o.O Tegnap este elküldtem a praxisnak, ma már meg is jelent, és pár hozzászólást kaptam is... Én sokszor azt érzem, hogy ufó vagyok, és nem értem az embereket, mintha más nyelvet beszélnénk... Na mindegy, a hajtépés mellett azért tudok mosolyogni a sok gyíkon.
Valahol számítottam is rá, ugyanis a napokban sikerült felhúznom magam azon, hogy egy nemes cél érdekében készült fotósorozatba is belekötött egy vadtulok... így nem is csodálkozom, hogy nekem is beszólogatnak (bírom az ilyen fotelkommentelőket, az életben szerintem úgy el vannak nyomva, mint a fene, és itt élik ki magukat; vagy csak simán rosszmájúak). Ezeken a fényképeken Rett szindrómás kislányok szerepelnek híres színészekkel, a címe: Közelebb. A fényképek eladásából nyert bevételt az alapítványuk fogja kapni, és emellett céljuk még a figyelemfelhívás is. Az általam említett személynek az volt a baja, hogy szerinte nem is szívszorító, és a képeknek még lelkük sincs, mert a színészek csak a fotózás idejére kerültek közelebb a kislányokhoz, egyébként nincs is közük egymáshoz. Mi van??? Mi a bajod??? Kérdeztem én. Meg még fennakadt valami fotózás technikai dolgon is... Amikor egy ilyen megindító és hasznos kezdeményezésnél is akad olyan, aki beszól, akkor elgondolkozom, hogy miért gondoltam akár egy percig is, hogy az elcseszett szülésélményem kivétel lesz és megmenekül a sok okostól?
:( Sajnos trollok mindenhol vannak már... Nem is értem, hogy nem lehet őket kiszűrni valahogy... Ezeket a kanapéhuszárokat kapálni kéne küldeni a 40 fokban, aztán elgondolkodna, hogy írna-e hülyeségeket...
VálaszTörlésEgyébként jó, hogy kiírtad magadból!
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ez miért jó nekik... :( Nem azt vártam volna el, hogy teljesen mellém álljanak, és fikázzák velem a kórházat, de én úgy érzem, elég korrektül írtam le a történteket, erre nekem esnek. Bunkók nagyon. :/
TörlésAzt a Qrva... Olvasom a kommenteket és csak magamat húzom fel rajta, hogy lehet ennyi paraszt a világon. Komolyan nem hiszem már el. Semmi empátia nincs bennük, szerintük még te vagy a bunkó paraszt, hogy ott mersz nekik "rinyálni", hogy nem ment minden egyik percről a másikra stb... Ááá. Most ezen nagyon felhúztam magam...
VálaszTörlésKüldöm szívbéli nagy ölélésem és kitartást a továbbiakban (is).
Sajnálom, hogy Te is felhúztad magad, nem érnek ezek a vadak annyit. De komolyan poénos volt az a luvnya, aki azt írta, hogy mé nem a bezzeganyára írtam ezt. Megnéztem, és akik beszóltak, azok rendszeresen piszkálódnak, és van egy olyan gyanúm, hogy e.ü.-i dolgozók, de ez persze csak feltételezés, de rájuk jellemző, hogy csapatban nem minden esetben tudnak dolgozni, főleg a hierarchia miatt (férjem volt beteghordó, és mesélt ezt azt...), de ha kritika éri őket, akkor vérszomjasan védik a szakma becsületét.
TörlésKöszönöm, én is ölellek! :)
Elolvastam a kommenteket az írásod után, juj, néhánynak behúznék egyet. Úgy utálom én is az ilyen okoskodást, hogyan tudják osztani az észt.
VálaszTörlésTe csak tartsd szem előtt, hogy úgysem számít az ilyen emberek véleménye, sőt senkié sem, akkor meg nem is kell miattuk a hajadat tépned, ha ettől ők jobban alszanak, csak mondják.
Fájt, amit írtak, de aztán visszaírtam, és nyugodtabb lettem, mint az egész trógerség előtt, szóval ha másért nem is, de egy kis gőzkieresztésért nekem is megérte. :) Csak mondjuk azt sem érdemelték volna meg, hogy energiát és időt pazaroljak rájuk, de mivel profitáltam belőle, így üsse kavics. Azért annak örülök, hogy elképzeléseim szerint ők vannak kevesebben. Legalábbis remélem!
TörlésKedves Kati! Praxis blogra írni "öngyilkosság". Nem voltak ott, nem értik amiről írsz, viszont van véleményük, amit nem feltétlen szépen fogalmaznak meg. Igen, a neteten élik ki az emberek azokat az agressziójukat, amiket az életben nem tehetnek meg. Éppen most írtam egy posztot, még csak vázlatba, aminek a végére odaírtam, hogy nem a Praxisra szánom, miheztartás végett, nehogy valaki kitegye. Ezek után ki se merem tenni.
VálaszTörlésKár, hogy nem figyelmeztettél. :O :) Én bevallom, csak a történetekből olvastam a megírásig, kommentet nem, de akkor ezek szerint nem egyedi az esetem. Visszanéztem az okosokat, és nagyon sokszor érzik úgy, hogy nekik meg kell mondaniuk a frankót... Ja, és képzeld, nem tudtam azzal belépni, amivel hozzád kommenteltem, de kiderült, hogy 2010-ben regisztráltam már. o.O Nem is emlékeztem rá. Na mind1. :) Legalább ezt kiderítettem.
TörlésÉn azért kíváncsi lennék a posztodra, remélem végül meggondolod magad, és kiteszed. :) Olvastam a bunkó bácsit, hát, talán nekem az a mázlim, hogy csak a neten keresztül akadok össze általában barmokkal, nektek meg sikerült az életben is (az otthonülés és szeparálódás előnyei... hm, azt hiszem kezdek már túlságosan is pozitívan állni a dolgokhoz, holnap nem veszek be gyógyszert :D ). De azok a képek?! olyan jól eltalálod őket. Akármilyen dühítő dologról is írsz, nem tudok a képeket figyelve nem mosolyogni. :) És még a kedvenc filmemből is idéztél.
Nekem is az egyik kedvenc filmem, még a gyerekkel is megnézettem, nagyon tetszett neki. Pár helyen ugyan mondtam, most ne nézd, de a film lényegét felfogta. Miután nagy pofám ellenére 1,5 m magas vagyok, valszeg ezért érzik többen, hogy belém érdemes belekötni, de ezt az érzést csak igen rövid időre hagyom meg nekik :-)
Törlés:) Akkor méretben nagyon hasonlítunk egymásra. (én 152 cm vagyok) És engem is ki szoktak pécézni, és bepróbálkoznak, de aztán meg szoktak lepődni. :D Plusz én még úgy is nézek ki, mint egy kis liba, és mikor még cigiztem, sokszor nem akartak adni a boltokban, meg egyszer bekopogtattak Jehova tanúi, és udvariasan megkérdezték, hogy: "szerbusz, a szüleid itthon vannak?" :D Aztán mondtam, hogy hát, izé, ők messzebb laknak.
Törlés