lassandebiztosan

2013. december 31., kedd

Év végi bizbasz

Nincs nagy kedvem visszatekinteni a 2013-as évre, nem a kedvencem, de mazochista vagyok. Sok minden történt, és több volt a szar, mint a jó... :S De biztos én vonzottam be. :P Szerintem ez faszság, már bocs, aki hisz benne, ittam egy kicsit, és ilyenkor még annyira sem tudom visszafogni magam, mint alap állapotomban, mert akkor szoktam picit igyekezni.

Mindegy, hátha 2014 jobb lesz! Jobb lesz, jobb lesz és kész. A bevonzom és a hozzáállás kérdése dologban azóta nem hiszek még annyira sem, mint előtte, mióta szültem. Isten lássa lelkem, ha van, hogy szerintem még a tudatalattim is úgy állt a lányhoz terhesség alatt, hogy tökéletes, egészséges lesz, és minden rendben lesz a szüléssel (ez a fene nagy optimizmus is sarkallt arra, hogy nem lett fogadott dokim, persze a pénztelenség is hozzájárult, de provident-tel vagy valahogy meg tudtuk volna oldani, de én annyira bíztam kettőnkben, az egészségügyben, stb. ... hogy minden rendben lesz), a szoptatással, és az összes többi dologgal. De hát ugye nem így sikerült. :/ Okés, múlt, lezárva, de azért még kísért. :S De már nem sokáig. :) De most csak a '13-as évrül írok:

Január: Korai fejlesztés kezdése, ambuláns gyermekpszichiátriai látogatás

Február: Elkezd szavakat egyre érthetőbben mondani, befekvés a gyerekpszichóra, a szentesi, űber kedves, alapos, lelkiismeretes neurológus felkeresése. Lefestettem a Singer varrógép lábat és lett belőle egy jó mikrótartó. :)

Március: Ebben a hónapban kezdtük a napirendi kártyák bevezetését. És a 2011 októbere helyett 2013 márciusától jogosultak lettünk az emelt családira, amit szintén az aranyos neurológusunknak köszönhetünk, akit bátran ajánlok bárkinek, tényleg jó szakember (egyébként eszünkbe nem jutott volna, hogy azért menjünk hozzá, ez a számunkra nem oly csekély információ csak úgy mellesleg derült ki... Mi azért mentünk, mert tartottunk tőle, hogy nem -e Rett-szindrómás, kizárólag ennek tisztázása végett kerestük fel).

Április: 2 éves lett :) És már nem akartam annyira eret vágni, mint az első szülinapján, vagyis a szar szülésélmény és az utána történtek már halványultak.

Május: Kissé befáradtam, elkezdtem antidepit szedni, amitől bizonyos mértékig jobb lett.

Június: Próbáltam családi napközi segítségével szocializálni a lányt, mert sokan azzal vádoltak, hogy azért ilyen, mert nincs gyerektársasága... A barinő, akivel pár hónap különbséggel szültünk, valamiért elutasító volt. Konkrétan azon vesztünk össze, hogy meg mertem kérdezni, hogy mé' nem válaszol a levelemre, én szemét alávaló gecó...

Július: A másik barinőmmel is zátonyra futott a kapcsolatunk (aki egyébként az előző hónapban említett barátnő testére...), ő vigyázott a leányra a családi napköziben, de olyanokat mondott, hogy húúúú, legszívesebben minimum karóba húztam volna (csak 1 példa: azé' ilyen, mert csak a hibákat keresitek benne, ő csak visszahúzódó személyiség... és mindezt egy bölcsész végzettségű, azon belül is egy pszichológus csaj vágta a pofámba)

Augusztus: A neurológus elküldte a csajszinkat MR-re, és mondta, ha nem találnak semmit, akkor ajánlja a Vadaskertet. Elindítottam a Kicsikönyv nevű blogot, amibe azóta sem akart senki sem írni... 8 éves évfordulónkat ebben a hónapban ünnepeltük. Vagyis ekkor tudatosítottuk magunkban, hogy te jó ég, már ennyi ideje együtt vagyunk.

Szeptember: Öregedtem (szülinapom ebben a hónapban vagyon), újra elkezdtem festeni a körmeimet, és ha már ennyire gyönyörű akartam lenni, a rothadó fogaim tömetését is elkezdtem. Az MR szerencsére negatív lett.

