o.O Tegnap este elküldtem a praxisnak, ma már meg is jelent, és pár hozzászólást kaptam is... Én sokszor azt érzem, hogy ufó vagyok, és nem értem az embereket, mintha más nyelvet beszélnénk... Na mindegy, a hajtépés mellett azért tudok mosolyogni a sok gyíkon.
Valahol számítottam is rá, ugyanis a napokban sikerült felhúznom magam azon, hogy egy nemes cél érdekében készült fotósorozatba is belekötött egy vadtulok... így nem is csodálkozom, hogy nekem is beszólogatnak (bírom az ilyen fotelkommentelőket, az életben szerintem úgy el vannak nyomva, mint a fene, és itt élik ki magukat; vagy csak simán rosszmájúak). Ezeken a fényképeken Rett szindrómás kislányok szerepelnek híres színészekkel, a címe: Közelebb. A fényképek eladásából nyert bevételt az alapítványuk fogja kapni, és emellett céljuk még a figyelemfelhívás is. Az általam említett személynek az volt a baja, hogy szerinte nem is szívszorító, és a képeknek még lelkük sincs, mert a színészek csak a fotózás idejére kerültek közelebb a kislányokhoz, egyébként nincs is közük egymáshoz. Mi van??? Mi a bajod??? Kérdeztem én. Meg még fennakadt valami fotózás technikai dolgon is... Amikor egy ilyen megindító és hasznos kezdeményezésnél is akad olyan, aki beszól, akkor elgondolkozom, hogy miért gondoltam akár egy percig is, hogy az elcseszett szülésélményem kivétel lesz és megmenekül a sok okostól?