2012. július 6., péntek

Szülinapi buli, délutáni nemalvás

Az előző bejegyzést már egy pár napja írogattam, szóval nem ma tört ki belőlem a rinya, de bennem volt, és mivel terápiás célt is szolgál a blog, így gondoltam befejezem, és közzéteszem. Amúgy nem vagyok besavanyodva, jól telnek a napjaink, még a meleg sem zavar annyira. Azért persze enyhülhetne, de valószínűleg a napszámban töltött órák kiképeztek. Fóliás kertészetben is volt szerencsém melózni, az meg mint egy szauna, és mindez éhbérért... :(
A kisasszonnyal viszont nem tudom mi van, ugyanis a nappali alvása pocsék. Pár napja egyszerűen olyan, mintha nem lenne fáradt. Csomószor volt, hogy du. 4- re aludt csak el. Máskor ilyenkor kelt. Így viszont este is későn tért nyugovóra, pedig már olyan jól kialakult a napirendje... Egész nap fárasztom, alig van a sitten, játszunk, sétáltatom, miegymás, de eredmény nuku. Okokat nem tudom, de lehet, hogy a járás is bezavart, meg fogzik, és itt a meleg, vagy mittomén, de jó lenne, ha visszaállna a rend, ugyanis a mai nap durva volt, hiszen a kisasszonykám egy dekát nem aludt egész álló nap. Majdnem 12 órát nyomott le alvással való megszakítás nélkül. És 7 fele még nem is tűnt fáradtnak, nem hisztizett, csak pörgött. Aztán jött egy holtpont, majdnem megszunnyadt, de nem hagytam, mert még hátra volt a fürdés és a vacsi. A pancsolással még nem volt gond, de a kaja?! Szó szerint bele kellett imádkozni.
(Erről jut eszembe, hogy mennyire gyűlöltem, mikor mindenki azzal jött, hogy a babák megérzik, ha anyuci ideges, és ezért sír annyit. Ez olybá tűnik nem igaznak, hogy valamelyik nap már nagyon szerettem volna, hogy aludjon, és kicsit hangosabban kértem meg, hogy alugggyámáááánbüdöskölke. Erre olyan lazán körberöhögött, hogy csak lestem. Ezután már én is nevettem, és elszállt a haragom, de előtte igenis feszült voltam, és ezek szerint ezt nem sikerült átadnom neki. Amúgy meg tuti, hogy annak idején nem az én rezgéseim, és nem is szimpla hasfájás miatt, hanem a már valószínűleg akkor fennálló tejallergiája miatt sírt egész álló nap. Dehát könnyebb anyukára kenni, és ezzel is egy kicsit belerúgni, mint a valódi okokat kideríteni. Újra elöntötte a szívem az ex dokink iránt érzett mélységes szeretet és tisztelet.
Ezzel nem azt mondom, hogy üvölteni kell a gyerekkel, de sajnos már szinte az van, hogy egy szülő még szomorú vagy nyűgös sem lehet egyetlen percig sem, mert érzelmi nyomorékot csinál szegény gyerekből. De hogy a francba lehet teljes lelki nyugalmat árasztani akkor, mikor az ember kölke egész nap bőg, és nem segít semmi??? Azért nagyon örülök, hogy ez már csak múlt, így visszagondolva talán ez volt a legnehezebb: tehetetlenül nézni, hallgatni, ahogy szenved szerencsétlen.)

Egyre szebben pakolgatja a hurkásait. Még bizonytalan, de ehhez nagyban hozzájárul a szemüveg/tapasz is. Van, hogy mikor nyúl a kapaszkodóért, centikkel elvéti. Hátha szeptembertől már újra két szemmel nézelődhet, bizakodó vagyok. Itthon még nem értük el, hogy segítség nélkül menjen, de tényleg alig kell fogni, és inkább csak a biztonságérzet miatt van rá szüksége. Most már sínen vagyunk, és ez nagyon jó érzés, és nem is siettetem a dolgokat, és nem görcsölök rajta végre. :)  Persze várom, mint a Messiást, hogy szaladjon, de már sokkal türelmesebben állok hozzá.
Csomó időt eljátszik egyedül: pakol, épít, olvas, jár a keze állandóan. Toronyépítésnél egyszer sikerült 6 emelet magasat csinálnia. :) Nagyon jól elvolt egy műanyag flakon dobálásával és kergetésével. Vettünk még annak idején két mozgásra ösztönző fiserprájzt, de jelentem: a flakon fölényesen győzedelmeskedett.
Jókedvű, és egyre könnyebb megnevettetni, már a lába is csikis. Furcsa, hogy nem régóta az.
Inni még mindig nem hajlandó egyedül, viszont kanalazni ügyesen tud. Erről nemsokára hozok egy videót. Olyan jó volt, miközben ő falatozott, én el tudtam mosogatni, és közben lestem, hogy milyen nagylányom van. :)
Elkezdtem neki adni újra tojást, és nem akarom elkiabálni, de úgy fest, hogy nem okoz szorulást, valószínűleg nem allergiás rá. Bár ez hetekkel később is kijöhet, de nem fog, és kész!!! Elég, hogy a tejre az... Vagy remélem, titkon már arra sem, 1 hónap múlva kiderül.

 Július 5-én volt Tündüs kisebbik unokatestvérének a szülinapja, 5 éves lett a legény. Volt szülinapi bulija is aznap. A tortát sógornőm sütötte, és isteni volt. Nekem sokkal jobban ízlett, mint az eddig evett bármely cukrászdában készült édesség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...