Október:
Ebben a hónapban, vagy max. szeptember legvégén indult újra a korai, és mindkét szakember kicserélődött. A tornás, tsmt-s konduktort iszonyúan sajnáltam, mert elképesztő egy nő, nagyon jól ráhangolódott a leányra és kedves volt meg minden, de helyette és a gyógypedes nő helyett is új szakember jött. Az új tornás "erőszakossága" bennem és a Cukiban is ellenérzést keltett elsőre, de az új gyógyped egyszerűen fantasztikus, és nagyon örülök, hogy őt kaptuk. Nagyon látszódik rajta, hogy tiszta szívből, őszintén érdeklődik az autizmus iránt (a szakdogáját is ebből a témából írta, és dolgozott is autikkal, szóval tökéletes a számunkra, nekem nagyon szimpi és ami ennél is fontosabb, hogy a kisasszony is egyből elfogadta, szóval imádjuk! :)
Időpontunk volt a Vadaskertben autizmus gyanú miatt. Megtörtént a vizsgálat, és hát sajnos beigazolódott, amit már 1 éve sejtettünk, hogy bezony auti a drágám... Ettől én kurva nagy megkönnyebbülést vártam, de nem éreztem azt a nagy katartikus élményt, amit sokan mások, így kicsit csalódott voltam és a mélység olyan szintjére jutottam, hogy hányingerem van az ekkori énemtől, de lesz ez még így sem!!! Már sokat javultam, de nem akarok semmit sem elkiabálni. És ebben a hónapban éreztem azt, hogy de jó is lenne mozogni.

November: Megérkezett a lelet: gyermekkori autizmus a Cuki furcsaságainak okozója immár hivatalosan is. Lebuktam: hiába az arckockázás, és a többi óvintézkedés, sógorék rám találtak legnagyobb "örömömre". Szóval innentől nincs értelme nagyon titkolózni, meg arcot homályosítani, de szerintem ezentúl is így fog működni a blog, valahogy biztonságérzetet ad nekem mindez. Ebben a hónapban kezdtem el kocogni.

December: Felbaszott az sztk-s fogdokim, kerestem másikat, rendi volt, elvállalt, boldog voltam. De ami a hónap legfőbb eseménye, hogy örökbefogadtunk a helyi kutyamenhelyről egy kölök kutyit. :) Hotta a Mitulábátti, ugyanis pont 6-án mentünk érte. :)

És mingyá' éjfél, 5 perc van még az óévből. Minden kedves olvasómnak boldog új esztendőt kívánok, őszintén köszönöm, hogy a sok siránkozás és hiszti ellenére is ennyien kíváncsiak vagytok ránk, tényleg meghatódom, pedig nem annyira szokásom!!! :)

12 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszi! Nektek pedig kívánom, hogy az újév is olyan eredményes legyen, mint az óév, jó volt olvasni, hogy ilyen jól összejöttek nálatok a dolgok.

      Törlés
  2. Boldogabb, eredményesebb, egészségesebb új évet!!!! Jah, és sok blogbejegyzést 2014-re (is)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és én is csupa jót kívánok nektek! Amíg lesz internetünk, addig írni fogok, úgyhogy ne aggódj, meglesz a rinya adagod tőlem. ;)

      Törlés
  3. Boldog új évet!

    Remélem jobb lesz! A pszichológusokról nem túl jók tapasztalataink, bár elhiszem, hogy jó szaktudásuk van, de azért a pszichiáter nagyobb tekintélyű a szememben! Ez részben a tapasztaltakból kiindulva is lehet, de szerintem egyébként is azért... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, viszont! :)

      Nekem eddig nem volt sem tapasztalatom, sem véleményem a pszichológusokról (voltam amúgy olyan kis naiv, hogy azt hitte, hogy a legnagyobb szarból megpróbál valahogy kirángatni ez a csaj, de csak annyit tanácsolt, hogy ne gyógyszert szedjek, mert az méreg, inkább igyak...), de már azért kezdem érteni, hogy sokan miért morognak rájuk. Hú, most olvasok egy könyvet, és abban magyarázatot kaptam, hogy miért viselkedett úgy a "barátnőm". Hamarosan megírom.

      Törlés
  4. Szerintem nem ittál eleget. :-)
    Boldog Új Évet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mikor írtam a bejegyzést, akkor még magamnál voltam, de aztán hozott anyu pezsgőt, és attól elfajultak a dolgok. :D

      Törlés
  5. Én sem siránkozásnak, sem hisztizésnek nem tartom amit írsz. Sőt még humorérzéked is van a körülmények ellenére. :-) BUÉK

    VálaszTörlés
  6. Boldog új évet nektek! :)
    Üdv. Erika

    VálaszTörlés