lassandebiztosan

2013. december 29., vasárnap

A tegnapi nap katasztrófa volt!

És a vége még meg is koronázódott. Na de kezdem az elején. Elmentem délelőtt körömlakkot venni, és sajnos nem voltak olyanok, amiket szerettem volna. Nagy vágyam most egy mákos lakk, egy tollas, és szerettem volna venni fehér Lovely-t, de persze már nem volt. Azért gondoltam, hogy beszerzem azt a színt is az ezüst mellé, mert olvastam más blogokon, hogy 1 rétegben más színre kenve is lehet használni. De erről lecsúsztam... :/ Mindegy, túlélem én az ilyesmit, csak nem örülök neki. Aztán a fodrászkellékes boltban rábeszéltek olyan "csillámokra", inkább szálakra, amik a tollas lakkokban van. (Igen ám, de nekem nincs fedőlakkom... Szégyen, nem szégyen, ez a színtiszta igazság. Így azt is vennem kellett, és egy vagont fizettem, itthon összekutyultam, de nem tetszik. Mindegy, tanultam belőle.)

Útközben (mikor épp szerencsétlenkedtem a kiba' felmosónyéllel, mert naná, hogy ami volt, az eltört, mert mééé ne, így vennem kellett újat) láttam az egyik munkatársamat, akinek az élettársa/felesége vagy mittudomén kije akkor volt terhes, mikor én a leányzóval. Kicsivel született később a legény, és majd meghasadt a szívem, ahogy sétáltak. Anyuka kezét fogta a kisfiú, apuka meg vitte babahordozóban a nemrég születettet. És elkenődtem. Igen, gyarló módon irigy is voltam, sajnálom, hogy nekem már nem lesz ilyenben részem, imádtam terhesnek lenni, a várakozás, az az érzés, jaj, de jó is volt /és még nem sejtettem, hogy mi vár ránk, elhittem a rózsaszín, szirupos történeteket :P :D /. Na meg szálltak be a kocsiba, és ekkor meg eszembe jutott, hogy a faszom kivan, hogy nekünk nem elég, hogy nincs sima gyerekünk, de még pénzünk sincs (a körömlakkos költekezésem a karácsonyi ajándékom része). Majd lavinaként kezdtek zúdulni az agyamban a mindenféle foskaki gondolatok, hogy milyen egy szerencsítlen vagyok. Köztük volt az is, hogy csúf lett a testem. A zebra hasamra gondolok. Aztán elkezdtem magamban azon fortyogni, hogy mekkora genyóság, hogy aki fogy bizonyos kilót, annak a tb állja a hasplasztikáját, míg akinek a szüléstől megy szét a bőre és a hasizma, az meg le van szarva, ha nem tud fizetni, akkor marad úgy. Akkor vagy az egyik tábornak se állják, vagy mindkettőnek. Szerintem legalábbis. Na mindegy, előbb utóbb meg lesz műttetve, de nem győzöm kivárni!!!!! Amúgy sem volt soha nagy önbizalmam, de ez még azt a kicsit is megcsappantotta. :(

Itthon el is bőgtem magam, pedig tényleg ritkán szoktam sírni, és ezt nem azért írom, hogy jaj de kemény nőszemély vagyok, hanem azért, hogy azért is tessenek engem sajnálni, hogy nehezen adom ki a felgyülemlett feszültséget, és ez nekem rossz. :P De most egész jó volt kiadni magamból, megkönnyebbültem, csak a szemem lett püffedt, amit utálok.

Később aludtam, az jó volt (ezért kukorékolok még...). Meg ugye a futás is feldobott.

Végül este megkoronázódott a nap azzal, hogy a kutya betojt. Jó helyre, nem is azzal volt a probléma, hanem megfigyeltem, hogy oltások után hígabb a széklete, magyarul fosik. Nem vészes, de azért olyan nem jó állagú. Ez még hagyján, de hülye voltam, és nem csuktam be a szobába, és egyszerűen megbolondul a zacskókért, és hát ahogy ki akarta szedni a kezemből, szépen beleugrott a kulába és a fél folyosó ürüléklábnyomos volt. Váááá, mondom be ne egye a fene a szobába, gyorsan "bevágtam" a fürdőkádba. Ember meg már evett volna, meg úgy volt, hogy a kedvenc sorozatunkat (The Office) fogjuk nézni, így már morgolódott, és nem segített, pedig nem bántam volna, ha lefogja a szaroslábút, aki mindenáron ki akart menekülni a kádból, és sajnos nincs annyi kezem, hogy lefogjam, vizet megnyissam, elővegyem a kutyasampont. Így a kád is csupa szar lett... Igazán örültem neki. Így lehetett azt is fertőtleníteni. De ha már így benne vagyok a témában, akkor elárulom, hogy szerencsére már nem volt férges egyetlenegy kakija sem, ez nagy öröm egy ?ex? féregfóbiásnak meg úgy egyébként is. Majd elmesélem a félelmem kialakulásának legvalószínűbb okát, de most már nincs kedvem. Elég volt ennyi ocsmányságot összehordanom egy bejegyzésbe. :D Este már ezt éreztem kád suvickolása közben:

4 megjegyzés:

  1. Jaj, olyan szar, hogy amikor valami rosszul sül el, akkor szinte mindent magával ránt és az egész napot elcseszi! Sajnálom, hogy ilyen nehéz napod volt! remélem a következő jobb lesz! Eny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elviselhetőbb lenne, ha a kellemetlenségek jobban eloszlanának, és nem egy napban sűrűsödnének. Szerencsére már jobb. :)

      Törlés
  2. Nekem is van féreg fóbiám, de nem mondom el hogy miért DD

    VálaszTörlés