2012. július 11., szerda

15 hónapos a nallány

Ma lett 15 hónapos, és ezt jól meg is ünnepeltük 2 injekcióval. Mára kaptunk időpontot, és ez volt az első tanácsadásunk az új doktornőnél. Én az előző szuper élményeim miatt "kicsit" be voltam tojva, de szerencsére nem volt semmi különös. Bár a váróban kicsit lestem... Manapság mennyire nem divat köszönni?! Vagy a másik, ami a kedvencem: köszönök sziasztokkal, erre egy fiatal, kissé tenyeres talpas beütésű koma vissza jóúnapotozik. Na de ami ennél is jobban zavart, az két anyuci volt, akik azon versengtek, hogy melyikük gyereke halad jobban a mozgással. Nem az zavart, hogy beszéltek róla, hanem úgy adták elő magukat, mint az ovisok, hogy bibí, az enyém már ezt is tudja. Gondoltam magamban, nem tudom, mit tennétek egy megkésett mozgásfejlődésű babával, akivel nem lehetne arcoskodni. Amitől ráz a hideg, az az ülni nem tudóak ültetése. Nem akarok én ezzel senkit sem megbántani, de engem a hideg ráz ennek látványától. Olyan, mintha mindenáron siettetnék, erőltetnék. Én kivártam, amíg magától fel nem ült. Beletelt 11 hónapba, de csak sikerült. Ezt csinálta is az egyik anyuska, és közben mondta, hogy látod, tud ez űűni, csak még egy kicsit inog. Aha, persze gyerök nem kicsit, hanem nagyon inogott... Na mindegy.
Eközben elgondolkoztam rajta, hogy miért vannak olyanok, akik ellenzik az oltást? Lázadjon, azt csinál amit akar, de ne a gyereke kárára. Szerintem nem teljesen normálisak. Persze van kockázata az oltásnak, de magának az életnek is, szóval nem értem. Lehet, nekik nem volt olyan mamájuk, mint nekem, aki mesélt arról, hogy 10 gyerekből hány nőtt fel annak idején...
Volt sok baba, aranyosak voltak. Azért a pöttömöket látva ismét megállapítottam, hogy mennyire jó már, hogy az enyém nagylány. Legalábbis hozzájuk képest. :)

Bejutottunk. A súlymérés eredménye: 11280 grammos. Ezért van nekem néha izomlázam... Azt viszont nem tudom, hogy mitől gyarapszik, ugyanis mostanában elég keveset eszik.
Majd jött a szuri. Úgy sajnáltam, még a könnyeimet is vissza kellett tuszkolnom. Keservesen sírt, de aztán hamar megnyugodott. Doktornő rendes volt. Nekem már az elég, hogy nem ijesztget mindenféle szörnyű betegséggel... Nincs is nekem több elvárásom. Kérdezte, hogy miket csinál, és hogy járunk -e még tornára.  Persze szokásomhoz híven pancserkodtam is, ugyanis a szandált bent felejtettem, de még vártam receptekre, és így azokkal együtt megkaptam a topánkát is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...