Mostanában nem tudok épkézláb címeket adni, na mindegy...
Olyan szépen lépeget a babakocsi hátulját fogva. :) Közben nagyon örül magának. Olyan távolságokat megtesz, hogy csak ámulunk.
Az alvókája megjavulni látszik, de el ne kiabáljam... Fél 2-kor kidőlt, majd kicsit később mi is. :) Este is elég könnyen ment az altatás, szóval minden ok.
Próbálok neki egyre inkább darabosabb kajákat adni, had rágjon. Nem csak dísznek vannak azok a fogacskák. Szépen nyammog, de még van, hogy nem aprítja fel kellően, és nyeléskor elég fancsali arcot vág. Néha köhög is, ilyenkor az én színem szerintem fehérre vált, de meg kell valahogy tanulnia enni, le kell győznöm a félelmeimet. Olyan édes, ahogy lapátol.
A cukitalanság: ma rekordot döntött a szemüvegtől való megszabadulási kísérletek számát illetően. Hülyét kaptunk!!! Áááááááá! Olyan 20 és 50 köztire saccolom. Nem értem mi változhatott, ugyanis eddig nagyon szépen hordta. Persze, volt, hogy megharagudott rá, de egy kis figyelemeltereléssel jobb belátásra lehetett bírni. Na de ma?! Embertelen volt... Remélem ez is csak átmeneti hóbort. Még fürdéskor, mikor már rég nem volt a fején, még akkor is úgy csinált, mintha venné le.
Ami viszont mindenért kárpótol: kezdi kimutatni az érzelmeit. Eddig olyan szarul esett, hogy én puszilgatom, ölelgetem, ki van nyalva a kis fokhagyma gerezd valaga, erre ő még egy puszira sem méltatott bennünket, bezzeg a flakontól kezdve Bart Simpsonig mindenki kapott, csak mi nem. Pedig nem erőltettük, és nagyon jól esett volna, és egy kicsit fájt is, hogy mi kimaradtunk a sorból. Néha már az is átfutott az agyamon, hogy mi van, ha utál. A napokban viszont olyat csinál, hogy magához húz, és hozzám érinti puha kis száját, és annyira édes, és jól esik, hogy elképesztő. :))) Olvadok ilyenkor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése