem látnám, hogy mennyire szorong, mikor bekísérem.)
   Szóval, szerintem ennyi volt...

8 megjegyzés:

  1. mindig meghatódom azon, hogy Cuki. az anyukám is így hívott engem, de még harminc éves koromban is:)

    VálaszTörlés
  2. Ha "csak" azért viszed oda, hogy lásd, milyen gyerektársaságba, akkor talán felesleges vinni, valóban ezt egy játszótéren is lehet látni.
    Ha jó és kell az a pár óra nyugi, akkor viszont érdemes vinni.
    Ha nem fér bele a keretbe, akkor meg nincs is kérdés.
    Mátém több mint fél éve jár heti rendszerességgel pár órára és nagyon szereti. Illetve szerette. Most ott tartunk, hogy sír és ordít és ne hagyjam ott. És én bizony otthagyom és szabályosan fáj a szívem érte. :-(
    Megkérdeztem a gondozónőjét, hogy vigyem e vagy szüneteltessük, azt mondta, hogy vigyem és ne engedjek neki. Nagyon ronda szó, de egyszerűen "be kell törni" újra a gyereket. Iszonyat nehéz. De pár hónap múlva ha esetleg teljes napos lesz én meg dolgozok és nem akar menni, akkor mi lesz? Muszáj.
    Oké, most nem muszáj mennie, bár nekem kell az a pár óra nyugi, hisz egyedül nevelem, de később már muszáj lesz.
    Rohadt szar az biztos. :-/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Leginkább az a pár óra nyugi, amiért megérte vinnem. Nem könnyű, de én most úgy érzem nálunk több szól a nem mellett. Az élestől nagyon félek, de akkor már tényleg muszáj lesz... :/

      Törlés
  3. Nahát ezen a harmadik alkalmas, kislány közvetlen volt vele és azért sír dolgon meglepődtem :( Mert oké, hogy jól érezte magát, de a bölcsiben biztos lesznek olyan feladatok, amiket majd közösen kell csinálniuk a gyerekeknek. Remélem majd a közösség és az hogy lássa a többieket megnyugtatja a kis lelkét.

    Az olyan emberekkel meg nem kell foglalkozni! El hiszem, hogy felb@szott agyilag, meg is értem. Látszik is hogy érzékenyebben reagálsz a dolgokra. Én (a naív ugye) arra gondolok, hogy lehet tényleg csak zavarában mondta, esetleg vigasztalni akart, de ha tényleg tanult hasonló dolgokról akkor nem értem ... Tényleg nem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A leányzóm nem egy barátkozós típus. Szerintem azon kapta fel a vizet, hogy a kislány nem hagyta elvonulni a világába, mert ha zavarja valami, vagy akkor is ha nem, neki bizonyos időközönként ki kell kapcsolnia a külvilágot, hogy nyugodt legyen, legalábbis ezt veszem rajta észre.

      Igen, jól látod, most elég érzékeny periódusban vagyok. Nem az a zavarba jövök típusú csaj, és semmi vigasztaló nem volt a hangjában, mert majdnem leharapta a fejem, miközben osztotta az észt. De érted, ott van pl a tejérzékenység, amit hasonlóan a mentális dolgokhoz ennyi idősen még nem igazán lehet megbízhatóan, tesztekkel, számszerűen kimutatni, de mégsem éreztem sosem azt, hogy egy tejallergiás gyerek anyjának azt mondjam, hogy jaj, nem kell a dokikkal foglalkozni, adjál neki tejet, nincs vele semmi, majd kinövi, stb... Csomó papírunk van már, de szerintem ha az Atya Úr Isten mondaná, hogy nincs minden rendben a Tündüssel, ez a liba akkor is az ellenkezőjét állítaná...

      Törlés
  4. Figyu, beszélgettem az anyumék szomszédjában lakó óvodavezetővel, és ő azt mondta, hogy van egy kurva jó hely, ahol nem 30 percből ítél a bizottság, és tapasztalatból tudja, hogy rendkívül jó szakemberek vannak. Lehet, hogy hallottál már róluk... ők itt vannak pesten, és úgy emlékszik, hogy fizetős, de állítólag megéri, mert nem húzzák le úgy a gyereket, mint "A" bizottság!

    Autizmus alapítvány
    1089 Budapest, Delej utca 21-26.
    06-1-334-1123

    Gondolom, hallottál már róluk, de hátha nem találkoztál még olyan sok véleménnyel velük kapcsolatban. A szomszédnőnk egyébként integrált ovit vezet, és tőlük már sokan jártak ennél az alapítványnál... ő valahogy úgy fogalmazott, hogy ez autista vizsgálóközpont is vagy mi.
    Ezek a szakbizottságok állítólag tényleg nagyon faszul ítélnek, és össze-vissza beszélnek, úgyhogy ezeknek ő sem a híve.

    Gondoltam, megírom neked, hátha érdekel. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, igen, hallottam már a Delej utcáról, és jókat hallottam róla, csak 38 000 Ft-ot nem tudunk kicsengetni sajnos. :( Régen ingyen volt...
      Nekem amúgy a bizottsággal jó tapasztalataim vannak, ők csak feltételezték az autizmust, a papírra kérdőjellel írták, és ők javasolták, hogy a megerősítés vagy cáfolás miatt vigyük pszichiátriára. (De ez is helyenként változó, hallottam már horrort a bizottságokról is, de legalább ebben szerencsénk volt.) Csak ugye nem a jó helyet választottuk... De állítólag a Vadaskert és a Sote is jó, csak választanom kellene a kettő közül... Nem lesz könnyű. Azért köszönöm! :)

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...