lassandebiztosan

2013. július 3., szerda

Pár lépés hátra

 Sajnos az történt, hogy a kisasszonyka most nem műkszik úgy, mint az ez előtti hetekben. :( Pedig már tényleg olyan jó volt minden! 
 Pénteken a csanában kapott kakaót... Jó, nem haragszom érte, mert nem kötöttem ki, hogy ne adjanak neki, mondjuk az ismerősömnek mondtam, hogy pár hónapja tejet nem kap... Este betrottyantott egy jó szaftosat, büdöset. Ekkor már kezdett gyanús lenni. (Se hőemelkedés, se több fosi nem volt.) A viselkedése megint kezdett érdekes lenni. Mármint eddig is az volt, de nem olyan szinten, hogy zavaró lett volna. Férj is vett neki tejberizst, így még több tejet kapott, és ezután már az arcán kijött az ekcéma. :( Szóval nagy valószínűséggel még mindig allergiás... És annyira durva, hogy mennyire kifordult magából. Már ezer éve nem járt lábujjhegyen, most rengetegszer; már csak ritkán lóbált, most majdnem egész nap; már egészen együttműködőnek volt mondható, most újból egy zoknilevétel is közelharcok árán sikerül csak. És annyira látszódik, hogy nincs köztünk. Aki nem látott ilyet, lehet, hogy nem tudja elképzelni, de valami olyasmi, mintha elbambulna, csak hosszabb ideig és közben csinálja a kis furiságait, és se hall se lát.
 További visszafejlődések is vannak. Lehet, hogy már írtam, nem emlékszem, szóval régen mondta, hogy "kaka", mikor termelt egy adagot. Most viszont, mikor érzem, hogy szaglik, kérdezem, hogy "kaka van -e esetleg?", mire ő mondja, hogy "kaka". Majd jó pár órával később megkérdezem, mikor tudom, hogy nincs betojva, és akkor is azt mondja, hogy "kaka". A kommunikációs nehézségekre még írok pár példát: befejezi a kaját, de marad pár falat, mondja, hogy "nem kell", és nyújtja a maradékot. Ekkor általában visszakérdezek, hogy "biztos, nem kell?" (párszor volt, hogy annak ellenére, hogy már nemmmkell-ezett, még egy csomót evett....) , és a válasz: "nem kell". Olyan is van, hogy tesztelem, ilyenkor a visszakérdezés így hangzik: "kell?" Mire ő: "kelllll", és nyomja a markomba a maradékot. A másik, ma kérdezem, hogy "kérsz még pufit?" Ő: "kéjsz". Genyó voltam, és nem adtam neki oda, hanem ezután érdeklődtem, hogy "nem kell?" Mire ő: "nem kell", és közben nyúlt a pufiért. Na ilyenkor azért legszívesebben kiszaladnék sikítva a világból... De helyette csak sóhajtani szoktam. Egyszerűen nem jut el a tudatomig az, hogy egy olyan emberpalánta, aki vagy 50 dalt elénekel, az A part alatt kezdetűt is végig, hiba nélkül, szép kiejtéssel, az hogy a jó büdös életbe nem tud egy kiba' igent, vagy nemet mondani, vagy legalább bólintani??? Áhhh. Őkelme ehelyett papagájként visszamondja a kérdéseket. Tudom, más gyerek is csinálja, ez a beszédfejlődés része, és egy bizonyos korig nem is kóros, DE az szerintem aggasztó, hogy minden kérdést visszamond. Leszarnám én, ha legalább a felére válaszolna. :( Nehezek így a mindennapjaink, mert ki kell találni, hogy mit szeretne, mert a kommunikáció más eszközeivel sem tudja sokszor egyértelműen a tudtunkra adni, hogy mi az óhaja... Persze, szerencsére azért van pár dolog, amit stabilan tud szavakkal kérni, azért már ez is valami.
 Az Isten világáért nem hajlandó lemondani a cumisüvegről... Már az itatópoharak garmadáját megvettem neki, de tényleg, és max egyszer iszik belőle, aztán esküszöm, hogy inkább kitikkadna, minthogy inna valamelyikből. Csúnya dolog, de volt, hogy fél napig nem töltöttem a cumisüvegébe, csak az itatókba. És ő akkor sem, pedig akkor kicsit már melegebb is volt... Mikor tápos volt tápszerrel tápláltam, akkor ugye ott volt, hogy nem ártana neki adni folyadékot, mert hát ezek a vackok nem olyan  tuti cuccok, mint a szent anyatej (nem az anyatejjel van gondom, hanem azzal, hogy túl van misztifikálva, ezért a véleményemért nyugodtan le lehet nyelni, akkor is így gondolnám, ha sikerült volna az emlőmből etetni...). Szóval, ugye a cukor is a Sátán műve, így csak vízzel kínáltam. De vagy fuldoklott, vagy kiköpte, vagy már magát a cuclit lökte ki a nyelvével. És akkor sem volt hajlandó. 1 hónapig tartottam magam mereven az előírásokhoz, de miután 40 fok lett, így tettem egy kis cukrot a teába, és ivott. Jó, aszongyák, hogy ha szomjas, akkor úgyis iszik... Hát őt kérem szépen nem olyan fából faragták! Erre tökéletes példa, hogy újszülöttként is kiszáradt. o.O Szóval én tényleg azt érzem, hogy inkább rosszul lenne, mintsem a cumisüvegen kívül másból hajlandó lenne folyadékot fogyasztani. Ja, és természetesen csak az Avent variábilis jó az úri szájának (mocskos drága), és ráadásul imádja rágogatni... A pohár is felejtős, mert egy fél korty után már belenyúl, belekanalaz, elkezd vele szaladni, beledobál morzsát, stb. Szóval, elég mereven ragaszkodik a megszokott dolgaihoz.

 A tejallergia gyanú miatt megint mehetünk gasztróra. Nem örülök neki, de annak igen, hogy így legalább lesz papírunk, amit szépen viszek majd a bölcsibe, oviba. Mert ahogy elnézem, rá nagyon rossz hatással van a tej. Érdekes, a tejtermékkel nem tapasztaltam ilyesmit, mindenesetre ha beigazolódik, akkor azokat is száműzzük. Itt jön képbe a GAPS diéta. Nagyon szeretném idővel kipróbálni, mert szerintem tuti sokat javítana az állapotán, de sajnos egyelőre kivitelezhetetlen. Több okból is: csak cukros löttyöt iszik, a diéta alatt ezt sem lehetne; glutént, keményítőt és tejet sem. Viszont a Cuki irtó válogatós, de tényleg brutális, amit művel (pedig régen milyen jó evő volt, régi szép idők...) és ha meg nem kapná meg a fejlődő szervezete a megfelelő tápanyagokat, az sem lenne jó hatással az idegrendszerére. Meg ha jön a bölcsi, akkor leszarják, hogy anyuka mit akar, ott biztos, hogy nem fogják a diéta alapján étkeztetni. Most nem írom le inkább, hogy mit gondolok arról, hogy a szülőnek semmi beleszólása nincs abba, hogy a gyereke mit egyen (persze, káosz lenne, ha mindenki beleszólhatna, de nem igaz, hogy nyomós indokkal sem vihet a szülő kaját, és orvosi igazolás kell mindenhez, de a GAPS még nem igazán elterjedt, szerintem jó sokáig kellene keresgélnem, hogy találjak olyan dokit, aki erről adna papírt...). Mindegy, annak örülök, hogy tudok erről a diétáról, és ha hamarabb nem is, de felső tagozatban hátha belevághatunk.