lassandebiztosan

2012. július 3., kedd

Nagy nap a mai!

Ugyanis ezen a napon megtette első önálló lépéseit. :))) Nem is akartam hinni a szememnek.
Életemnek nem volt nagy kedve a Dévényhez; tiltakozott, nyűglődött, és mindenáron csak mászni akart. Közöltük vele, hogy nem leszünk ám így jóban, majd nagy nehezen beletörődött, hogy hasztalan a hiszti, és kezdett együttműködni. Azt a háziknál én is észrevettem, és mondtam is, hogy már alig kell tartani, be is bizonyította, hogy nem kamuzok. Aztán megtörtént, amit már régóta vártunk. :) Mi nagyok egymással szembe, a kicsinek a gyógytornász picit tartotta a csípőjét, én meg hívogattam magamhoz. (Ez amúgy házi feladatnak is ki van adva.) Majd szabadjára lett engedve, és jött, és lépkedett. Annyira édes volt. Persze ekkor is kifejezte nemtetszését, némi ellenállást is tanúsított, de nagyon ügyes és bátor volt, és mikor odaért hozzám, és agyon pusziltam, már elszállt a haragja. Párszor el is kellett kapni, mert kicsit húz az egyik oldalra, meg inkább szaladna, így volt esés közeli állapotban, de résen voltunk.

Én meg nem tudom leírni, hogy milyen boldog és büszke voltam/vagyok. Nem tudom, milyen lehet, ha valakinek a gyereke magától csinálja ezeket a nagymozgásokat. Biztos akkor is örömbódottá, de így szerintem másabb. Nagyon azt érzem, hogy kezd beérni a gyümölcs, és volt haszna a sok könnynek, harcnak, toporzékolásnak, gyomoridegnek, szívfacsarodásnak. Azt nem lehet tudni, hogy a kezelések nélkül hol tartana, de 100%, hogy nem itt. Engem teljesen meggyőzött a módszer, és örülök, hogy lehetőségünk volt megtapasztalni a hatását. Ha valakinek van kedve olvasni róla, itt egy cikk, ami nagyon jól összefoglalja.
Legközelebb majd csak 1 hónap múlva kell menni. (Ez anyagilag is nagyon jó hír, sajnos nem nyertünk MÉG a Skandin.) Amúgy megint hihetetlenül eltalálta a gyógytornász, hogy mikor fog eljutni a következő mérföldkőhöz. Eddig minden alkalommal bejöttek a jóslatai.

Az előző napokban történt pár dühítő és ijesztő dolog is, de most teljes örömmámorban úszok, szóval nincs kedvem róluk írni, de azért majd mesélek, mert durva...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése